|
|
#5 Írta: 4D
2013.06.04 01:08:33
 419
 46
Az első dolgok egyike, amit úgy negyven éve magamhoz vettem a képszerkesztés szabályaiból, az a képarányokkal kapcsolatos, úgynevezett harmadolás. Divatos nyelven aranymetszés. Nem vagyok okvetlen, és mindenféleképpen csakazértis szabály párti, Sőt...de ebben az esetben nagyjából próbáltam tartani magam ehhez, mégpedig a horizont tekintetében. Azt is el tudom mondani hogy miért. A képet elfelező horizonttól azt hiszem minden jóérzésű fényképezőgép használónak égnek áll a haja. Igazi amatőr hiba. Ezt kerülendő, és a tudat, valamint a szemem diktálta arány érzékem a horizontot ha nem is az alsó, de a címben is szereplő "napfoltal" együtt közelítően az alsó harmadolóra szerkesztettem. Hogy ez miért nem aratott tetszést, azt biztosan meg tudjátok indokolni ha ezt szóvá tettétek. Próbáltam érzékeltetni a napfolttal ELLENTÉTBEN álló fenyegető felhőzetet, ami a fejünk fölé ereszkedett. A koncentrált fény, és a homogén erős felhőzet talán így alkot egyensúlyt véleményem szerint. Az egyik tehát tónustalan szürke, de méretében nagyobb, a másik erősebb fényhatású, de méretében kisebb. Mi lenne a másik megoldás? Ha kizárjuk a turistafotós felező horizontos megoldást, akkor maradna a másik verzió. Az égboltból mutatok 1/3-t. Ok, de mi lenne a mondanivalója a napfényes folttól felénk eső, nagyobb bokros, zöld semmitmondó táj darabnak? Meglátásom szerint csak semmitmondó töltelékanyagot szolgálna, amire kár az esetleges nyomdafestéket pazarolni. Dzsocci. Ha elmondanád mire gondoltál, amikor a képet keskenyebbre vágnád. Mi az aminek nem kellene ott lenni, és miért? Köszi előre is.
*
|
|
2013.05.31 16:42:22
