Erre gondoltam magam is. :)
Sajnos, nem volt sok időm "vacakolni". Rekeszeltem, amennyire mertem; az élességet a néni kezére állítottam, és már lőttem is. Néhány képből ez lett az egyetlen használható, a többit még a kamerában töröltem.
Nem tudom, ki a néni. Kedvesen beszélt a madarakhoz (szinte, mint az a bizonyos Ferenc), ők pedig (nincs pofám azt írni, hogy azok) szó szerint a tenyeréből ettek. Volt pillanat, hogy két madár is érintette a kezét.
A te verziód valóban jobbnak tűnik. Tudom, hogy a képem nem hibátlan, de úgy éreztem, mindenképpen meg kell mutatnom.
Minden jót kívánok!
Kár, hogy ilyen távolra került a madár az arctól, így jobbra-balra tekintgetős kompozíciót kaptunk. A madár élessége jó, de a hölgy arcáé eléggé határon táncol, jobb lenne ő is élesen, és kevesebb csúcsfénnyel a haján. Egy kis szelektív utóélesítés segít. A színek nem rosszak, de fekete-fehérben szebben kiemelkedik a történet, jó pillanatot fogtál el. Amúgy ki ő, és miért ilyen bátor a cinege?
Szia. Nagyon megmosolyogtam a képet, mert mi is hasonló képeket készítettünk ugyanitt. Mókusokat etettünk, mikor a Széncinege szinte kiszedte a feleségem kezéből a diót. Volt hgy három cinege is kézen ült.
Viszont minden gond nélkül begépelheted Miskolc-tapolcát, ha akarod:)
Érdekes képi metafora, a cím nélkül nem is gondoltam volna rá. Kedves jelenet és egyben tényleg egy jól elkapott pillanat. Nem tudom miért lett ilyen kicsi a mélységélesség, többnek gondoltam volna. Az élességén még gondolkozom.
További szép fotonokat!