Arcok és tónusok kontrasztja...
Újabb gyümölcs a Nikon-Soligor házasságból.
Kevés fény indokolta a magas ISO-t, kézből való kitartás indokolta a rövid expozíciót - bemozdulás ellen.
A képen Gyuszi barátom és kicsiny leánykája látható...
Köszönöm Dodó! Jó kis védőbeszédet írtál helyettem, de talán így jobb is. Ha én írom, azt gondolják, a saját fotóm védelmében teszem. Ez a kisgyermek 6-8 évi türelmes, sokszor türelmetlen várakozás, vágyakozás után "érkezett", és a szülők 6 évig gyűjtögetett szeretete veszi körül. Talán ez látszik az édesapa arckifejezésén.
Ne haragudjatok, de ezek a kategóriák, hogy "családi fotó", vagy "emlékkönyv" engem egy kicsit irritálnak. Nekem nincs családi foróalbumon összeállítva, de ha lenne, a benne levő fotók minősége biztosan más lenne, mint pl. kvazáré, Imréé, Bringásé, somasoké, mint Ancsáé vagy lancasteré... és még sorolhatnám a neveket, de félek, hogy kifelejtek valakit, tehát úgy foglalom össze, hogy más lenne, mint a "nagyoké"...
Az, hogy mindketten a kamerába néznek, és nem elkapott, a modellek észre nem vett fotózás eredményei onmagában véleményem szerint nem hiba, ha a kép az arcvonások puszta megeörökítésénél tbbet fejez ki. Itt a két szereplő valóban nem egymásre tekint, viszont a mimikájuk és pantomimikájuk így is kifejező: büszkeség, óvsá, maga elé helyezés (magánál fontosabbnak tartás) az apa és bizalom, apától kapott bátorság (ha itt van apa, akkor biztos nem lesz bajom a fényképezésből, de azért a kezek tartásában mégis egy kis óvatosság) a gyerek részéről. Az arcszínek és frizurák ellentétete külön emeli a tartásban kifejeztt össztartozás értékét. Családi fotó? Lehet így is definiálni, hiszen egy családot, vagy egy család részét ábrázolja, viszont ez szerintem nem lehet pejoratív vagy egy "alacsonyabb kategóriába" rendezés jelzése. A képnek van mondanivalója, nemcsak két bambán a gépbe bámuló arcot ábrázol... Lehet, hogy megfordult az ízlérend, és a valamikor konformista ábrázolásokhoz magasabb szinten való visszatérés már non-konformizmus? (Szeretnék ilyen képeket a nem létező családi fotóalbumomba).
Természetesen értem és érzem azt is, amit kvazár ír: a családnak funkciójában való megörökítését, amikor az egymás közötti kapcsolatok sokkal egyértelműbben fejeződnek ki. Azok az elkapott pillanatok, amik a maguk nemében - mivel gyakran megsimételhetetlenek - különlegesek. Ennek ellenére azt mondom, hogy kinek a pap, kinek a papné és kinek a paplan.. Ez is nagyon sokat mondó kép, csak egy kicsit mélyebbre kell ásni hozzá... de megéri ásni.
(A házasítás nagyon jól funkcionál egyébként)
O.K. Köszönöm, megértettem a lényeget. Megnéztem a fotókat, valóban az elkapott pillanat látszik a felvételeken.
Ha már itt tartunk, érdekelne az ide feltett "Emil" című portréfotómról alkotott véleményed is. Ha lesz rá időd, megköszönném. Arra sem sokan írtak. Üdv.
Nézegettem a saját galériám, hogy tudnék-e olyan családi fotót mutatni ami olyasmi amit írtam - de nincs egy sem. Ezért egy másik olalról linkelem be egy fotómat:
http://500px.com/photo/10115475
Ez egy olyan kép, ahol az apuka és a kislány nem voltak tudatában hogy fotózom őket, hanem egy másik történést figyeltek éppen. Az átlag portrék java része beállított és kamerábanézős, de _számomra_ ugyanaz egy családi képnél már tucat és egysíkú. Míg egy portrénál szükséges a szemkontaktus, a családi fotóknál értékesebb egy-egy elkapott pillanat. Mindezt értsd úgy, hogy nekem, tehát ez csak az én egyéni véleményem, nem pedig egy szabály. Kár, hogy mások nem írtak a fotód alá, pedig vártam, én is szívesen olvastam volna egyéb hozzászólásokat is.
Végre valaki!! Nem, nem sértettél meg, szándékosan tettem fel, bár tudtam, hogy valami hasonló véleményt fogok kapni.
Próbálgatom a portré rejtelmeit, és ehhez újdonsült technikát használok. Azért látok itt gyakran kamerába nézős, beállított portré-fotókat, amelyek viszonylag jó értékelést kapnak. Gondoltam, ha kamerába nézős és nem beállított, vajon milyen véleményt vált ki.
A színekre magyarázat, hogy eléggé naplemente volt már a maga jellegzetes színeivel, fényeivel. Egy sárgád fal volt mögöttem, az adta a derítést, az kapta direktben a lemenő Nap fényeit. Üdv. és szép fényeket!
Szia. Portré helyett ez - hiába vannak arcok rajta - sima kamerábanézős családi emlékkép. Nem azt mondom hogy rossz, mégis tucat. Ilyen fotók százszámra készülnek mindenhol - nekem is van jópár hasonló, föl nem tennék egyet sem -, itt talán azt lehetne kiemelni hogy jobb a minősége az átlagnál, az ISO800 nem érhető tetten. Jó az élesség, de a színvilág kicsit rózsaszínbe hajlik, egy kicsit a sárga felé elkellett volna tolni a WB-t hogy természetesebb legyen. Kellemes a háttérelmosás is. Én azt a tanácsot adnám neked - ha még eddig nem sértettelek vérig -, hogy az ilyen tucatfotók helyett próbálj olyan pillanatot elcsípni, amikor a barátod önfeledten játszik a kislányával, vagy megöleli éppen, de mindenképp olyan legyen amikor nincsenek tudatában annak hogy most éppen fotózzák őket. Akkor természetesebb és meghittebb lesz a kép, s az majd nézőnek is élményt nyújt.