Arcok és tónusok kontrasztja...
Újabb gyümölcs a Nikon-Soligor házasságból.
Kevés fény indokolta a magas ISO-t, kézből való kitartás indokolta a rövid expozíciót - bemozdulás ellen.
A képen Gyuszi barátom és kicsiny leánykája látható...
Szia. Portré helyett ez - hiába vannak arcok rajta - sima kamerábanézős családi emlékkép. Nem azt mondom hogy rossz, mégis tucat. Ilyen fotók százszámra készülnek mindenhol - nekem is van jópár hasonló, föl nem tennék egyet sem -, itt talán azt lehetne kiemelni hogy jobb a minősége az átlagnál, az ISO800 nem érhető tetten. Jó az élesség, de a színvilág kicsit rózsaszínbe hajlik, egy kicsit a sárga felé elkellett volna tolni a WB-t hogy természetesebb legyen. Kellemes a háttérelmosás is. Én azt a tanácsot adnám neked - ha még eddig nem sértettelek vérig -, hogy az ilyen tucatfotók helyett próbálj olyan pillanatot elcsípni, amikor a barátod önfeledten játszik a kislányával, vagy megöleli éppen, de mindenképp olyan legyen amikor nincsenek tudatában annak hogy most éppen fotózzák őket. Akkor természetesebb és meghittebb lesz a kép, s az majd nézőnek is élményt nyújt.
Végre valaki!! Nem, nem sértettél meg, szándékosan tettem fel, bár tudtam, hogy valami hasonló véleményt fogok kapni.
Próbálgatom a portré rejtelmeit, és ehhez újdonsült technikát használok. Azért látok itt gyakran kamerába nézős, beállított portré-fotókat, amelyek viszonylag jó értékelést kapnak. Gondoltam, ha kamerába nézős és nem beállított, vajon milyen véleményt vált ki.
A színekre magyarázat, hogy eléggé naplemente volt már a maga jellegzetes színeivel, fényeivel. Egy sárgád fal volt mögöttem, az adta a derítést, az kapta direktben a lemenő Nap fényeit. Üdv. és szép fényeket!
Nézegettem a saját galériám, hogy tudnék-e olyan családi fotót mutatni ami olyasmi amit írtam - de nincs egy sem. Ezért egy másik olalról linkelem be egy fotómat:
http://500px.com/photo/10115475
Ez egy olyan kép, ahol az apuka és a kislány nem voltak tudatában hogy fotózom őket, hanem egy másik történést figyeltek éppen. Az átlag portrék java része beállított és kamerábanézős, de _számomra_ ugyanaz egy családi képnél már tucat és egysíkú. Míg egy portrénál szükséges a szemkontaktus, a családi fotóknál értékesebb egy-egy elkapott pillanat. Mindezt értsd úgy, hogy nekem, tehát ez csak az én egyéni véleményem, nem pedig egy szabály. Kár, hogy mások nem írtak a fotód alá, pedig vártam, én is szívesen olvastam volna egyéb hozzászólásokat is.
O.K. Köszönöm, megértettem a lényeget. Megnéztem a fotókat, valóban az elkapott pillanat látszik a felvételeken.
Ha már itt tartunk, érdekelne az ide feltett "Emil" című portréfotómról alkotott véleményed is. Ha lesz rá időd, megköszönném. Arra sem sokan írtak. Üdv.
Ne haragudjatok, de ezek a kategóriák, hogy "családi fotó", vagy "emlékkönyv" engem egy kicsit irritálnak. Nekem nincs családi foróalbumon összeállítva, de ha lenne, a benne levő fotók minősége biztosan más lenne, mint pl. kvazáré, Imréé, Bringásé, somasoké, mint Ancsáé vagy lancasteré... és még sorolhatnám a neveket, de félek, hogy kifelejtek valakit, tehát úgy foglalom össze, hogy más lenne, mint a "nagyoké"...
Az, hogy mindketten a kamerába néznek, és nem elkapott, a modellek észre nem vett fotózás eredményei onmagában véleményem szerint nem hiba, ha a kép az arcvonások puszta megeörökítésénél tbbet fejez ki. Itt a két szereplő valóban nem egymásre tekint, viszont a mimikájuk és pantomimikájuk így is kifejező: büszkeség, óvsá, maga elé helyezés (magánál fontosabbnak tartás) az apa és bizalom, apától kapott bátorság (ha itt van apa, akkor biztos nem lesz bajom a fényképezésből, de azért a kezek tartásában mégis egy kis óvatosság) a gyerek részéről. Az arcszínek és frizurák ellentétete külön emeli a tartásban kifejeztt össztartozás értékét. Családi fotó? Lehet így is definiálni, hiszen egy családot, vagy egy család részét ábrázolja, viszont ez szerintem nem lehet pejoratív vagy egy "alacsonyabb kategóriába" rendezés jelzése. A képnek van mondanivalója, nemcsak két bambán a gépbe bámuló arcot ábrázol... Lehet, hogy megfordult az ízlérend, és a valamikor konformista ábrázolásokhoz magasabb szinten való visszatérés már non-konformizmus? (Szeretnék ilyen képeket a nem létező családi fotóalbumomba).
Természetesen értem és érzem azt is, amit kvazár ír: a családnak funkciójában való megörökítését, amikor az egymás közötti kapcsolatok sokkal egyértelműbben fejeződnek ki. Azok az elkapott pillanatok, amik a maguk nemében - mivel gyakran megsimételhetetlenek - különlegesek. Ennek ellenére azt mondom, hogy kinek a pap, kinek a papné és kinek a paplan.. Ez is nagyon sokat mondó kép, csak egy kicsit mélyebbre kell ásni hozzá... de megéri ásni.
(A házasítás nagyon jól funkcionál egyébként)
Köszönöm Dodó! Jó kis védőbeszédet írtál helyettem, de talán így jobb is. Ha én írom, azt gondolják, a saját fotóm védelmében teszem. Ez a kisgyermek 6-8 évi türelmes, sokszor türelmetlen várakozás, vágyakozás után "érkezett", és a szülők 6 évig gyűjtögetett szeretete veszi körül. Talán ez látszik az édesapa arckifejezésén.