köszönöm szépen Csaba!
Abszolút értem, amit mondasz, és egyik tényezője, hogy inkább a természetben fotózok az pont ez. Hogy a környezet számomra rendkívül fontosságú.
Ettől függetlenül egy műtermi fotó is lehet nagyon jó, de ott szerintem nálad is, és más laikusnál is leginkább ami hat az emberekre, az a rendkívül érdekes fények, amik valóban kihívás őket levilágítani, illetve nagyon fontos a modell szépsége, esetleg érdekessége, illetve az, hogy egy műtermi fotónál is beszélnie kell az embernek, anélkül, hogy valóban beszélne. Beszélnie a szemnek, a tekintetnek, az arcnak, itt kell megtalálni az ehhez illő tökéletes világítást, és az utómunkát is.
Ha ezek megvannak, akkor szerintem szép, vagy érdekes környezet nélkül is meg tud fogni egy jó portré Téged.
Gyonnyoru heLyszínen készítetted és nagyon jól kidolgoztad,szép munka minden szempontbol még a levandula illata is érezheto a monitorbol :-) Gratulálok!
Lehet, túl laikus az elképzelésem, de portréhoz nem értőként (már többször is) elgondolkoztam, hogy "kispályásként" mi az, amitől nekem tetszik, vagy nem tetszik egy ilyen jellegű kép. Beleértve a vérprofik és a hozzánk hasonló (haladó) amatőrök munkáit is.
Bár néhány ökölszabályt ismerek, de alapvetően lövésem sincs az emberábrázolásos világításhoz, fényekhez, retushoz, szerkesztéshez, stb. Így aztán ezek a véleményem kialakításában is kevésbé hatnak rám. (Ha valami nagyon gáz, persze észreveszem.)
Lényegileg arra jutottam, hogy nálam (és élek a feltételezéssel, hogy más laikusnál is) a környezet van döntő hatással, ahová a fotós elhelyezte a figurákat, illetve ahogy bemutatja azt a környezetet.
Jelen képet, ezzel a körülölelős, szinte a figurákra boruló, összezáruló lila virágtengerrel egyszerűen káprázatosnak találom. Persze azt is látom, hogy tetszenek rajtuk a fények, ha nem is tudom, hogy mitől. Azonban ez a környezet és az ellenfényes ábrázolása az, ami hozzáadja a szükséges érzelmi töltetet és plusz szépséget, ami annyira magával ragadó.
Remélem, sikerült értelmesnek maradnom a gondolataim kifejezésével:))
További szép fotonokat!
Amikor csak teheted köss bele. Szoktam én ezekre figyelni, és ha egyetértek a dolgokkal, és javítani tudom, akkor mindig javítom is. Tökéletesítem a képet. :) Szóval, csak nyugodtan köss bele, szeretem az ilyeneket, mert a figyelmetlenségeimre is felhívjátok a figyelmet.
Szia, Gratulálok a képhez, a levendulában anya gyermekével nagyon jól mutat, kedves idillikus kép. A kislányod, ha mosolygósabb lenne az lenne a csúcs, de tudom ez nem olyan egyszerű. Szép minőségi munka. A lilás színvilág egyfajta hangulatot teremt. Üdv.Ili
Már láttam ezt a képet. Nagyon magával ragadó hangulata van. Kimondottan kell a középre szerkesztés véleményem szerint. Maga a pillanat is jól rögzített,de annyi plusz van a képben,hogy minimum szavazós kép. Jó a környezet,remek a markánsabb fények belekomponálása(ez olyan DMC-s),jó a retus,és az utómunka is tetszik. Sajnos csak dicsérni tudom,pedig úgy belekötnék :D Viccelek,pazar kép! ;) Gratulálok hozzá!
A középre szerkesztés azért elfogadott. Amikor a modell középre néz, akkor egyértelműen a legjobb a portrét középre szerkeszteni. Akkor érdemes eltolni, amikor a teste, vagy a szemei elnéznek egy irányba. Ha a klasszikus portrét fotózol, akkor is középre szerkeszted, akkor a szemeket próbálod vmelyik metszéspontba rakni.
Mivel itt 2 szereplő van, ráadásul mindkettő különböző pózban, itt a szerkesztés különösen nehéz. Ha eltolom őket pl jobbra, akkor a lányom Hanna tekintete lesz furcsa, és ráadásul a nagy "súlytöbblet" miatt, jobbrasúlyozottsági érzésed is lesz a képen.
Ezen felül, ha megnézed a levendulát, akkor középről nyílik két oldalra, tehát minden afelé mutat, hogy középre kell komponálni. Ezért sem zavar, szerintem Téged sem.
köszönöm Gyula! Ez a fajta utómunka most egy újítás saját magam részéről. Próbáltam a visszafogottsággal kissé más világba vinni a dolgot, örülök, hogy elnyerte a tetszésed.
Nagyon szép a kivitelezése a képednek. Szépek a színek. Jól sikerült a szerkesztése is. Bár középen van de ez nem zavaró nekem. Sokszor felmerül az "aranymetszés" alap gondolata.De nekem így is be jön.
Remek! A kedves, őszinte pillanat mellett a kellemes, finoman adagolt telítettségű (vagy mondhatnám, telítetlenségű) színvilágával is megfog a kép. Üdv, Gyula