Igen, valami ilyesmit keresek - boldog kiemelkedést és integetést, széles mosolyt, vagy összeszorított szájat, könnyes szemet, vagy egyszerűen csak a teljesen "kúsztam magam" tompaságát, a kötélen lógva. Holnap kimegyek edzőtáborba (szokni a Nikont), hétvégén pedig egy nyílt pályás, 25 méteres medencés versenyre kísérem a lányomat - hátha ott ezek összejönnek...
Szerintem a küzdelem, a félelem(hogy nem nyerek) fog látszani, a célban pedig igen, vagy az öröm vagy a bánat. Az is nagyon sokat dobna a képen ha valamelyik lurkó elsírná magát, akár bánatában, akár örömében. :) De nem tudom ez csak az én véleményem. Neked kel kivitelezni, amit nagyon jól csinálsz, úgy is te látod, melyik pillanatot érdemes elkapni. :)
Ez jö ötlet, köszönöm. A starthoz felálláskor tudok csinálni egy-két portrét, aztán meg elballagni valahova (ezt a "valahová"-t próbálom még megtalálni) a medence oldalánál, akkor elúsznak előttem, és meglesznek, amikor beérkeznek (valamilyen érzelem csak látszik majd rajtuk... vagy öröm, vagy bánat, vagy méreg...)
Egyszerűen mond azt nekik, hogy majd legközelebb. :) Bár az sem baj ha az ő gyereküket fényképezed, mikor célba ér, ha látványos, akkor mindegy ki van rajta. :) De ezek a képek is nagyon jók. Szívesen nézegetem őket!
Köszönöm a véleményedet! Ezeket a "kis színeseket", amelyek a sport és sportoló mögot az ember keresik, nagyon szívesen fényképezem, bár úgy érzem, hogy még néhány "adósságom" van magammal szemben: egy szép bukóforduló sorozat, egy látványos pillangó, a start valamilyen újféle bemutatása... Ezen túl keresem a helyem ahhoz, hogy a beérkezőkről, emócióikról honnan tudnék jó képeket csinálni. (Sajnos, ismernek már, és az "én gyerekemről is csinálj", "meg az enyémről is" kérések néha rutinná teszik - ezért volt jó alkalom a külföld. (A szemüveg olyan bónusz, amit csak akkor vettem észre, amikor nekiálltam a kép feldolgozásának...)
Látszik rajta az izgulás, a remény a csodálkozás. Mögötte a kislányon ugyan ez és a készülődés, hogy eljutottam ide, meg kell mutatnom mit tudok! Tudom hogy neked beleszólásod nem volt, de jó a napszemüveg. Kicsit vissza adja amit ő lát. Nagy gratula!
Köszönöm a véleményedet! (A tyúk is madár...) Most valahogy kevesebb volt az edzők között a "tanulmányfej" (vagy nem vettem őket észre), de ez az ember (valamelyik német anyanyelvű csapathoz tartozott, mert folyamatosan nyugtatta őket, hogy "Ruhe, ruhe!", miközben feszültebb volt, mint a gyerekek) megért egy "lövést"...
Dodó, szárnyalsz!
Remek fotó, nincs egy csepp víz se, mégis hallom a csobbanást, a meztelen talpak csattogását a kövön és érzem a feszültséget, ami ebben a szülőben (edzőben) munkál.
Gratulálok!
Szép fényeket!