Párbeszéd egy kiváló fotós barátom ,aki Budapesti és én
közöttem.
-Szeretem az ember ábrázolásaidat ,mindig van témád.
-Itt Pesten mindig akad téma.
-Sajnos nálunk vidéken ha jó arcokat szeretnék
fotózni,mindig várni kell,egy egy fesztivál erejéig.
-Igen a te környezeted ilyen téren inger szegény
környezet.
Bevallom nem esett jól ez a szintiszta igaz kijelentés és
éreztem,hogy egy fotóval ezt prezentálnom is kell
valahogy. Így sikerült.
Szóval ez a vidék már csak ilyen,ingerszegény :)
Megfogadtam egy két jó tanácsot és a felhőkkel és kék
éggel nem foglalkoztam.
Ismerem a főhőst és a regényt is,inkább filmekből mint olvasmányból,de értem mire utalsz.Bár sokat olvasom, őket még nem olvastam,de ami késik nem múlik. Míg te a könyvből idézel addig előttem megjelenik Szabó Gyula kellemes baritonja,mikor a rezeda szagú kis falujáról áradozik a : Robog az úthenger című filmben és ő is mindig talál összefüggést,vagy korábbi tanulságot egy egy cselekményhez. (Csak halkan jegyzem meg,hogy ez az úthenger az én rezeda szagú kisvárosomban él most és köszöni jól van :) )
A körülményeket valóban nem ismertem, csak azt próbáltam a kis felsorolással bemutatni, hogy mennyi olyan érdekes téma "hever az utcán" vidéken is, amit ha mind megörökítettünk, akkor már valóban teljes joggal vágyunk egy téma-gazdagabb környezetbe. De megörökítettünk-e mindent? Néha egy-egy képre rácsodálkozom: hiszen ilyen van eláttem is, nap mint nap nézem,. és nem látom. A kis dolgokra, az élet apró jelemségeire, a világ szépségére próbáltam utalni. Nem tudom, szereted-e Agatha Christie-t? Mis Marple (egyik gyakori szereplője az éles szemű és még élesebb eszű vénkiasszony, aki fakujából keres és talál analógiálkat akár a legtávolabbi és legbopnyultabb bűntényre is) unokaöccsével, a befutott íróval beszélget, aki Miss Marple faluját egy pocsolyához hasonlítja. A jellegezetes, szelíd, kissé szarkasztikus és gondolatébresztő válasz az, hogy sehol sem találsz olyan gazdag életet, mint egy pocsolyában, ha mikroszkóp alá teszed egy cseppjét. (Sejtem, hogy melyik kötetben van, de nincs kedvem felmászni az emeletre, hogy szó szerint idézzem - talán a "Gyilkosság a paplakban"... Ezt a gondolatot próbáltam - tagadhatatlanul talán a szükségesnél több indulati frazeológiával - megosztani...
MUszály volt így komponálni,mert ez egy szűk buzatábla tarlója volt,hátul csúf telefontornyok,jobbra egy furgon stb stb. persze ez csak magyarázkodás :)
Hogy ismerd a körülményeket és,hogy megvédjem a fotós barátomat: Én ahol lakom,ott dolgozom. Nem kell munkába menjek. Ugyanazok az arcok minden nap,valóban elég ingerszegény. Ennek meg van az előnye,de ugyanannyi a hátránya is. Nem taglalom a részleteket, lényeg,hogy Pesten valóban több a fotózási lehetőség,ha ember modelt keresünk magunknak. Ezt be kell ismerjem. Itt viszont több a lehetőség,ha tájat szeretnénk fotózni. A városi ide vágyik,én meg oda :) Szerencsémre most egy héten keresztül a Balaton parton bicajoztam,ma értem haza, lőttem egy két arcot,de csak a legjobbakat mutatom majd meg . Már vágytam haza az ingerszegény környezetbe :)
Budapesti barátoddal messze nem tudok egyetérteni, mert a vidéki ember ugyanolyan ember, azaz ugyanolyan téma, mint a fővárosi, sőt, azt is megkockáztatom, hogy több olyan embert látok egy faluban, akiben egyéniséget látok, a "sorozat-gyártású" plázacicákkal szemben. Sajnos, sokak szemében Magyarország Budapest és még valami resztli, amit vidéknek hívnak... Kicsit nehéz helyzetben vagyok a hitelességgel, mivel elsősorban úszást fotózok, de ha gyalog megyek be a munkahelyemre, akkor látom a tó partján a korán keló horgászokat, a sarkon a sámlin az öreg nénit, aki kihasználja, hogy nincs még elviselhetetlenül meleg, elmegyek egy kocsma mellett (ahova nem biztos, hogy egyedül be mernék menni fotózni, pedig téma akadna), egy utcai gyümölcsárús mellett, aki vagy vár és újságot olvas, vagy a vevőivel tárgyal, a kerákpárboltből rakják ki az utcára a szépen "kiglancolt" bicikliket, a kórház előtt szinte minden reggel locsol a városgazdálkoás egy nagy lajtoskocsiból, és még nem találkoztam kutyasétáltatóval, nem találkoztam a szomszéd utcából kihajtó fuvarossal, akinek a kocsijánál az anyja mellett ott megy már büszkén a csikó... A szoc-reál monoton lakótömbök helyett régi házak, fakerítések, egy-egy kíváncsi kutya kukucskál kifelé, az ötvenes éveket idéző csipkefüggöny az egyik ablkaon, a másik házon még lehúzott redőnyök, mint egy váron, kis fehér ház, az idő és a nyugdíj szerénysége miatt érdekes rajzolatok a reoedésekkel a falon. Ismerősök köszönnek, mind-mind egy egyedi és megismételhetetlen karakter. Ember, bármennyire is nehéz onnan elképzelni... Sajnálom, hogy ezeket nem fotózom le (sietek, elkések, rám ne várjanak a többiek, nem illik a főnöknek visszaélnie a mások türelmével, vagy egyszerűen nincs nálam gép), mert akkor látható lenne, hogy ez a környezet egyáltalán nem ingerszegény, csak ki kell nyitni a szemünket. Lehet, hogy a már csak extrém módon felfokozott ingerre reagálni tudó nagyvárosiaknak ezek nem is léteznek; de én szeretem (szeretném, mert cukorbeteg vagyok) a csokoládét, és nem kell az igényszintemhez az, hogy curry-vel legyen ízesítve, mert az a "trendi". (S ha már ilyen intimitásoknál tartok, nem kell szado-mazo ahhoz, hogy érdekessé tegye...)
Na, kipöfögtem magam. A cím ötletes, és nagyon sok izgalmas témát be is mutattál a képen, amik külön-külön remek fotók lehetnének. Sajnos, most a nem optimális látószög miatt nem igazán érvényesülnek, de mégis, összességben szép csokrot mutatsz az ingerszegénységnem tobzódó ingerekről. Gratulálok!
Szépek a színek a fotódon, a nézőpont viszont nem a legjobb. Felborult a kompozíció. A kép jobb fele szinte üres, a bal oldal viszont tele vanm zsúfolva: fűszálak, gémeskút, fák, bokrok
stb. Vagy jobbra vagy balra kellett volna elmozdulnod néhány 10 métert, hogy az egyébként értékes képi elemeket arányosabban tudd szétszórni a képmezőben. Üdv. Szép fényeket!
Szervusz Tengelic!
Probalkozz makrofotozassal! Tobb lehetoseged lenne, mint a Budapesti baratodnak. Bar vannak koltok, akik az alfold latvanyat nem igy eltek meg.
A fotod nem rossz , de en egy picit jobbra leptem volna, hogy a fuszalak ne zavarjak a gemeskut latvanyat. Persze benne lehet, csak mas perspektivabol.
Szep fenyeket!
berkilac