Az tagadhatatlan, hogy a gyermek természetes bája ezen a képen is érvényesül és uralja a képet, ennek ellenére engedj meg egy kis hangos gondolkodást: a kép szerkesztése jó, mivel az alak a beton és a pad vonalainak párhuzamosa közé került, és az esetlegesen elkalandozó tekintetet a padra támasztott fehér valami lezárja és visszatereli a gyerekre. Azt is szerencsés, hogy a jobbra és előrefelé való tekintés terét adtad meg a képben az alak elhelyezésével. Amin viszont morfondírozok, az, hogy a környezetben levő tárgyak mennyiben adnak többletet (vagy adnak-e többletet egyáltalán?) a gyermeki báj kifejezéséhez? Ha valami Szépség és Szörnyeteg szerkesztési gondolat van benne, a tárgyak nem elégségesen szörnyek szerintem... (De az is lehet, hogy túldimenzionálom a dolgot: egyszerűen egy kedves gyermek ábrázolatja, az éppern adott környezetben, elkapott fotóként?)
A hangos gondolkodásodhoz :)
Azért kértem Kittit, h oda üljön, mert így előjön a kontraszt. Nem feltétlenül a szépség és szörnyetegé, hanem azé, h a boldogság, az öröm, a megelégedettség, stb. nem attól függ, h milyen hájtek tárgyakkal vesszük magunkat körül :) Ezt szerettem volna valahogy valahogy kifejezni vele :)) Köszönöm a véleményezésedet!