Szia!
Érdekes kérdés ez a " tisztánlátás" valós és átvitt értelemben is.
A szemüveg kérdéssel én 6 évvel ezelőt kezdtem ismerkedni addig még a napszemüveget is kerültem, ma sem szoktam meg igazán de kell:(
A tájkép témában Csaba igazán sokat segített, de sajna nálam még az alapok is hiányoznak e témában, és az utómunkában sem vagyok én sem otthon, így az igazi természetes természetfotót készítem, de állandó tanulásban vagyok:)
Köszi szépen a sok és részletes értékes értékeléseidet, további szépeket üdv Éva
A szemműtétem után mondta az operatőr: tudom-e, hogy most láthatom először az elmúlt évtizedekben élesen a körülöttem levő világot? Ezen - azon kívül, hogy örültem és köszöntem - el is gondolkodtam: olyan érzékeny az agyunk, hogy a nem teljes vizuális információkból is fel tud építeni egy tökéletes képet, és az ember nem is veszi észre, hogy nem lát élesen, mindaddig, amíg egy fotóhoz nem kell a lányát segítségül hívni... (Egy kicsit kiegészítve "Bringás" véleményét...)
A képről. Ilyenkor mindig egy kicsit töprengek. A fotós (beleértve magamat is, ha egyáltalán ebbe a kategóriába tartozom) hajlamos úgy viselkedni, mint a napóra, azaz csak a "fény óráit számolja". Pedig a valóságban van alkony, van hajnal, ami nemcsak az égen megnyilvánuló látványos jelenségekből áll, hanem abból is, hogy a földi objektumok sötétebbek lesznek. Remek tanácsokat kaptál arra, hogy mit tehetsz egy ilyen helyzetben, ehhez talán még utómunkában a szelektív világosítást lehetne hozzátenni (bár nekem a rétegekkel való ügyködés nem akar sikerülni, de ez az én egyéni problémám). A "filozófiai" kérdés viszont az: igaz lenne-e ez a kép olyan tájjal, mint amilyen teljes fényben látható. Bizonyos, hogy látványosabb lenne, szemet gyönyörködtetőbb, a tájkép "ideájának" jobban megfelelő - de igazabb-e?
Nagyon köszönöm Csaba, valóban a szokott módon sok jó tanácsot adtál, bár a legjobb az lett volna ha a szuper gépem csodákra képes, csak nekem nem sikerült:) De viccet félre téve tényleg sokszor gyönyörűnek látom a tájat és semmit sem tudok vissza adni a látványból a képen, de nem adom fel az általad leírtakat úgy néz ki hamarosan lesz alkalmam kipróbálni.
Még 1x köszönet a részletekért üdv Éva!:)
Jártas ugyan én sem vagyok, és általában a jó fényeknél sem tudok ott lenni, de azért most bővebben megosztanám a gondolataimat. Amatőr hobbista révén sajnos nem akkor megyek fotózni, amikor a legjobb lenne, hanem amikor ráérek. Ezzel a legtöbbünk így van. Ezért úgy gondolkozom, hogy az „akkor és ott” helyzetből, hogy lehet a legtöbbet kihozni.
Az én véleményem szerint ennek a fotónak az a hibája, hogy a tájon nincs fény, így jellegtelenné válik. A tapasztalatom az, hogy a tájra mindig kell fény, nélküle mit sem ér. Ha megnézed a feltöltő oldalak tájkép kategóriáit, a fény nélküli tájak általában gyengébb fotók, csak különleges esetekben adnak jó képet. Így utólag persze lehet toldozgatni-foltozgatni, de a napfény pótolhatatlan, ezért igazán jó már nem lesz. Na ennyit a fényről, illetve annak hiányáról.
A fényképezőgépnek megvannak a maga korlátai. Amikor a nap a horizont alatt van, akkor olyan nagy a megvilágítás különbség az ég és a táj közt, hogy a képet lehetetlen jól kiexponálni. Még a csoda gépvázakkal sem. Vagy a táj lesz túl sötét (esetleg be is bukik) vagy az ég lesz túl világos (esetleg ki is ég).
Ebben a helyzetben, mivel a nap már lement szerintem három dolgot lehetett volna tenni.
1. Ha még éppen csak a horizont alatt van a nap, és nem túl nagy a megvilágítás különbség, akkor föl lehet tenni egy átmenetes szürke szűrőt. Ez mérsékli a megvilágításbeli különbségeket, biztosítja a helyes expozíciót. A napfényt azonban nem pótolja, a táj fénytelen, jellegtelen marad.
2. Beállványozni és expozíció sorozatot készíteni. Így a képeken a kompozíció minden részletéről lesz helyesen exponált felvétel, majd ezeket a képeket HDR technikával egyesíteni. A végeredmény a feldolgozástól függően sokféle lehet, jellegében hasonlítani fog ahhoz, amit nerion kolléga az #1.hsz. alatt mutatott. A napfényt azonban ez a megoldás sem pótolja.
3. Mivel napfény úgysincs (és semmivel sem pótolható) ezért hagyd a tájat és fotózz sziluettet. A szívemhez ez a megoldás állna a legközelebb. Fénymérés az égre és úgy fotózni. Így lesz egy csodálatosan kiexponált alkonyati égboltod a maga remek színeivel. Ami alatta van az persze bebukik. Itt azonban egy talajközeli nézőponttal a sziklákat az ég hátterébe lehetett volna komponálni, ami megadta volna a sziluett fotózás elvárását, hogy a sziluett legyen érdekes formájú, de felismerhető. Ha van lehetőség, akkor egy magányos fát is be lehet vonni.
Nagyjából ennyit lehet tenni ehhez hasonló szituban. Ha ezek nem szimpatikusak, akkor olyankor kell fotózni, amikor süt a nap, aztán amilyen fényt sikerül kifogni a fotózás idején, abból kell majd megoldani a lehető legjobban. Persze a legjobbak a hajnali / alkonyi fények de ezeket nem is merem mondani, mert jómagam időben képtelen vagyok elérni őket. Én így látom ezeket a dolgokat, remélem hasznodra vált ez az eszmefuttatás.
További szép fotonokat!
Szia Éva, Őszíntén szólva nem gondoltam, hogy ez a Te felvételedet, már hozzászoktam a virág és az madaras felvételeidhez. Bogácson még nem jártam, tetszetős a felvételed, a szép naplemente jól körülrajzolja a horizontot. A lemenő fények remekül megvilágítják a tájat. Szerintem a panorámás vágás jobban illik ehhez a témához. Üdv.Ili
Szia!
Szép a táj és színek is tetszenek, a téma és annak természetes anyaga az előtérben pedig jól illeszkedik az egészhez.
Tetszik!
Mivel ajánlottad, szét daraboltam :) az égből vettem le, és kicsit mélyitettem a színeken.
6125
425
2014.07.12 14:00:29
