Nagyon mesélnek a képek! Szinte érzem, az expó hangjára megrebbenő őz riadalmát, amint átragad rám is: Istenem elmegy...
Köszönöm, hogy együtt cserkelhettem veled!
(szolidabb kerettel tálalnám, áfonyalekvárral vagy esetleg film perforációval körítve:-))
Szép fényeket!