Köszi, hogy te is elmondtad a véleményed, mert való igaz, ez kimeríthetetlen téma. Tán majd sok év múlva jobban meg tudom örökíteni, ha lesz valami hasonló alkalom. Csak ez nem minden nap jön szembe. :-)
Huha! Erdekes, kimerithetetlen tema. Mar beszelgetes kapcsan.
Ez a foto mindenkit megerint. A halal latvanya mindenkit kizokkent a hetkoznapokbol es jelzi: ha ma nem is egy cipoben jarunk, a jovonk azonos.
Talan elfogadhatatlan?
Gondoljunk bele! Peldaul Nagy Sandor. Mennyi idos volt, amikor mar varosokat alapitott! Viszont az orvostudomanynak koszonhetoen mi mar tovabb elunk mint elodeink, igy tovabb ehetunk, ihatunk, vasarolhatunk es bamulhatjuk a TV-t. Hat nem csodas!? Azt hisszuk elunk, kozben mar most holtak vagyunk.........kis tulzassal!
A fotod temaja eltakarta magat a fotot. Szerencsere van nekunk egy Bringasunk, aki hidegverrel, jozanul kielemezte a foto technikai reszet. Egyetertek vele!
Köszönöm Bringás a véleményed! Ez már régebbi kép, úgyhogy megismételhetetlen. Akkor sem sokat szöszölhettem, egyetlen kép készült, mert csak kiszaladtam tüzifáért a néninek, nem volt időm fabrikálni.
Igazad van, valóban nem a tetem megrázó elsősorban, nekem főleg nem, mivel falun ez mindennapos, hanem a miként. Megdöbbentő volt, ahogy kinézett a ereszcsatornából szegény pára a szem nélküli szemével. Örülök, hogy ezt leírtad, és megértetted amit meg szerettem volna mutatni.
A témával nincs semmi gond, a halál is az élet része. Minden ami születik, annak el is kell pusztulnia. Szóval nekem a kép az, ami nem tetszik, pontosabban a kompozíciója. Mivel a néhai cica felkerült a magasba, ráadásul még a cím is erre utal, így aztán alulra kívánkozna az a sok tér, ami felül van, hogy érezze a néző a magasságot. Annál is inkább, mert alul vannak a történetet megadó képi elemek. A képben igazából nem is a tetem a megrázó, hanem a környezet ahol van, az ereszcsatorna. Másrészt a kompozíció felső része jellegtelen, homogén és a kiégett felhő sem tesz hozzá. Szóval lejjebb azzal a kamerával - legalábbis szerintem. Javasolnék még egy fekvő formátumot, szerintem az egész jobban adná magát. Ugyanakkor nagyon nagy erénye a képnek a különlegessége, ami szerencsére kárpótolja a nézőt. Két okból is. Egyrészt a témaválasztás, amitől a legtöbben inkább homokba dugják a fejük, másrészt pedig a körülmények, ahogy ez az eset megesett. A szem nélküli üreg nagyon erős képi elem. Ha ez a téma még megvan látok benne lehetőséget, különösen, ha a dögevők is megjelennek.
További szép fotonokat!
Természetesen én se szeretem az ilyesmit nézegetni. Egy útszélen szétlapított macskát nem fotóztam volna le. De ez más volt. Megdöbbentő, és hát ahogy Gyula írta története van, ami engem ráadásul személyesen érintett.
Próbáltam az alulról való vágást is, de valahogy sutává vált a kép, nem igazán érvényesült, hogy az ereszben van a cica.
Milyen, hogy épp erre a képre adtatok ketten is jó pontot.
Hát furcsa az élet. vagy a halál? :-)
Egyelőre nincs több ilyen képem, ne izguljatok! Amúgy meg a lelked vetülete nagyon is hozzátartozik a képhez. Szerintem az lenne a baj, ha egy kép nem váltana ki semmiféle érzést belőlünk. Na az olyan kép, számomra nem kép, lehet bármilyen profi. Köszönöm kedves dmc, hogy leírtad a véleményed!
Nincs ezzel baj, még ha nagyon szomorú is a kép. Én jómagam nem szeretem az ilyeneket nézegetni.
Jelen esetben egy fekete kerettel, és négyzetre vágással tudnám a képet elképzelni, úgy hogy az aljából vágsz többet.
Mindenesetre, azt gondolom, hogy a kép megérdemli a jó pontot, bár valóban szívesebben látnék mást a képen, de ez az én lelkem vetülete, és nem tartozik a képhez.
Uh, már megint valami jó jegyet osztogattál itt nekem te Láma. :-)
Nem vagyunk hozzászokva valóban. Bár tudod elgondolkodtam, hogy ez is milyen hülyeség. A hírekben napról napra látjuk a háborúkat, a szörnyűségeket, legyilkolt embereket meg hasonlókat-sőt szinte sokszor keresik az emberek az ilyesmit (katasztrófa turizmus), de mikor ott van előttünk valóságban a hátköznapokban, akkor elfordítjuk a fejünket. A szeretteink már nem otthon, a családdal körülvéve, békességben és nyugalomban, hanem körházakban, öregotthonokban halnak meg.
Vagy egy állaton tudunk segíteni, ha már nagyon kínlódik, egy emberen meg nem. Millió kérdés. Én sokat foglalkozom ezekkel.
Köszönöm barátom, hogy itt jártál!
Szegényke a tetőre húzódott az utolsó pillanataiban. Bár ebben a formában morbid a megközelítés, ugyanakkor valóságos, nem tipikus macskafotó, nem vagyunk hozzászokva. Szerintem rendben van a kép, jó lett.
Története van, az egyszer biztos. Főleg, hogy a néni, akié a cica sokáig kereste, és én találtam így rá. Nem volt szívem megmondani neki. Azóta már a néni is elment a cica után.
A fentről való vágáson én is törtem a fejem-így is van belőle vágva amúgy-, végül azért maradt meg , mert érzékeltetni szerettem volna, hogy "fentről", vagy hogy "felfelé". Legalábbis az én hitem szerint. De lehet ezt nem sikerült vele elérni, nem tudom....
Nagyon köszönöm a gondolataidat Gyula!
Azt gondolom, lehet a halált is témának választani, hiszen Rembrandt, Da Vinci, Bosch és mások is megtették többször. Nem mindegy, milyen módon ábrázoljuk. Itt egy kis történetet is látunk, ami mindenképpen jó, elgondolkodtató. Szerkesztését tekintve, egy négyzetes formátumot még jobbnak tartanék, főleg fentről vágva.