Ez az apró, alig fél centis levélormányos épp nagy lekesedéssel a mogyoróbokor megevésének kezdett neki, még szerencse, hogy egyedül 100 év alatt sem végezne vele. Az alapszíne érdekes módon fekete, csak apró, zöld kitinszőrök rengetege borítja be. (Készítés: 2014.06.04.)
Szia! Most, hogy így mondod, valóban látszik még a csápnál egy kevésbé eldolgozott rész. Ilyen méretű fényképek esetében szerintem elengedhetetlen a kép élesítése, máskülönben, ha csak a pixelszámot csökkentem a részletek zöme elvész. A nemkívént zajosodást sajnos rendszerint manuálisan kell eltávolítani, ebben az emberi tényező buktatói néha sajnos látszódhatnak. Üdv!
Köszönöm az értékelést! A zsepis megoldást én eddig csak a tárgyfotózáshoz használt ledlámpáimon használtam a fény lágyítására, de mindenképp kipróbálom a vakun is.
Remek fotó lett, kitűnő nézőpontból fotózva. Jó a szerkesztése is. Az élessége és a részletgazdagsága nagyon ütős. Ezúttal kellően finom lett a vakuzás, bár a fénye egy kissé még kemény, de ez már nagyon jó. Nem tudom szoktad-e használni, de amíg jobbat nem találsz, a papírzsepi sokat javíthat a beépített vaku fényén.
További szép fotonokat!
Itt egy másik ormányos, ez alapból sem volt olyan matt színezetű, mint a "lombzabáló". Annyira nyugton volt, hogy már azt hittem elpusztult, így a fotózás végeztével óvatosan megböktem, de eliszkolt, így mégsem volt annyira döglött. Szűken vágtam, hogy megmaradjanak az apróság részletei. Feltöltéshez azért nem ezt a képet választottam, mert mesterséges a környezete, azt pedig nem túlzottan szeretem.
Köszönöm szépen a kiigazítást! Kísérleteztem ugyan vele, hogy a természetes fény, vagy a vaku az előnyösebb, de végül az utóbbi megoldás mellett döntöttem, mert egy elég árnyékos területen tevékenykedett. A rekeszt is relative nagyra kellett nyitnom, hogy legyen elég fény, mert a 100ISO-ból ritkán adok (a záridő a levelet mozgató szél miatt már így is határérték volt, pedig 1/50-60-nál azért még kézből megtartom a gépet remegés nélkül, de ez nem segít azon, ha a "cél" maga ami mozog). Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy nagyon világos egyedet kaptam ki, pedig akadnak belőlük jóval sötétebb, élénkebb zöldek is. A pikkelyek fémes hatása is úgy látom egyedenként lehet változó mértékű. Persze itt is lehetett volna alkalmazni állványos, derítőlapos megoldást, de nem úgy történt. A véleményedet is mindig nagyra értékelem, mer különösen kedvelem a parányokról készített képeidet!
Phyllobius roboretanus a becsületes neve. Nekem sok képem van róla, szép kis bogár. Nálam a rózsaleveleket karéjozgatja tavasszal. Egy kis heyesbítés: Nem kitinszőrei vannak, hanem kitinpikkelyei, ami fényben szivárványosodik. Képeden pont a fényt hiányolom! Ha valamilyen szinten (akár mesterséges, akár napsütés) meg lenne világítva, sokkal előnyösebb lenne. Üdv.
1651
165
2014.06.12 09:06:27
