Gondolom, hogy a vattacukros kéz miatt nem vágtál az aljából, és ennek megfelelően kicsit "megnőtt" a vattacukor is. A fix obi a hátteret ugyan remekül mosta, de egyben a mélységélességet is redukálta, az arc hátrányára. (Ilyenkor lehetne bölcselkedni, és mindenféle egyéb kombinációkat javasolni, de akkor a pillanat már nem elkapott lenne...). Gratulálok a képhez!
Szia!
Érződik a képen a spontánul elkapott pillanat. Én inkább abba a kategóriába is sorolnám a fotót, a pillanatképek kategóriájába.
Igazából persze nem ez a lényeg, nem attól lesz jó, vagy rossz egy kép, hogy milyen kategórabesorolást kap.
Valóban egy kedves kislányt látunk ahogy megbírkózik - talán az első - vattacukorral. Talán nagy is lett. Számára is, és picit nekünk is. Értem ez alatt, hogy sok a képen a vattacukor mérete a kép egészét, és a kislányt figyelembe véve, és leég sokat ki is takar belőle, főként a jobb kezéből látnák szívesen többet, hogy a mozdulat, amint bekap egy darabot erőteljesebb, egyértelműbb legyen.
Nehéz ennek megoldása ilyen szituációban elismerem. Ezért sem könnyű műfaj az utcai riportszerű, elkapott pillanatok megörökítése.
A bal keze, és rajta a vattacukor foszlányok nagyon tetszik, de szívesebben vetttem volna, ha az élesség ami rajta látható az arcon, szemeken lenne, és fordítva - amennyi van az arcon szemeken annyi lenne ezen a kézen.
Szívesen megnézném az alapképet - honnan is vágtál és miért? Felül ugyanis szűk így hogy érinti a feje búbja a kép tetejét, oda kellene még egy kis tér, hogy ne érezzük beszorétottnak ezt a könnyed pilllanatot.
A színvilága - ez az enyhén rózsaszínes, magentás - illik a kislányhoz - a háttér "nem szánhogonét jellege" adott volt, és csak ff konverzióval lehetne javítani, de akkor meg komollyá válna a kép - habár ha nem ul kontrasztosra készítjük lehet mégsem. Egy próbát megérne.