Szeretettel várlak. A "nagy esélyt" - amikor "vuk" ("szazsa" felesége) otthon volt gyes-en - elmulasztottuk, pedig talán az volt a leginkább ráérő időszak. Most már külsó erő bevonása és ezzel nagyobb költség kell. (Bár az is igaz, hogy számolgattunk: foto-minőségben saját magunknak kinyomtatni A4-ben egy képet, nem két fillér, talán a kasírozás lett volna olcsóbb).
Most kitört belőlem a nosztalgia: az analóg fényképezés világában, általános iskolában, a fotószakkörön volt egy kütyü, ami két, dözspapírral (magyarul smirgli) bevont hengerbúl állt. A kész fotót ezek között áthajva az rögtön matt hatású lett, akkor, anikor a matt fotópapír sokkal drágább volt, mint a fényes, és minden szárítógépünk vászna annyira koszos (vegyszeres) volt, hogy a szokásos megoldást (képes felével kifelé szárítani a képet) nem mertük megcsinálni. Hol vannak a régi, szép idők?
Igen, sajnos azt megállapítottam én is, hogy Magyaroszágon városképet (főleg templomot) nehéz úgy fotózni, hogy ne legyen rajta villanyvezeték.
Remélem egyszer sikerül a kiállítás, ha összejön esküszöm elmegyek és megnézem. :)
Köszönöm a véleményedet! Nagyon nehéz kérdés ez a villanypózna és vezeték. Korábban egyik fotóstársunk (akinek mostanában nem látom a képeit), valami olasmit írt, hogy tdimásul kell vennünk: Magyaroszág a villanvezetékek országa. Ezt azzla egészítem ki, hogy egy idő múlva a szemünk megszokja és a táj részévé válnak - nem is gondolunk rá, csak akkor, amikor valaki felhívja rá a figyelmet. (Sőt, a lovaspálya melletti villanyoszlop olyan orientációs pont, hogy már tudom, hogy amikor a ló orra annak a vonalába ér, akkor kezdek el exponálni - így a képen természetesen rajta lesz az oszlop. Ha "Dugó"-nak a fejére szakadna a bank, és föld alatt vezetné az áramot, akkor több fotós döbbenten állna, majd ide-oda rohangálva keresne "tereppontot". Egyébként igazad van, szebb lenne nélküle, de megkockáztatom, hogy a magyar táj részeivé váltak lassan. (Van azért olyan változat, ahol kiszedtem, és ha egyszer megvalósítjuk azt az álmot, hogy a kórházban a Megyei Onkológiai Centrumnak a Fotósok Világán publikáló fotósainak képeiből szerveznénk kiállítást, akkor azt tenném fel.)
Szokatlan Tőled... jó ilyet is látni, végigolvasva a kommenteket, a kompozíció tökéletes, a villanypózna (és a vezeték!) viszont engem is zavar.
Összességében nagyon tetszik gratulálok!
Köszönöm a véleményedet - nagyon sok hasznosat tanultam az oldalon, s általában az volt a leginkább tanulságos, amikor két "nagy+ véleménye eltért egymástól, és kölcsönösen kifejtették nézetüket. Természetesen vannak technikai igazságok, amiket áthágni általában roszabb eredményt ad, de az egyéni bemutatás, a különleges nézet, a szubjektivitás hasznos. Vizuális művészetet űzünk (na jó, ez nagyképűnek hangzik, inkább írjuk azt, hogy a fényképezés a vizuális művészetek közé tartozik), és a mindenki által unalomig nézettben, már nem is témának tűnőben az egyedi, csak arra a fotósra jellemző ábrázolás teszi a paszív leképezést művészetté. (Félreértés ne essék: nem a saját képemről írok, hanem a fotóművészetről általában). Természetesen kialakul egyfajta közizlés, ami nem rossz, ameddig nem merevedik dogmává, és nem tekintjük átháthatatlan szabálynak. (Erre írtam egyszer, hogy aki megnézi Heribert Hutter "A művészi rajz" című könyvét, az tátott szájjal bámulja azt a hihetetlen rajztudást, a realizmusnak azt a kiemelkedő fokát, amivel Picasso rendelkezett - csak aztán a mondanivalóhoz választott kifejezőeszkök másmilyenné tették képeit.) Igen, meg kell tanulni fénykéepzni, Picasso sem a Guernica-val kezdte, de aztán, aki nem lép tovább, és nem éri el azt, hogy akár csak a Fotósok Világán megkísérelje a másképp való ábrázolást, az nagyon becsületes iparos marad.
(Bocsánat a példáért - az úszásban a másodperc egy töredkével korábban vagy később készült kép - ami egyrészt szerencse, de az ezek halmazából való választás már tudatos -, a kéz, az ujjak állása, nagy zársebesség mellett a víz mage előtt tolása, vagy a felületi feszültség áttörésének pillanata már mást fejez ki - pedig mindegyik egy ússzásnem, ugyanazon fázisáról készült...). Na, mélyen belebonyolódtam az esztétikába, pedig csak annyit szerettem volna mondani:
- meg kell tanulni a fotózás alapjait
- figyelni kell az elismert fotósok képeit
- eleinte nem szégyen utánozni sem
- de egy idő múlva, ha máshogy látunk valamit, merjünk annak a saját szemszögű bemutatásával próbálkozni.
igen . végül is ,én is egyet értek azal , hogy az egysíkú képekkel unalmassá tehetjük a "szakmát". nem szabad csak szokásokat , elvárásokat teljesíteni . csak azért ,mert a köz mit tart jónak . az egyedi is fontos . szubjektív sportág a fotózás . /nem úgy ,mint az úszás :))) /
én is túl komolyan veszem ,amit írnak nekem , pedig összességében , hónapok évek átlag benyomásait kell igazán komolyan venni . ha rendre azt írják , hogy ez-meg az nem okés . beépül lassan az én szemléletmódomba . azonnal másolni , nem szerencsés .
Köszönöm a véleményedet! Annyiegymás után sorbarendezett, egyenesen vagy átlósan haladó bála-képet láttam, hogy (miután ezeket a "kötelező" exposzíciókat elkészítettem), elkezdtem azon gondolkodni, hogy lehetne másképp bemutatni a perspektívát, és a "nagyobb van közel - kisebb van messze" klasszikus elvét próbáltam ki. Letérdeltem, hogy az előtér is hitelesebb legyen, és így állítottam be a képet.
Megpróbáltam néhány tőlem szokatlan képet feltölteni, de azért bevallom, hogy a szívem mégis csak az úszás felé húz, pontosabban a mozgás, az érzelmek, arcok felé,..
Köszönöm a véleményedet, örülök, hogy a perspektíva ilyen nem szokványos ábrázolása megfelelt - szándékosan törekedtem egy kicsit másképp bemutatni a nem boglyákat, hanem bálákat. A villanyoszlop, mint írtam, nekem a táj része lett már.
Szóval hengerbála - megint tanultam valamit a fotózáson túl, csak azt tudtam róla, hogy nem lehet belőle lovasversenyen olyan könnyen "falat" építeni a megfelelő akadálynál, mint a "téglány" alakúból, és akkor indul a telefonálgatás hogy négyszögletes alakzatú kinél van, és cserélne-e ezekből, arra,
A keret. Nagyjából én is leszoktam róla, mivel néha több vitát kavart, mint maga a kép, de ennél a a fotónál azért "szedtem elő" mivel a kép méretei nagyon furcsák voltak: normál képnek alacsony, panorámának magas, s ezzel akartam kompenzálni.
sziasztok . olvasgatok.....
a villanypózna , mint olyan engem sem zavar ,nem érinti a kép időre vonatkozó tételeit . nem olyan ,mint amikor a tenkes kapitányában megcsillant egy -egy karóra,vagy traktor a háttérben .
viszont tűnődtem a gigi perspektíva felvetésén . szerintem arra gondolt , hogy nem megszokott , hogy a bálás képeken ,akár 2 db is egyforma legyen ,csak ennyi . nem feltétlen baj ez , csak nem megszokott , hisz a bálás képeknek egyik fő motívuma ,a térbeliség dinamikus kifejezése .
gratulálok dodonak . örülök ,hogy a természetben is fotózik :)
sziasztok.
Olvastam az előző véleményeket, mert eredetileg nem akartam írni a képhez, de így aztán mégis...
Nem igazán értem a villanypózna kakukktojásságát, nekem belefér a látványba, merthogy az időt, a helyet nem érinti a dolog, előbb volt villanypózna, mint hengerbála (amit körbálának is csúfolnak, de az szerintem épp a kockásfüzet kettős ellentéte).
És nem igaz, hogy nincs perspektíva, a két nagy között észre kell venni egy kicsit a kukoricásnál (aki persze ugyanakkora, csak távoli), és máris megvan a távolság, a tér...
(Ezt a fajta keretezést debellánál is ignorálni szoktam, persze a keretekkel amúgyis hadilábon állok.)
Köszönöm a véleményedet! Azért választottam ezt a megoldást, mert a perspektívát a két közel egyforma nagyságú kazal mögött levő kisebbel akartam kifejezni. Egy darabig azon vívódtam, hogy az középen legyen-e, de azt már nagyon "beállítottnak" éreztem... A villanykarór már "xabá"-nak megírtam - annyira része a sokszor látott tájnak, hogy nem is tűnt fel.
szia dodó
jó lett , egy kicsit az zavar , se ebben lehet , hogy egyedül maradok , hogy a két főhős egyforma mérető . nincs perspektivikus különbség.
látok egy villanykarót . picit zavaró . kissé zajos .
az ötlet jó . örökös téma , érdemes fokozni !
gratulálok.
Köszönöm a véleményedet! A villanypózna valóban nem "teljesen" odaillő képelem, de annyiszor láttamműr, hogy eyszerűen nem is gondoltam az idegenségére. Kiszedem majd... Van Gogh szegény meg forog a sírjában...