Köszi, hogy jelentkeztél.
Nagyra értékelem a hozzászólásaidat mások fotóinál, sok dolgot tanulok belőlük. De azért elmarasztalom azt, hogy sok esetben nagyon sok jó kritikát fűzöl egy képhez, sok esetben úgy tűnik nem is ötöst hanem tízest adnál, aztán a végé elmarad az osztályzat.
Köszönöm a kimerítő pszichológiai írásod, de talán ez nélkül meg is lennék.
Igazán azt vártam volna tőled, hogy el magyarázod azt, hogy a hátteret elmostam volna vagy csak mellek tájékáig vágtam volna. Esetleg a leány arcáról el tüntetem a szeplőket stb. Ez a hozzászólás már mindent meg ér már a járatos fotósnak is.
Rengeteg és rengeteg romboló, lealázó, öndicsőítő hozzá szólásokkal találkoztam ezen az oldalon.
Mindenképpen köszi, hogy írtál, én továbbra is maradok a tervemnél, hogy egyszer valamikor össze hozzunk egy fotós túrát én meg te, esetleg egy csoport, biztos lennének dolgok amit megtanulnák tőled.
Üdvözlettel Laci
Köszönöm tanácsodat és ha majd lesz lehetőségem magazinokra biztos fogok venni. Nem tudom miért tűnik a kérdésem bántónak és miért nem az válaszol akitől kérdeztem.
Mielőtt ezt a képet feltöltöttem átnézegettem az itt szereplő portré képeket, és azzal, hogy azt mondom, vannak ettől rosszabbak is nem sértegetni akarok senkit. És most azzal sem sértegetni akarok valakit, ha azt mondom, hogy talán egy képhez a véleményt úgy kellene megfogalmazni ahogy én az elkészíteném, akkor talán ez az oldal el érné azt a célját, hogy a fotósok egymást tanítják, és nem pedig egymást védik mások kritikáitól, kérdéseitől esetleg ötlet kérésektől.
Nem érzem magam meg bántottnak, csak merek kérdéseket fel tenni. Én a rossz és a jó kritikát is oktató jellegűnek könyvelem el.
További kellemes fotózást.
Az én gondolataim a következők ez ügyben. Fotós szemmel úgy néz ki a jó kép, hogy a néző rátekint és valami olyasmit gondol, „ej de szép ez a fotó”. Maga a látvány legyen az, ami elnyeri a tetszését, ne pedig egy magyarázó szöveg, vagy a szöveg alapján kialakuló együttérzés. Persze kiegészítő infót lehet írni, magam is sokszor megteszem, de a képi látvány legyen a lényeg. Legalábbis ez az én gondolatom.
Itt csak az jut az eszembe, ami a kép címe is, semmi több. Egy "családi" fotót látok benne, amilyet mindenki őriz a szeretteiről. Arra nincs recept, hogy pontosan mit és hogyan állíts be a kompozícióban, hogy egy idegen néző számára is hordozzon mondanivalót a kép. Ez az egyik legnehezebb a fotózásban. Az természetes, hogy számodra van mondanivalója ennek a képnek, mert érzelmileg kötődsz ezekhez az emberekhez és benned emlékeket is idéznek. Ám a néző nem ismeri őket, nem kötődik hozzájuk és emlékei sincsenek róluk - a néző csak két idegen embert lát. Ezt figyelembe kell venned, amikor a nézőben kiváltott hatást tervezed.
A néző a számára idegen embereket általában akkor tudod közel hozni, ha sikerül valamilyen érzelmet ébresztened az ábrázolással. Pl. A szereplők arcán igazi érzelmek vannak, amelyeket esetleg gesztusaikkal is erősítenek, mert mondjuk valamilyen tevékenység közben ábrázolod őket. Általánosságban működik az elesettség, az öregség, az önfeledt játék, stb. bemutatása. Minden ami emberi érzelem (még a negatív is) hatással van a nézőre, belőle is érzelmeket, gondolatokat vált ki. Elkezd foglalkozni a látott képpel. Mindehhez bizony nem mellékes a környezet sem, ami nem árt ha ráerősít a mondandóra, nem pedig elvonja a "modellekről" a néző figyelmét. Remélem sikerült érthetően leírnom a gondolataimat. Konkrét fogásokat pedig kérj olyanoktól, akik jók emberábrázolásban, biztos segíteni fognak. Én sajnos nem szoktam, és nem is tudok embereket fotózni. A másik tanácsom, hogy nézegesd azokat a portrékat, amelyek tetszenek Neked. Fogalmazd meg magadnak, hogy miért tetszik egy bizonyos kép, mi a jó benne, s már meg is kaptad a válaszok egy részét. Hidd el nagyon sokat lehet tanulni más képeiből. Ne szégyellj kérdezni, azok alatt a fotók alatt, hogy mit, miért és hogyan csinált a fotós.
További szép fotonokat!
Oké, semmi gond, és még csak annyit, hogy biztosan nem akart megbántani senki sem téged, sem kedves fotóalanyodat! Kérdésedre, kérésedre talán a legjobb válasz, hogy könyveket, fotós újságokat, kiállításokat, internetes galériákat kell nézegetni minél többet, mert "megmondani" ezeket nem lehet, kioktatni meg senki sem akar. Barátsággal: Zsombor
Köszi a véleményed. Mint minden fotó valamilyen módon be állítottak, azért fotózzuk le. Akkor még egy kicsi a képről, mivel a matató kézre figyeltél fel. A férfi mozgássérült (nyomorult a keze és a lábai is részben). Egy beteg férfi, egy egészséges leány,a háttérben egy elhanyagolt kapu. Bocsi hogy most tőled sikerül ezt megkérdezni: egy kép, fotós szemmel mit kellene ábrázoljon, hogy mondjon is valamit egy kép. Ne haragudj de szeretnék megtanulni fotózni, talán azt is mond el, hogyan kellene egy ilyen (hasonló) képet elkészíteni. Előre is köszi. E-mailben is elfogadom a segítségeket. MÁSTÓL is.
Szia! Ez egy beállított fotó, Neked biztosan hordoz valamilyen értéket, de fotós szemmel nekünk nézőknek nem sokat mond.
Első ránézésre a férfi zsebében matató kezére figyeltem fel, pedig nem erre kéne. A kép éles, részletes, de nem nagyon lehet mást írni rá! Biztosan érted mit akarok mondani ezzel...
üdv.
Köszönöm hozzászólásod. Írod -kedves emlékkép... ismered a rajta lévőket? Mert a képet az idén készítettem a barátom szülői házának bejárati kapujuknál, az épületben évek óta nem laknak, eléggé zavaró látvány a háttér, de ez esetben nem az a lényeg.
Szia! Kedves emlékkép, technikailag jól kivitelezve, de sajnos a háttér nagyon nem szerencsés: tele van zavaró elemekkel. A jó a rosszban, hogy ismételhető. Üdv: Zsombor
91
10
2013.05.11 16:29:43
