Várfürdő Kupa, Gyula, 2012. (Egyben az uszoda
ünnepélyes névadója Széchy Tamás uszoda névre)
A Nikonnal és az ISO emelés lehetőségével harcolok.
Ebben a képben, sajnos, Bogi nem segített, így csak a
saját szememre tudtam támaszkodni (jó, ez így egy
kicsit képzavar).
Kedves Bringás! Köszönöm a véleményedet! Nagyon keveset vágtam, csak annyit, amennyi a talán 2 fokos elfogatásból keletkező fehér keret eltávolítását szolgálta, s nem is vettem észre, hogy ezt nem sikerült teljesen elhagynom. Hiába, aki figyel, az figyel...
Jobban féltem, hogy a bal oldalon "kiklónozott" negyed strandpapucs következménye lesz a feltűnő... Ilyen esetben általában nem merek nem hagyni egy kis "vésztartalék" környezetet, mert ebben az esetben ugyan éppen belefért az anyuka haja, de egy másik képen a magyarázat után a gyerekhez való lehajlásból felemelkedő edző fejének egy része már lemaradt, nagy bánatomra. Egyébként teljesen egyetértek veled, az ideális (és legkevésbé elrontható) kép az, amit már az exponáláskor meg is szerkesztek. Bevallom, hogy ilyen dinamikus témáknál itt még nem tartok (mást meg nem nagyon szoktam fotózni)...
Az elkapott jelenet kedves, bensőséges és nagyon kifejező. Jók az arckifejezések, a kép történetet mesél. A minőség itt egész jó az érzékenységhez képest, de még sokkal jobb lenne ha nem vágtál volna. A vágást tartotgasd a csúcsminőségű (értsd sok fény és alacsony ISO mellett készült) fotóid számára. Hogy vágtál, azt onnan tudom, hogy a jobb alsó sarokban vágási hiba van:)
További szép fotonokat!
Kedves Tibi!
Sajnos - bármennyire is restellem - ezt már a szűrt változat, amit ki tudtam (mertem?) belőle hozni. Egy "PS-guru" biztosan jobb fotóvá tudná varázsolni, de ahogy a feledhetetlen Rejtő Jenő analógiájára ("Nem lehet minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt állítani") nem készíthetek képeket abban bízva, hogy valaki majd rendbe hozza - ezért kísérletezem. (Tettem fel egy ISO 1600 mellett készült képet is, de azt már magam is túlzásnak tartottam, csak a kíváncsiság - meg az egyre kevesebb fény - hajtott).
Azt hiszem, hogy Neked a kézilabdásokkal még ennél is sokkal nehezebb dolgod lehet, mivel az úszok mozgása, annak iránya, jellege sokkal kiszámíthatóbb, mint egy minden irányban mozgó - és felnőttekről lévén szó, gyorsabban mozgó - játékos-csoporté.
A pillanat valóban "adta magát" - kedves, megható elem volt a küzdelem és az arra való koncentrálás mellett (bár a fiú itt is megosztja már a figyelmét a medence és az anya között).
Köszönöm a véleményedet!
Igazságod vagyon... sajnos, mozgásra (az úszásra) volt beállítva a gép, amikor ezt a pillanatot észrevettem - ha erre "rákészülök" (szép magyar kifejezéssel), akkor e mellett az expozíciós idő mellett a 70-300 objektívet is feltehettem volna, vagy ezzel az obi-val rekesz-előválasztással megpróbálhattam volna kicsikarni a 3,5 blendét, s főleg hosszabb expozíciós idővel, s így kisebb ISO-val készíthettem volna a fotót. Ha ez a sok volna, ott nem lett volna... Egyszeri pillanat volt, örülök, hogy ha messze nem kifogástalan minőségben, de legalább a szituáció érzelmi tartalmát sikerült visszaadnom. Köszönöm a véleményedet!
Igen, az útkeresés és a korlátok (amikbe a fotós beleütközik, szerencsés esetben nem fejjel).
Most töltöttem fel egy ISO 1600-onl készült képet - kíváncsi vagyok a véleményedre. Nagyon diplomatikusan és talán kellő öniróniával annyit mondok róla, hogy kicsiben még jól mutat...
Óh értem már! Na, hát azt tudom neked mondani, hogy ha én a saját utómunka tudásommal még megbirkózom az Iso1600-al is, akkor neked is menni fog, pláne, hogy a D5100 azért egy fokkal még jobban tolerálja az Iso emelést, mint az én kicsike D3100-asom. :) Szóval csak bátran!
Köszönöm a véleményedet. Igen, egy kicsit? arra is kíváncsi voltam, hogy egy az Olympusnál belső térben jobban használható, jobban emelhető ISO értékű gépnél hol van az a határ (amit a később feltöltött képnél még jobban feszegetek), ahol még érdemes fényképezni, és értékelhető képet kapok. Igazad van, ha az expozíciós időt nyújtom (az a kép akár 1/60-al is fényképezhető lett volna meglehetősen statikus volta miatt), akkor az ISO 400 bizonyosan elegendő. Sajnos, erre nem volt lehetőség. Az úszókat fényképeztem (azokat is lehetőleg ott, ahol a megvilágítottabb részekre értek), és a szemem sarkából látott mozgásra fordultam rá és exponáltam, ezért ilyen magas az ISO és rövid az expozíciós idő. Állítani nem volt időm, mert az anyuka - tudván, hogy nagyon nem megengedett helyen van - néhány fülbe súgott jó tanács és egy puszi után távozott, megelőzve, hogy a (szintén kissé már fáradt) rendezők tessékeljék ki.
Köszönöm a véleményedet! Lehet, hogy szűk (de az is lehet, hogy nagyon lényegretörő, ha ugyanazt szebben akarom megfogalmazni). Az úszókat fényképeztem, és a szemem sarkából láttam meg a szokatlan mozgást (nem nagyon "illik" - s ha szigorúan vesszük, nem is megengedett - a már starthoz felálltakhoz odamenni), és odafordulva exponáltam. Ez a teljes kép gyakorlatilag, az LCD-n kicsit szkeptikus is voltam, hogy az anyuka haja teljes egészében rákerült-e. Szerencsére igen.
Miért küzdelem az ISO-val? Eddig Olympussal fotóztam, amit most is nagyon jó gépnek tartok, s szabadtéren az az elsődlegesen választandó "masinám", de az nem nagyon tolerálja az ISO emelét. Ez volt az első alkalom, hogy a Nikon D5100-t beltéri versenyen használtam, s igyekeztem megtudni, milyen ISO mellett tudok (saját utómunka tudásommal) használató fotókat készíteni. A reakciók szerint ez még "elmegy".
Haló Dodó!
A szemcsézettség az bezony ott van,egy kis szűréssel megoldható lett volna. Az iso emelés nálam is porondon van, már szinte a fejem verem a falba,hogy egy rendes képet tudjak készíteni kézilabdásokról egy rosszul megvilágított sportcsarnokban. A pillanat az megvolt ez egy jó irány szerintem,sőt izgalmasabb ilyen közelről,ez külön tetszik nekem . Ezt javaslom és maradok néződ továbbra is ! Üdv : Tibi
Bizony a sötétebb bőrön hamarabb és jelentősebben érezhető a magasabb ISO érték.Talán még a rekeszen is nyithattál volna,hogy
a háttér jobban elmosódjon.De a pillanat ,ahogy anya biztatja szemefényét, az így is átjött.
Látom itt a beszélgetés az eseményekről szól, de Te kérdésed kezdetben a technikára vonatkozik. Szerintem enyhe zaj már látható a képen, azt gondolom, hogy a gépeddel ilyen fényviszonyok mellett a 400 ISO elég kell hogy legyen. Mindennek ellenére itt sem zavaró a zaj, ez még remekül szűrhető is, csak ne vigyük túlzásba.
Kifejező kép lett, nekem kifejezetten vidámnak tetszik. Kicsit szűknek érzem, de ettől eltekintve remek. Mi a gond az Iso emeléssel? Miért harcolsz vele?
Köszönöm a véleményedet! Igen, a szeme már a pályán, de a füle még anyánál... (Nem tudom, hogy ilyenkor mit lehet mondania egy szülőnek - ha nem tudom megállni, és annyira kiesem a fotós szerepéből, hogy Boginak "mondok valamit", az a felfelé fordított hüvelykujj...)
Engem a mozdulat egy kicsit arra is emlékeztet, amikor a lovagok a küzdelem előtt leengedik a sisakrostélyt... lehet, hogy ilyen nem tudatosult asszociáció is van benne? Vagy az "úszó vagyok" szerepének erősítése? (Mint írtam, én örültem, ha megszabadultam tőle, de én már sem azzal nem tudom becsapni magam, hogy csillogó vértezetű lovag vagyok, sem azzal, hogy úszó vagyok...)
:-) lájk az "ellenség kezére" (is) :-)
(Unokám imádja az úszó szemüveget - színtelen és kényelmes, ezért ha vízben van, lehetetlen vele egy egész mondatot váltani, mivel többet van lenn mint fenn:-)
Köszönöm a véleményedet! A szemeket nem nagyon lehet látni, bár már láttam sokkal jobban fényáteresztő úszószemüvegeket is. Gondolom az, hogy a szemüveget felveszik, igazgatják, valamiféle feszültségoldó megoldás lehet, mert - legalábbis nekem - nem volt kényelmes viselet, és látszik is az arcukon a verseny végén a szemüveg okozta nyomás, vagy akinek a két szem között merevebb műanyag összekötője van, néha a kidörzsölés is. Ahogy tudom, a legényke még nem rutinos versenyző, és anyának valóban öntenie kell bele a lelket- aztán egész jól sikerült az úszás. (A "fejetlenség kapott lábra" nekem is tetszik - valamikor azt is hallhattuk, hogy az "ellenség keze betette a lábát"...)
Nem látjuk a legényke szemét, de az arca magabiztosságot, öntudatot sugall.
( a "szememre tudtam támaszkodni" nagyon tetszik - jegyzem a "fejetlenség kapott lábra" mellé példának:-)
Egyébként egész jól sikerült rátámaszkodni!
üdv: nakoev