Előre bocsájtom,nem szánom /nem is szántam/ szociofotónak, egy elkapott
pillanat.... ,-elgondolkoztatott, és ami megfogott akkor,- épp igyekeztem
egy fotósmunkára kicsit késve már és csúcsforgalom, ahogy balra
pillantottam megláttam ezt az embertársamat egy templom ajtóban ülve,
tovább mentem, de valami mégis motoszkált bennem, vissza fordultam és
megcsináltam a fotót. Örülök hogy vissza fordultam, azóta sem láttam Őt.
Talán még mindig "Várja a csodát"!
Nagyon nagy hangulata van a képnek,bal oldalt elsőre egy picit szűknek éreztem az alany mellett,de aztán megbarátkoztam vele .. Jó a színvilág,a kompozíció ! Tetszik ! :)
Az üvegtigris jutott eszembe arról amit írtál,- "...egy rugóra jár az eszünk...." :) Én is ízlelgettem a fotót kb. 2-3 hónapig amíg publikáltam, semmiképp nem szerettem volna "alá rendelt" szerepben megmutatni, hozzá szólásodat elolvasva, megerősített benne hogy jól gondoltam.
Szia, Nagyon tetszik a felvételed, mint elkapott pillanat, bár szociófotónak is beleillene. Jól szerkesztett és remek kivitelezésű felvétel. Szerintem jól tetted, hogy visszafordultál és megörökítetted ezt az embertársat, aki várja a csodát. Sajnos manapság nagyon sokan vannak így. Gratulálok, szép munka. Üdv.
Először azt akartam írni, hogy nem tetszik a kompozíció, mert a főszereplőt nagyon marginális helyre tetted. De aztán észrevettem az érkező fénysugarakat és helyre kerültek a dolgok. Jó ez így. Tulajdonképpen azok a fénypászmák viszik a fotót, s indítják el a néző gondolatait, miként erre a „csodaváró” figurára hullanak. Ez erős ellentétet hoz a képbe, aminek a feszültségét az átlós vonulat is erősíti. Külön elismerés, hogy nem megrendezett, hanem elkapott momentum. Nálam nk.:)
További szép fotonokat!
Szia! Jó észrevétel és jó ábrázolása az elesettségnek és reménytelenségnek. Ezt erősíti, hogy perifériára helyezted a magányos embert, jó döntés volt. A sugarak szerintem feleslegesek. Üdv!