Ez nagyon el van találva... Az alakot szépen értelmezi a mögötte álló torony, pontosabban a kereszt, a szobor rajzolata nemcsak pontos és anyagszerű, hanem a sok, kisebb-nagyobb egymásra épülő emberi szenvedések (talán csak lelki) lenyomatát mutatja, a vöröslő, felhős égbolt is hasonló emóciókat kelt. A két eltérő dőlés, mely miatt valahol (a képen kívül, vélhetőleg az égben) találkoznak majd, a mélység és a magasság, nagyon szép metaforának érzem. Miért kapott ez a kép csak ennyi véleményt? Gratulálok és 5 pontot is küldök!