Köszönöm a véleményedet a képről is, és annak külön örülök, hogy sikerült átadnom az edző iránti érzésből. Egyszerűen számomra is lenyűgöző, hogy az én nyolc éves, szemtelen, mindenkivel vitatkozó, messze nem a jó viselkedéséről híres lányom mennyire isteníti az edzőit, akiknek minden szava azt örök, megfellebbezhetetlen igazság. Az EB-t nézve is áthallatszott ez a bizalom: gyakoroltunk az edzővel, ha tudunk beszélni, nyomban kijavítja a hibát, stb... Bevallom, nagyon sajnálom, hogy ez a jó értelemben vett tudás-elfogadás, megalapozott tekintély-elv máshol már nem tapasztalható jelenleg társadalmunkban... Még egyszer köszönöm a véleményt, különösen így, hogy úszótól-fotóstól kaptam...
Köszönöm a véleményedet! Hogy mit csináltam a csúszkákkal - röviden: mindent, és aztán az eredményen néha nagyon csodálkoztam, néha meg felraktam, ha nem nagyon volt elviselhetetlen nekem (de lehet, hogy ettől úriasszony nem veszi a szájára...). Maradjunk annyiban, hogy ez megúszta a csúszkát...
Köszönöm a véleményedet! A kéztartás nekem - aki ismeri Enikőt, az edzőt - nagyon jellegzetes, és a kapott vélemények szerint egyben általánosan kifejező is...
Ahogy látom,egyre jobbak az expók és a képek feldolgozása is.
Felfedezhető a kontaktus az edző és a tanítvány közt,tetszik a tükröződés a szemüvegben és a víz torzításai is jók.
Kéz nélkül is jó lenne, valóban (figyelő úszópalánta gyerek) csak akkor nehéz lett volna beilleszteni gondolatilag az edzőket bemutató sorozatba (vagy ahogy az előző képen az edző tartása alapján feltételezni vártam a versenyzőt, itt a versenyzőből az edző következett volna? - nem tudom). Az utómunkával - szerencsére - nem volt sok teendőm, így nem volt mit elrontani... Köszönöm a véleményedet!
Köszönöm a véleményedet, örülök, hogy tetszik. Nekem minden kép kedves ebből az edzős sorozatból, nehéz lenne kiválasztani a kedvencet... mindegyik külön karakter.. Szerencsére itt a képen eleve rendben volt minden, nem kellett mást tennem, mint a felbontáson állítanom és kontúr-élesítéssel korrigálni az ebből eredő hibát (ezt nem rontottam el...)
Szia Dodó!
HOPPÁ! Ez volt az első szó, ami eszembe jutott, mikor megnyitottam a képet. Szerintem ez a kép minden szempontból zseniális. A vágás, a szemüvegben tükröződő rajtkő, és az edző keze, ami nyomatékot ad kép jelentésének, az edző az úr, ő mondja meg mit csináltál jó, miben hibáztál. Néha teljesen ellentmond az érzéseidnek ,azt hiszed ez a hossz most tökéletes volt, minden jól sikerült, és mikor célba érsz szinte leforráznak a szavai ( néhány évig úsztam...). Szinte ránehezedik a képre.
Az pedig, hogy a minőség is teljesen rendben van, külön öröm. Csak ismételni tudom magam, zseniális.
üdv.:
IvJo
Ebből a sorozatodból ez a kép tetszik a legjobban.
A minősége jó, a színek és a szerkesztése is. Az edzőből nekem is elég ennyi, a gyerek arcán úgyis látszik, hogy figyel a tanácsára.
Nekem kéz nélkül jobban tetszene... viszont amit előre láttam, hogy a minőség magasan kiemelkedik a többi fotódtól.... vagyis így látom visszafogtad magad a ps-bn a csúszkákkal :))
Dodó nekem elég a kéz, a tanítvány tekintete, figyelme ezt egyértelművé teszi. A pillanat is nagyon jó, a kettőjük viszonyát is érzékelteti a kompozíció. A tükröződés a szemüvegben remek, a víz csodás, éles ahol kell...szóval a minősége is jó lett:) Nekem a sorozatból ez a legkifejezőbb, itt érzem egyértelműen ábrázolva az edző "szerepét". Gratulálok! Üdv. Amarillis