Aki szokott utómunkázni, szerintem érteni fogja: Egymásra
pakolva a rétegeket, azokat először egyszínűre színezem,
más-más színnel a különböző rétegeken. Majd ezeket a
rétegeket megfelelően összemaszkolom, 0%-os keménységű
ecsettel, eltérő opacitással. A napfény egy új rétegen,
különböző méretű fehér ecsettel lett rajzolva, kicsit
életlenítve. A vignette ugyanígy, csak feketével.
Köszönöm Zoli! Érdemes nézegetni youtube-os videókat, rengeteget lehet tanulni. Amúgy ezen a szinten még nem olyan ördögi dolog ez, az meg hogy nem érted a szakszavakat, természetes. Nem szabad tőle félni.
szia én is csak olvasgatom hogy maszk meg nézem a tuturiálokat de azt hiszem elég nekem a kontraszt meg az élesség és más alap használata :-))gratulálok a képedhez
Kösözönöm a részletes véleményt, örülök, hogy tetszik a színvilág. Ezt a fajta módszert a készítés napján mutatta egy ismerősöm, azóta kb 10 ilyen képet csináltam, egyre finomodik a stílus, de bőven kell még gyakorolnom.
Micsoda PS zsonglőr vagy, nem hiszem, hogy ezt utánad tudnám csinálni. Szerintem nagyon jól bevált ez a feldolgozósdi, ügyesen kitaláltad. Nagyon jó, hogy egymás mellé töltöttétek föl, nem is tudom honnan van ez az ötlet:) Az is nagyon jó, hogy leírtátok a lényeget. Elnézve a verziókat mindegyiknek más az erőssége és a gyengéje - legalábbis az én véleményem szerint. Ennek itt a legegyedibb a színvilága mind közül, s ezért talán a legjobban különbözik az eredetitől. Ráadásul ezek a színek szépek is. Viszont bennem mégis diszharmonikus érzést kelt az összhatás. Jelesül arra gondolok hogy a kékek fényessége jelentősen alulmúlja a barnáékat. Olyan, mintha a Nap szelektíven sütne a képen, nagyon érződik a mesterkéltség.
További szép fotonokat!