Őszintén nem vitának szánom.
Több képemre mondtátok, hogy HDR. Amennyiben HDR-nek számít,
hogy a Camera RAW-ban az árnyékokat felhúzom 40-50-ig és a
csúcsfényeket visszaveszem 30-40-re, akkor tulajdonképpen minden
képem HDR.
Ez a kép valóban HDR. De ez sem úgy HDR, hogy egy programra bízom
3-5-7 különböző beállítású expó összeillesztését. (esetleg csak egyet
rábízok a PS HDR "csinálójára")
Kettő expó készült. Az egyiken az eget, a másikon a témát és előteret
exponáltam "helyesen", majd a PS-ben rétegeket használva
összemaszkoltam őket.
Nem akartam megmutatni ezt a képet, mert akárhányszor ránézek, a
sírás kerülget.
Elrontottam, mert lusta voltam! (szolgáljon tanulságul az én lustaságom
mindenkinek akit érdekel annyira, hogy elolvassa)
Évek óta szerettem volna eljutni ide. Végre sikerült.
Picit fényképezgettünk lent a parton, majd indultunk vissza az autóhoz.
Pont a naplementében!
Mikor a "hegymászás" felénél jártunk, megláttam ezt a képet, de nem
fényképeztem le, hogy ne tartsam fel a többieket. Csak elmondtam,
hogy ebben látom a lehetőséget.
Mikor felértünk a partoldal tetejére, a többiek rábeszéltek, hogy menjek
vissza. Lerohantam, bedőltem a fűbe és kézből nekiálltam fényképezni.
Se állvány, se átgondolás! Csak mert nem akartam, hogy várjanak rám.
Fogalmam sincs, mikor jutok el újra erre a helyre. De megtanultam,
hogy ilyet többet nem csinálok.
A dicséretek, persze jól tudnak esni az embernek, de megvan a saját véleményem a képeimről. Nem nagyon van -egy-két kivétellel- olyan képem amivel elégetett lennék.
Tanulni és fejlődni akarok. Véleményekre, különböző látásmódú emberek kritikáira nyitott a fülem.
Ne légy türelmetlen, 4-et azért időközben kaptál a következő feltöltésedre is, ráadásul még mindig nincs a főoldal közepén se… szóval fog jönni még komment… többek közt tőlem is, ha majd egyszer eljutok odáig (általában sorrendben haladok:)
Meg aztán ugyan melyik lenne az a fotómegosztó oldal ahol olyan sok normális, építő jellegű (nem fikázó) értékelést kapnál???
:)
Hát igen, vagy fotózik az ember, vagy kirándul. A kettő együtt csak egyedül megy vagy más fotósokkal.
Nagyon szép a táj!
A vonalak nagyon jól vezetik a szemet, az meg külön jó, hogy az "itt a vége", érzést megcáfolja a napfény.
A boltíves sziklánál van sajnos életlenedés, nem tudom az utómunka vagy az élesség hibája.
Minden esetre remek felvétel!
Köszi a részletes leírást. (látom te is ráértél :p )
Ha valaki esetleg eddig nem volt képben, most legalább kimerítő infót kapott mi is a HDR.
Megköszönöm neked, ha mindig leírod majd a jövőben mit, hogyan látsz a képeim kapcsán. Nem biztos, hogy meg is fogadom, de fontosak ezek az információk. Ebből tudok építkezni.
Pár nappal ezelőtt gondolkodtam azon, hogy nem is nagyon kéne több képet ide feltennem, mert vagy csak dicsérnek vagy nem írnak semmit. (a maihoz pl. semmi nem jött)
Az ilyen jellegű oldalakra azért szoktam képet feltölteni, mert bízom abban, hogy a többi érdeklődő megosztja velem hogy ő hogyan látja a képemet. Persze kultúrált formában. (az egóm pátyolgatásától nem lesznek kiforrottabbak a képeim)
Szóval, ha van időd és kedved, kérlek bátran ír a képimhez, akár a szokásos udvariassági köröket kihagyva is.
Üdv
Gábor
Igen, ezt a leckét (sajnos) mindnyájan a saját kárunkon tanuljuk meg: Fotózni csak más fotósokkal menj, vagy egyedül! A „civilek” ugyanis lábon kihordanak egy kisebb fajta agyvérzést, mire a fotósok elkészülnek a "képpel".
A feltöltésről. Kompozíciójából eléggé hiányzik a teljes sziklahíd, bár ezt némileg kompenzálja a táj szépsége. A színek szépek. Az égkép pazar. Az elvégzett utómunka az előnyére vált, bár az utólagos kontrasztemelést, ami ennél a fajta utómunkánál „kötelező” most is elfelejtetted, így a kép erősen kontraszttalan. Próbálj csak meg PS-ban rátolni + 40-50 kontrasztot…
A megjegyzésedhez. A helyzet az, hogy a világ legjobb optikája a szem, a világ legjobb képfeldolgozó processzora pedig az agy. A szemünkkel és az agyunkkal sokkal jobban tudunk alkalmazkodni a mindenkori fényviszonyokhoz, továbbá jóval nagyobb kontrasztot vagyunk képesek látni és feldolgozni, mint a fényképezőgépek érzékelőlapkái és processzorai.
Ezért aztán gyakran szembesülünk azzal, hogy a fényképezőgépünk képtelen egyetlen képkockán egyszerre megjeleníteni az erőteljes fényeket és a sötétebb felületek rajzolatait (úgy, ahogy azt a valóságban látjuk). Klasszikus eset a tájképek világos égboltja és az alant húzódó jóval sötétebb táj. Az eredmény ilyenkor az, hogy a világos képrészek részlettelenül kiégnek és/vagy a sötét területek részlettelenül bebuknak.
Ráadásul nemcsak a fényképezőgépünknek vannak korlátai, hanem maga a jpg fájl sem képes felépítése és szabványa miatt elmenteni a valósághű fényspektrumot. Egy fényes nappal délidőben 1 : 1 000 000 kontraszt is lehetséges. Az emberi szem 1 : 10 000 arányú kontraszt érzékelésére képes, míg a jpg fájloknál színenként ill. csatornánként 256-féle értéket lehet elmenteni, amivel 1 : 255 arányú kontrasztot tudunk csak archiválni…
A HDR technika a fényképezőgép és a jpg fájl korlátait próbálja kikerülni. A neve is a nagy dinamikaátfogásra utal, HDR = High Dynamic Range (Nagy Dinamika Tartomány). Maga az elv egyszerű. Mivel a fényképezőgép nem tudja egyetlen kockában befogni a fényerősségek (kontrasztok) teljes spektrumát, ezért 3 vagy több képből (expozícióból) álló sorozatot kell készítenünk. Ezek közül egy normál felvétel, egy-egy pedig túl sötét, illetve túl világos fénykép. Az alexpós képeken leképezzük az erősen fényes tárgyak részleteit, míg a túlexponált képeken a sötét területek részleteit örökítjük meg. A normál kép természetesen a középtónusokat tartalmazza majd.
Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy az expozíciósorozat felvételeit egyetlen képpé rakjuk össze. Ezt a feladatot végzik el a HDR programok, amelyek mindegyik képből kiválogatják a használható részleteket és egybegyúrják a használható képi információkat. Ha ügyesen kezeljük a HDR programot, úgy végeredményként előállítható egy olyan kép, amit az agyunk és a szemünk a valóságban látott, csak épp fényképezőgépünk képtelen volt megörökíteni.
„Hivatalosan” csak a fent leírtak számítanak HDR-nek. Nem hivatalosan pedig szerintem nagyjából mindegy, hogy a képeket program rakja össze, vagy a fotós maga maszkolgat vele. Magam részéről még azt is HDR-nek számítom azt is, amikor a fotós csak egyetlen raw fájlból készít több különböző expozíciójú jpg-t, majd azokat teszi össze HDR-é. A lényege végül is mindegyik módszernek ugyan az: a túl világos területek sötétítésre, míg a túl sötét területek világosításra kerülnek, így csalogatva elő az ott rejlő részleteket. Ez a beavatkozás azonban nagyon erősen csökkenti a kontrasztokat, így az elkészített HDR kép erősen kontraszttalanná válik, amit aztán „illik” utólagos kontrasztemelésben részesíteni.
Az a munkafolyamat, amit leírtál, nevezetesen, hogy Camera RAW-ban az árnyékokat felhúzod 40-50-ig és a
csúcsfényeket visszaveszed 30-40-re, az természetesen nem HDR. Ámde végeredményben meglehetősen hasonlít hozzá, főleg ha még a színekkel is játszol egy kicsit. Ha az árnyékokat visszaveszed és a csúcsfényeket erősíted azzal pont ugyanazt teszed, mint a fentebb ismertetett HDR technika. Előhozod a részleteket, de megölöd a kontrasztokat. Ezért nézik a fotóidat oly sokszor HDR-nek, de erről már írtam Neked egy másik fotód alatt. Ha megmaradsz ennél a fajta utómunkánál, a legvégén emeld meg a kontrasztot! Ez ugyan némileg ellene fog hatni a fenti utómunkádnak, de hidd el, elveszi majd a képeid HDR-szerűségét. Ráadásul összhatásban természetesebbek fog hatni ez a fajta utómunkád. A szubjektív véleményem szerint pedig még szebbé is válnak tőle:) Persze túlzásokba esni sem szabad, a túl sok kontraszt ugyanúgy nem szép, mint a túl kevés.
Szuper felvétel. Olvastam a sztorit, többnyire ezért járok egyedül fotózni :))
A jobb felső szikla egy kicsit aurás lett ezt javítanám de ettől függetlenül remek a kidolgozás.
Minden jót,
András
Szia, Jól volt olvasni a fotózás körülményeit, sokszor van így az ember, hogy utólag másképp csinálta volna. Mindezek ellenére tetszik a felvétel, csodálatos látványban volt részed, és örülök, hogy mindezt megosztottad velünk. A tengerpart ívelése jól mutat, az apró emberek érzékeltetik a távolságot. Üdv.