A Mária szakadékból kijutva elértük a Körtvélyesi erdei temetőt. Régi, kopott sírok, itt-ott egy-egy koszorúval. Melankólikus látványt nyújtottak. A temetőbe az 1800as évek végén, 1900-as évek elején temették a megboldogultakat. Így valamelyest "érthető" az elhanyagoltság. Szomorú ez a pár sor, a temetőnél elhelyezett információs táblán: "A síremlékek évtizedek óta az enyészet örök fogságában várják elmúlásukat.
Szia Ricsi!
Én is szeretek régi temetőben bolyongani.
Tetszik a képed. A hangulatához jól passzol a ff. szín. Sajnos nagyon sok régi temetővel senki nem törődik.
Üdv, Mara
Szia! Ez tetszik. Jó a témaelhelyezés. A jobb alsóban szépen finoman kiemelkedik az utacska is. Egy négyzetes vágás jól állna neki. A kontraszt is megy hozzá.
üdv.