Valószínű,hogy igazad van,de az a helyzet,hogy a portrézás is egy nagyon összetett dolog és nehezebb benne jó megoldásokat találni,mint más jellegü témáknál.No és ott az utómunka még többet számít ill. tud javítani a fotó minőségén.Ez még sok tanulnivalóval jár és még akkor sem biztos,hogy a nagy többségnek a kedvére való dolgot tudtál összehozni.Egyébként az úgy van jól(szerintem),hogy a sok szem nem egyformán látja a lényeget és az így megfogalmazott hozzászólásokból lehet leszűrni,hogy miben kell még fejlődni.
Jó alany, karakteres arc, jó "kellék"...Minden adva van a jó portréhoz. Ami az élességet, pontosságot illeti, éltél is a lehetőséggel, de nekem olyan "egyszínű", kontraszttalan, nem elég "színes" az ff-ed. (Jó hülye szöveg, de jobban nem tudom leírni, a szakzsargon nem a kenyerem:-))
Ez nekem olyan, mint egy félbehagyott jó festmény...Még valami kell a "befejezéshez".
Szép fényeket!
Igazad van abban,hogy muzsikálás közben kellett volna lekapni,de közben mesélte az életét ami nem volt éppen tündéri és még most is dolgozik keményen.Ez a játék jelenti neki a kikapcsolódást.
Szia!
Tetszik az életkép, de jobb lenne, ha harmónikálás közben kaptad volna le.
a bácsikán látszik, hogy meggyötörte az élet, ha jól látom..olyan mindenbe belenyugvó szemek, tekintet, de az is lehet, hogy épp pislogni kezd?:)
Gondolom a nagy harmónika miatt ilyen szűk a kép.Nagyban talán veszítene a tekintet varázsából.
Lényeg, hogy jó kis kép