Most, hogy már a Nyakunkba van de jól esik így vissza nézni a sárguló még a fákon lévő levelekre! Nagyon szép felvétel. Nyugalmat és az elmúlást egyben sugározza!
Nagyon kifejező kép. Az ősz és öregség, az elmúlás és a halál összefüggését mesteri módon ábrázolod, ráadásul a bácsi tartásában is lemondás, belenyugvás, mondhatni, egy élet fáradtsága, látszik. Ráadásul sikerült olyan szögből elkészítened a felvételt, ami nemcsak azt mutatja, hogy a bácsi már a pad (az élet?) szélén van, hanem a vetület szerint lassan, észrevétlenül, de megállíthatatlanul csúszik is lefelé (a padról, illetve mindarról, amit az jelképezhet). Rendkívül hatásos fotó, az emberrel kiegészített szép őszi tájtól egészen mély filozófiai elemekig tartó rétegződéssel. Gratulálok, és most csak virtuális ötöst tudok küldeni, és elmentettem magamnak, hogy máskor is megnézhessem...