Már előzőleg töltöttem fel képet erről a királyszitakötőről.
Nem vagyok biológus és nem nagyon ismerem ezeket a
gyönyörű repülő szépségeket, de egy érdekességet tudok
erről a példányról. Territóriumukat az életük árán is
megvédik és nem túl sokáig élnek. Mikor fotóztam és
közel tudtam hozzá kerülni az objektíven keresztül
vettem csak észre hogy ez kb 13 cm példány szárnya
végei rongyoltak és hiányosak a testén számos (heg) úgy
ahogy az (arcán) is. Ez a kemény küzdelem jele. Már a
nap lemenőben volt én és a surlófények különös
hangulatot teremtett a környező vizi világban, volt benne
valami baljós. A vízben nyakig álltam lábujjhegyen a
mély iszapba mozdulni alig mertem, nehogy elijesszem.
De Ő türelmesen várta, hogy közel kerüljek hozzá. Mintha
sejtette volna, hogy ez az utolsó esélye bekerülnie az
örökkévalóságba. Nem értettem mért vár ilyen
türelmesen, mért hagyja hogy számos exponálást
készítsek róla. Már majdnem, hogy hozzáértem az
objektívem napellenzőjével aminek az alja már a vízbe
lógót, és én észre sem vettem az igyekezetemben. Aztán
süllyedni kezdtem az iszapba elvesztettem egyensúlyom
és csak arra ügyeltem, hogy a kamerám szárazon
megússza és a király elröppent. Csak néztem ahogy a
hatalmas rovar repked ide oda …mikor egy madár a
semmiből hihetetlen sebességgel lecsapott rá és vele
együtt távozott, tőlem kb 2m- re. Vége lett az életének
és engem ért a megtiszteltetés, hogy elkészíthettem
utolsó portját…
Nagyon klasszul leírtad a fotó történetét, jó olvasmány volt:) A rekeszt talán cseppet szűkíthetted volna így növelve az élesség síkját, illetve egy kicsit távolabb lépve a szitától. (bár nagyon szeressem a kis mélységélességű fotókat de azt hiszem ez a téma kicsit többet igényelt volna belőle) Huh.... merülni az iszapban... légy nagyon óvatos az ilyen tereppel...
Lábharapdálós, nyálasan úszó mindenféle… ez egyre rosszabbul hangzik… megszállott fotós lehetsz:)
De inkább egy szót se szólok, mert aki bringával csinálja, az se teljesen "normális"… DDD
Igazad van!
Talán szűkebb rekesz, meg kisebb iso de hát így jött össze.
Más témát fotóztam (repülő szitakötő) és erősen váltakozott a vényviszony, nap, felhő, nap, felhő stb. De jött Ő és nem foglalkoztam a beállításokkal.
Majd legközelebb figyelek.
A víz meleg (hévíz), de tele van mindenféle láb harapdálós kis szörnyetegekkel, meg a vízen úszó nyálas mindenfélével. De a jó fotó kedvéért mindent bevállalok, hátha egyszer sikerül :)
Üdv. Tényleg kár, hogy ilyen kis rekeszt használtál, az élességtartomány egy hajszálnyi. Álló formátumban szebb lenne, így annyira jobbra van helyezve az egész szita.
A történet lehangoló, sajnálom az alanyt :(
Szép fényeket.
Nincs az a szitakötő, hogy én nyakig bemásszak a hideg, iszapos vízbe… minden tiszteletem érte!
Amúgy a perspektíva megvan, és jól helyezted a fókuszt is. Alladin barátunkkal egyetértve én is szűkebb rekeszt választottam volna, a záridő még adott rá lehetőséget. Igaz, a mélységélesség mértéke itt ízlés dolga, jelen esetben a nagyobbra szavaznék. A színek szépek, a háttér kitűnő. Szép kép, tetszik!
További szép fotonokat!
Kár hogy 2.8-al lőtted meg amikor volt elég fény hiszen az idő 1/400 és miért nem 100 az iso? Kicsi lett ezáltal a dof és ez az obi 5.6 felett rajzol szépen, hiába újabb 100-s.
üdv.AllA.