|
#4 Írta: Bringás
2014.03.06 15:15:50
28277
1150
Ismerve magamat, azt hiszem nem okozok meglepetést, ha azt mondom, ez most nekem nem tetszik. Személy szerint szeretem, ha legalább egy kis része éles az elkészült képnek. Mikor már minden pixel megúszott a mozgás ábrázolásában, az már számomra túl elvont, túl művészi - de csak az én egyéni ízlésem. Amúgy meg miért ne árulnád el a készítés módját, mi okod volna titkolózni?
További szép fotonokat!
*
|
|
|
#3 Írta: Dodó
2014.03.04 07:30:36
11000
727
Sajnos, nekem be kellett látnom, hogy azok az úszásról készült képeim, melyekben a mozgást elvontan, a sebesség és nem a felismerhető alak bemutatásával igyekeztem kifejezni, nem találtak kedvező fogadtatásra. Néhányszor megpróbáltam, aztán feladtam...
Ez a kép is - szerintem - hasonló sorsra jut. Igaz, hogy "nem minden jó, ami életlen", de ennek az a továbbvitele, mely szerint "minden rossz, amin valami nem éles" szerintem helytelen általánosítás. A tűéles ábrázolásnak és a teljes életlenségnek egyaránt helye van (mint ahogy a festészetben a realizmusnak és a pointillizmusnak, vagy akár kubizmusnak is van hagyománya és vannak hívei). Igaz, hogy a fényképezőgép szinte "kínálja" a pontos ábrázolás, részletdús leképezés lehetőségét, de ha belegondolunk, akkor az utómunkák könnyen hathatnak ezzel ellentétes irányba, gyakran éppen azért, hogy a "látható" (memóriahordozón tárolt) képből valami mást, valami többet, a szemnek a téma különböző részeihez való alkalmazkodása adta vizuális élményt minél hívebben visszaadót alakítsunk ki. Ha már az idézeteknél tartunk: Minden bizonnyal eszünkbe jutnak ezzel a gondolatmenettel kapcsolatban József Attila "Thomas Mann üdvözlése" című versének sorai:
"Te jól tudod, a költõ sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,"
Hogy mi az "igaz" és mi a "valódi", azaz a leképezett forma mögötti tartalom, azt mindannyian máshogy tudjuk elfogadni, megélni.
"Elkészült, megtetszett, feltöltötted" - hát, ez bizony sokszor előfordul egyes témák fényképezésénél. Ismét (és nem először) hangsúlyozom, hogy nem érzem és nem is érezhetem magam, sok tapasztaltabb és nálam sokkal jobb és igényesebb fotóstárs között "etalonnak", de elmondom, hogy a legutóbbi úszóversenyen milyen arányban fotóztam: 700 körüli kéoet készítettem, ebből a helszínen kitöröltem 250-et, a képek megnézésekor ötvenet. 400 körüli képet töltöttem fel a Facebookra és 3 (talán 4) olyan fotó lett köztük, amik annyira kifejezőek, annyira érdekesek lehetnek, hogy a Fotósok Világára is "méltók".
Bocsánat a hosszú eszmefuttatásért - a képen nem középre, hanem valamelyik sarokba tettem volna a logót...
*
|
|