Kérem senki ne vegye poénnak. S nem véletlenül került ebbe a kategóriába, ugyanis nagyon sok utómunka van a képen a színektől kezdve az arc arányainak torzításáig. A mondanivalón van a hangsúly, ezt próbáltuk a látvánnyal erősíteni.
Ez a kép megdöbbentett, jól sikerült, mégis nehéz látni. Nekem kicsit sok az utómunka, ezt úgy általában érzem nálad...lehet csak azért, mert még csak szokom a látványt :-) "pechemre" azt hiszem elsőre pont beléd botlottam... :-)
Az én édesanyám sosem a haláltól félt, hanem az addig vezető úttól. Nem volt hozzá kegyes a sors, mert ez az út nagyon hosszúra sikeredett. Én mindenféle torzítás nélkül láttam ilyennek az arcát. A képen nagyon jól illusztráltad az életnek ezt a fázisát. Grt.
Az apám 72 éves volt amikor meghalt, súlyos szívproblémái voltak, végül a keringése omlott össze. Az utolsó pillanatig harcolt az életért. Nem láttam rajta a belenyugvást, amikor pillanatokra magához tért és fény gyúlt a szemeiben egyre azt hajtogatta hogy jobb lesz és hogy jön haza.
Anyai nagyanyám 85 éves múlt, és nem akar meghalni, pedig egyre gyengébb.
Én mindenki szemében a félelmet látom.
Az apám 72 éves volt amikor meghalt, súlyos szívproblémái voltak, végül a keringése omlott össze. Az utolsó pillanatig harcolt az életért. Nem láttam rajta a belenyugvást, amikor pillanatokra magához tért és fény gyúlt a szemeiben egyre azt hajtogatta hogy jobb lesz és hogy jön haza.
Anyai nagyanyám 85 éves múlt, és nem akar meghalni, pedig egyre gyengébb.
Én mindenki szemében a félelmet látom.
L;legzeteelállító és félelmetes, főleg, ha kinagyítom. Az erős kontraszt a színvilág minden tökéletesen a helyén van, nameg az arckifejezés mindent elmond. Tökéletes alkotás. Gratulálok!
Kvazar! Köszönöm, hogy nem neheztelsz. Nem gondoltam, hogy véletlen volt a feldolgozható címke, bár én is ezt alkalmazom többnyire...
Nagyon megtiszteltél vele, hogy a kép megszületésének indítékát megosztottad velem, és mindannyiunkkal!
Az időnként felbukkanó gondolat, hogy meg kell halni, mindenkit foglalkoztat, kit így, kit úgy....
Édesanyám világ életében félt a haláltól, mert betegeskedett. Most 84 éves, és úgy látom, már a belenyugvás, az elfogadás, a várakozás az , amivel a halálhoz viszonyul.
Nekem okkal vagy ok nélkül periodikusan jutott eszembe a halál gondolata, mondhatom úgy is, hogy a halálfélelem.
Fiatalon teljesen emberi célokat szerettem volna megérni (szerelem, gyerek, később unoka). Aztán, ahogy egyre több szerettemtől, ismerősömtől kellett búcsut venni, el-el gondolkodtam, hogy a halál - ha már bekövetkezett, nem az elhunytnak, hanem az itthagyottaknak a borzasztóbb, de ha hagyják, hogy az élet menjen tovább a borzalom, a veszteségérzet nem múlik el, de bépül az elviselhető érzelmek közé.
Nagyon sokszor magam is meglepődöm, hogy - szerencsére - a nagyon nagy fájdalom milyen gyorsan belesimul a hétköznapokba, és csak az emlékek azok, amik fel-fel bukkannak, és sokszor kimondottan jó emlékezni, hogy ezt a nagyapám így szokta, az apám ezt mondta, a keresztapám mennyire törődött velem is stb.
Én szeretnék - viszonylag jó állapotban - addig élni, amíg lehet, ill. számomra nem válik teherré.(Önző vagyok)
Minél tovább szeretném látni az unokáim boldogulását, a világ, a tudomány, az ember fejlődését. Már nem félek a haláltól...Szenvedni, kinlódni nem szeretnék előtte, de maga a halál ténye már nem borzaszt el.A Te korodban érthető még a félelem, hisz valóban sok tennivalód van még, amit magad szeretnél elvégezni, és el is fogod, meglásd!
Ehhez kívánok jó egészséget, sok fotót és szép fényeket!
Üdv: somasok
A világért sem akarlak felbosszantani, tisztellek, és szeretem, amit csinálsz. Én csak arról szóltam, amiben én, és még vagy 2 milliárd ember hisz.
(Egyébként Jézus visszajött, nemsokára, Húsvétkor ünnepelni fogjuk ezt...).
De tényleg nem írok erről többet. Üdv.
Most nagyjuk ezt abba jó? Nekem nem kell isten vagy bármi más felsőbb értelem/hatalom/akármi ahhoz, hogy a természet szépségét lássam. Ne menjünk ebbe bele mert csak felhúzom magam. Ha meghalsz, nincs tovább, kampec, letelt az idő és vége az útnak. Majd ha mutatsz egy embert, aki visszajött és látta a mennyországot, na akkor majd elhiszem. Hamarabb hiszek az UFO-k ban, mert azt láttam a saját szememmel. A többi csak kitaláció.
Ez a világ a maga szépségeivel és csodáival (nézz meg egy virág belső felépítését) egy értelmes alkotó teremtőről beszél, ezt a legtöbb nagytudású természettudós, fizikus és csillagász hiszi és vallja.
Voltaire, a híres francia ateista gondolkodó azt mondta: néhány évtized, és a Biblia a vallásokkal együtt eltűnik a föld színéről. Egykori házában ma állandó Biblia-kiállítás van...
A semmitől én sokkal jobbat ismerek: egy valóságos, élő Istent, aki szereti az embert, és ez nem filozófia. Én ismerem őt. Üdv.
Igen, szomorú dolog földi életünk végére gondolni, de én hiszek abban, sőt bizonyos vagyok benne, hogy odaát kinyílik egy csodálatos világ, amit Isten készített az őt szeretőknek, és van tovább....
Na hát most elértem a te hosszú írásodhoz is, ezt hagytam utoljára.
"felteszem, te a természetes halál közeledtével érzett félelmet akartad megfogni a képpel."
Régebben soha nem gondoltam a halálra. Amíg fiatal voltam, eszembe sem jutott. De aminap egy este feküdtem a sötétben, s arra gondoltam, milyen kár hogy már 44 éves vagyok a fiam meg csak 3 múlt, milyen kár hogy ilyen későn vágtunk bele, milyen kár hogy nem leszünk vele elég sokáig. Egyre jobban elmélyültem ebben a témában akkor ott a sötétben, és hirtelen beleborzongtam, hogy MEG FOGOK HALNI. Ezt nem tudom szavakkal kifejezni, azt a jeges rémületet ami belémhasított akkor. Annyira megrettentem hogy fel kellett kapcsolnom a villanyt.
Napokig foglalkoztatott ez a dolog. Elhatároztam hogy valamiképp csinálok egy képet. Gép állványra, próbáltam magam beleélni újra, de valahogy nem ment, nem vágtam pofákat csak úgy próbáltam rémült arcot vágni kikerekedett szemekkel. A képek rosszak lettek.
A fotón a modellemmel azt próbáltuk vissza adni, mit érezhet az aki halálán van, de még maradni akar mert még sok dolga van. A tehetetlen rémületet, a többnyire néma kiáltást.
A kép eredetije érdekes, de nem kelt ekkora döbbenetet a nézőkben, ha látnád - sajnos nem mutathatom meg a neten keresztül, nem akarom hogy kikerüljön tőlem -, kíváncsi lennék vajon arról mi lenne a véleményed neked, vagy azoknak akik írtak ide.
A holdfény számomra azt jelképezi, hogy oda tartunk, a túloldalra, ahol sötét van egy kevés fénnyel. Alul a tűz melege izzik még, de már teret nyer a sötét.
Vagy valami ilyesmi... ;)
A valóságban nem volt semmiféle kék meg vörös lámpa, sima egyvakus derítőlapos fény volt, szinte minden, ez is, az utómunka során került a képre.
Köszönöm hogy ennyit foglalkoztál vele.
Igen. Ezt érezhette, és így nézhetett az az asszony, amikor a lányait nézte lebaltázva. És így nézhetett amikor az ő fejére lendült a balta.
És így érezheti magát az, aki megtudja hogy rákos, és már két hónapja sincs hátra. Így retteghet, így sírhat, így.
Én nem látok sehol semmilyen feldolgozást... Egyébként véletlenül maradt úgy, nem szoktam engedélyezni, már meg is változtattam. De egyébként semmi gond.
Köszönöm hogy szóltál, nem szoktam engedélyezni feldolgozás feltöltését, véletlenül maradt úgy. Megváltoztattam. De ha megcsinálod, magánba elküldheted a mailemre, szívesen megnézem.
Köszönöm a véleményt.
Ha összekapcsolom a tényői tragédiával, a hideg futkos a hátamon. Lehet, hogy így nézett, sikoltott, könyörgött az asszony, amikor látta, hogy a férje lebaltázza a két kislányt, majd elindul felé is.... Kifejező, és tragikus.
Kvazar!
Itt is elnézésedet kérem, ha az igen jelölés ellenére kifogásod van a feldolgozás miatt. Kérlek, írj, s már le is vettem, bár most már nem olyan egyszerű....
Gratulálok: a hét és a nap képe is a tiéd (mert természetesen a Te munkád teszi ki a kép nagyszerűségét adó portrét, én csak továbbgondoltam, de az arc - ami utólérhetetlenül kifejező - az maradt a Tiéd)
Remekül megalkotott kép . Biztos volt vele tennivaló . Majdnem leírtam , hogy kire emlékeztet , de nem mondom meg.................................................még.
Látom , hogy feldolgozható ,így lehet , hogy kihozok belőle valami mást . Majd akkor megtudod .
Minden elismerésem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szép munka!!!!!!!!!!
Valami megdöbbentő hatással van rám ez a kép . Mivel a szem árulkodik az érzésekről ,bár az arckifejezés is drámai ,ezzel nem vagyok egyedül .Akár milyen profi munka áll mögötte , szerintem az eredeti kép is katarzis lehetett ...Megrendezett jelenet volt ? -félve kérdezem
Kvazar!
Úgy látom, valamiért nagyon megérintett ez a téma!Remekül sikerült a manipulált portré, szerintem viszont a "holdfény" teljesen felesleges...
Vajon miért érezted, hogy ott a helye? Pokol és menny? Forróság és jeges hideg? Mi a jelképrendszered, amiben úgy érezted, hogy erre szükség van?
És még egy dolog: felteszem, te a természetes halál közeledtével érzett félelmet akartad megfogni a képpel. Azt hiszem, (láttam is, tudom) az nem ilyen... Csendes, megadó, beletörődő, csukottszemű vagy ha nem, fénytelen, megtört tekintetű. Ezt szerintem egy modellel és utómunkával egyszerűen nem lehet láttatni, esetleg a szemlélőben a haldokló melleti tehetelenség érzését felidézheti.
A félelemről: a képedről sugárzó (mert csak úgy süt!) félelmet az érezheti, akit kínoznak, vernek, esetleg fegyvert fognak rá, legyen az pisztoly v. kés. Ez is lehet a haláltól való félelem, de ebbe a körbe még kevésbé fér bele a tűz és holdfény misztériuma.
Ezért is gondoltam a természetes haláltól való félelemre, mint alkotói gondolatra, abba ugyanis beleférne a tűztől (pokol) való félelem (az egyház mindent meg is tesz ennek érdekében), de a holdfény? Az eljövendő örök sötétség szimbóluma (bár ez máris képzavar)...
Én a képedet Munch: Sikoly című képéhez hasonlitanám, és egy "egyszerű" - Félelem- címet adnék neki (mert a sikoly foglalt, de talán az is használható lenne!?
Annak ellenére, hogy - ha jól értettem - modellel dolgoztál, a szemekből valódi könyörgés és rettegés sugárzik, és ehhez, az egész portréval együtt szívből gratulálok....neki is és neked is!
Azért, ha egyáltalán végigolvasod a hozzászólásomat, kérlek, hogy a jelképrendszert világítsd meg számomra, mert komolyan érdekel, sőt izgat!
Szép fényeket, további kiváló képeket kívánok!
Kvazar!
Úgy látom, valamiért nagyon megérintett ez a téma!Remekül sikerült a manipulált portré, szerintem viszont a "holdfény" teljesen felesleges...
Vajon, miért érezted, hogy ott a helye? Pokol és menny? Forróság és jeges hideg? Mi a jelképrendszered, amiben úgy érezted, hogy erre szükség van?
És még egy dolog: felteszem, te a természetes halál közeledtével érzett félelmet akartad megfogni a képpel. Azt hiszem, (láttam is, tudom) az nem ilyen... Csendes, megadó, beletörődő, csukottszemű vagy ha nem, fénytelen, megtört tekintetű. Ezt szerintem egy egy modellel és utómunkával egyszerűen nem lehet láttatni, esetleg a szemlélőben a haldokló melleti tehetelenség érzését felidézheti.
A félelemről: a képedről sugárzó (mert csak úgy süt!) félelmet az érezheti, akit kínoznak, vernek, esetleg fegyvert fognak rá, legyen az pisztoly v. kés. Ez is lehet a haláltól való félelem, de ebbe a körbe még kevésbé fér bele a tűz és holdfény misztériuma.
Ezért is gondoltam a természetes haláltól való félelemre, mint alkotói gondolatra, abba ugyanis beleférne a tűztől (pokol) való félelem (az egyház mindent meg is tesz ennek érdekében), de a holdfény? Az eljövendő örök sötétség szimbóluma (bár ez máris képzavar)...
Én a képedet Munch: Sikoly című képéhez hasonlitanám, és egy "egyszerű" - Félelem- címet adnék neki (mert a sikoly foglalt, de talán az is használható lenne!?
Annak ellenére, hogy - ha jól értettem - modellel dolgoztál, a szemekből valódi könyörgés és rettegés sugárzik, és ehhez, az egész portréval együtt szívből gratulálok....neki is és neked is!
Azért, ha egyáltalán végigolvasod a hozzászólásomat, kérlek, hogy a jelképrendszert világítsd meg számomra, mert komolyan érdekel, sőt izgat!
Szép fényeket, tvábbi kiváló képeket kívánok!
Üdv kvazar!!!
Csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy tényleg sikerült egy igen látványos, sokatmondó, tökéletes minőségű képet összehozni......
gratulálok és csak annyit még, hogy baromi jó ötletnek találom a holdfényes megoldást:):)
szép munka
üdv
chris
Nagyon érdekes és hatásos, remekül sikerült az utómunka.
Tetszik a színvilága, a tűz-holdfény alkalmazását hatásos kettősnek érzem.
Maga a fotó szerkesztése is jó, az arc átlós megjelenítése emeli a negatív hatásokat.
Az arc vonalai, a szemek, a száj és a haj is igen kifejező és szoros összhangban van a kép címével.
Valamiféle fájdalmas kiáltás ez egyfajta misztérium felé.
Akár a pszichiátrián is el tudom képzelni a jelenetet.
Nagyon tetszik, gratulálok a munkádhoz!
Ez tényleg nagyon ott van!
Szép munka!Azért ez nem kis meló lehetett!
Nekem úgy tűnik mintha hosszú,régóta tartó óriási fájdalma lenne és segítségért könyörögne, hogy valaki szüntesse meg azt!
Sajnos láttam már ilyet, nem csak képen!
Minden tiszteletem!
gartula
remek munka, emelem kalapom... sikerült elérned amit szerettél volna... vagyis ezt az érzést, a halálfélelmet, képben ábrázolni... viszont a siznvilág nekem nem illik a képhez (vagyis olvastam lennebb hogy tűz és holdfény, de akkor lehetett volna egyenletes a megvilágitás, igy, az a vékony kék sáv kicsit "suta")... de ez már szubiektiv...
Nagyon precíz, tökéletes utómunka! Le a kalappal! Megérdemelten a nap képe!
Az arckifejezés viszont számomra nem a halálfélelmet, hanem egy szörnyű nagy fájdalmat sugároz!
A szemek segítségért könyörögnek, nem a rettegést látom benne, amit a halál közelsége okoz!
nem Te csináltad annak idején Smeagol digitális terveit?:D
nagyon durva lett tényleg
egyébként én megnézném még egy kis textúrával és talán ff-ben, de csakis az érdekesség kedvéért
ha ez így megy Neked kérlek nyomassad tovább ezt az irányt
grat
Nagyon ütős kép minden esetre. Élethű, annyira hozza a cím mondanivalóját, hogy szinte félek ránézni. A kép felső részén a kék elszíneződés nem a legjobb, de ettől eltekintve tökéletes.
6538
518
2010.03.16 23:44:09
