...a Révész alázattal hajtotta végre fedélzetmestere fölényeskedő parancsait. Tekintete viszont máshol járt, mint ahogy lelke is...
...És ahogy a Körös koszos-zöld fodrait bámultam, egy pillanatig megláttam azt, amit ő. A végtelen óceánok kék határán ott ragyogtak az Elfeledett Város aranykupolái...
Elsősorban technikai megjegyzés, hogy egy kicsit nagyban sikerült felraknod, egy darabig tologattam, hogy mindent lássak, aztán lementettem és más nézővel megnéztem... A képen az arc nagyon kifejező, és a homlokára eső fény ellenére sikerült elkerülnöd a kiégést a fejen. A háttérben levő zászló? (vitorla? - szóval az a textília) nem a legjobb állásban van, mert bár az eszemmel tudom, hogy minden bizonnyal a Révész Király mögött helyezkedik el, első pillanatban az volt az érzésem, mintha a szeme elé lógva még a távoli horizontok látását is eltakarja (persze lehet, hogy a képben éppen ez a "csavar", és így akartad kifejezni a testi és lelki szem lehetőségei közötti különbséget...) A kép tónusa nekem egy kicsit kékes (de lehet, hogy ez monitorfüggő). Gratulálok a képhez, és a szöveg remek illustrációja!
Köszönöm a bő véleményedet, igen, én is úgy szoktam, hogy lementem, és mondjuk ifran-ban megnézem.
A kép további története: a bácsi nem tudta, hogy fotózom, s a következő másodpercben a rakoncátlan gyulai szél rátekerte az arcára a zászlót.
Én speciel a zászlós hatás miatt választottam ezt a fotót, mert a háttér nem volt sokat mondó. Kicsit elszálltam a kommenttel, az tuti, bocsi érte.
A kékség meg abból ered, hogy a Nikon D60 betegsége a vörösbe való eltolás, ezt szerettem volna ellensúlyozni egy fekete filterrel PS-ben, de úgy látszik, "tútótam" a csószkát.
A legjobbakat!