Köszönöm szépen a véleményedet, örülök, hogy javuló tendenciát látsz a képeimen.
Mentségemre szóljon, hogy nem először és nem saját fotóm "védelmében", hanem több fotóstárs képeire küldött értékelés kapcsán már leírtam: a "családi album" fogalmát nem tartom korrektnek, különösen akkor nem, ha lekicsinyló értelemben használjuk. Természetesen mindenkinek vannak olyan képei, amiket a családtagjairól készít, ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy ennek az - általában virtuális - albumnak a képei igen eltérő minőségűek és gondolati tartalmúak egy fotózással rendszeresen foglalkozó, ennek kapcsán egy bizonyos igényszintet elért és azt képviselő embernél, és egy "vasárnapi fotósnál" (a vasárnapi autóvezető, vagy a régi könyvekben olvasható "vasárnapi vadász" analógiájára alkottam ezt a fogalmat). Sajnos, sokszor (ha egy képen családtag, különösen gyermek) szerepel, könnyen sorolják a képet ebbe - a megítélésem szerint nem is létező - kategóriába. Ami annak a bizonyos "családi albumnak" (ha ugyan létezik, amit - mint mondtam - kétlek) a jellemzői szerintem a következők lennének: a kép beállított jellege ("Ödönke ül a bilin" - kétoldalról megtámasztva, de ül), a személy és valamilyen jellegzetes környezet emlék-jellegű összekapcsolása ("Ödönke az Eifel torony előtt"), az alany talán természetellenes, de előnyös bemutatására való törekvés ("Ödönke ötéves; frakkban, csokornyakkendőben mosolyog"). Bocsánat, ha az olvasók között Ödön van, nem neki szól, a jelenlevők amúgy is kivételek... Ezek a képek valóban csak a rokoni, általában szülői büszkeség és az emlékekhez való ragaszkodás megtestesítői, ezeket végignézni, vagy újabban kivetítve megcsodálni valóban csak a szűkebb családnak, ismerősnek jelent örömet. Remélem, ilyen képet nem töltöttem fel eddig, ha igen, akkor elnézést kérek a fotóstársaktól.
Bár nem én vagyok ennek a hiteleles elbírálója (mivel én töltöttem fel), mégis, azt hiszem, hogy a szomjúságot, s utána az ivás örömét, és ebben az ilyenkor nagyon kellemes tevékenységben való elmélyülést, mint általános emberi tartalmat, kifejezi a kép. Ha nem, akkor tévedtem...
Talán a szemed talán a technika javult meg,vagy itt a fények is veled voltak, vagy mind ,de lényeges minőségbeli javulást látok a képeiden. Szép éles a háttér kellemesen mostott a színek rendben vannak . Ellenben ez a fotó véleményem szerint,csak a készítőjének és a fotóalany szeretteinek jelent többelt élményt. Családi albumban megállná a helyét ,de számomra nem hordoz érdekes,különleges, elgondolkodtató,megbotránkoztató,és sorolhatnám azokat a jelzőket melyeket egy jó kép elemzésénél végigfuttat az ember az agyán,vagy ép esztétikailag izgalmas nézni valót.
Köszönöm a véleményedet!
Mint írtam, magam is meglepődtem, már a kép elkészítésekor, hogy milyen szépen mosódik a háttér. Ilyen szép embernek, mint én csak szép lánya lehet... (He-he-he).
Szia Dodó, Nagyon szép felvételt készítettél, az élesség és a szerkesztés remek lett. A háttér szépen mosott. Jól elkapott pillanat, tetszik és a lányod is. További szép fotózást! Üdv.
Köszönöm a véleményedet! Tulajdonképpen a pillanat spontán volta és a háttéer szerencsés elmosása miatt raktam fel, de a jelek szerint voltak, akiknek tetszett rajtam kívül is.
Köszönöm a véleményedet - egy kicsit magam is meglepődtam, amikor már az expozíció során láttam, hogy minden különösebb "rákészülés" nélkül ilyen szépen mosódik a háttér. Aztán annak örültem, hogy a teljes képből csak a jobb oldalon kellett egy kicsit vágni, azt is azért, hogy a "jány" határozottabban a szélre kerüljön.
Én 1958-ban születtem, de mint apa "fiatal" vagyok, a lányom 12 éves. Mind ő, mind az úszótársai hozzászoktak a fényképezéshez, sőt, az egyiktől azt a nagyon szép bókta kaptam, hogy "Béla bácsi, te úgy vagy itt, mintha itt sem lennél", azaz egészen természetesen viselkednek, mintha egy "berendezési tárgy" lennék... Köszönöm a véleményedet (remélem is, meg sajnálom is a késői gyerek miatt, hogy az én unokáimra még egy kicsit várnom kell).
Nagyon irigylem ,hogy neked ilyen jó kis fotó témát ad a kislányod.Sajnos a koromnál fogva (59-éves vagyok) nem a datik meg ez a lehetőség.Pedig anno több ezer képet csináltam én is a fiaimról.Akkor még diára és filmre..Remélem majd az unokáim kárpótolnak.
Az a baj az ilyen temaknal, hogy leginkabb nekünk, a keszitöknek jelent erdekesseget. A kivülallok nem igazan talalnak benne olyat ami felkeltene az erdeklödesüket. Mindennek ellenere en is szivesebben fotozok ilyet mint (nem megbantani akarva senkit) virag, bogar, tajkep stb. A hetköznapi utca, eletkepek, mindennapok. A kep technikailag hibatlan, jol komponalt, meg a narancssarga sem zavar annyira.
Most, hogy kicsiben ránéztem, van igazságod. Valóban feltűnő (de ha ilyen szerény volt a külső ruhája, akkor ragaszkodott ahhoz, hogy valami élénk színűt is felvegyen - attól én még korrigálhattam volna a képen...) Köszönöm a véleményedet!
Szia! Jó kép, spontán pillanat, tökéletes technika, kompó! A magam részéről a narancssárga mandzsetta színtelítettségéből visszavettem volna, mert élénkségével minduntalan magára vonja a figyelmet. Grat, üdv: Zsombor