A telkemen van egy szép nagy európai vörösfenyő (Larix decidua), amelyet már én ültettem. Mint talán tudjátok, ez a dekoratív fenyő lombhullató, s a fája nagyon értékes. Most "virágzik", s ilyen a termős tobozvirágzata, amely mindössze 25-30 mm-es. Aki nem figyeli kifejezetten, talán észre sem veszi. A színek valósak, áteső fényben gyönyörűek a virág-tobozkák. Ez is mikroszkópos rétegfelvétel. Üdvözlettel!
Lám, lám, akkor még neked is tudtam újat mutatni...! Megmondom őszintén, sejtettem, hogy sokan nem figyeltek fel rá eddig... Köszi a látogatást, véleményezést, üdvözöllek!
Érdekes ismeretanyaggal lettem gazdagabb, számomra a Vörösfenyő mint jó drága , de minőségi faárú ugrik be, de szép és érdekes tobozvirágzatát látni így feldolgozva
Gratulálok !
Hali Drusza! Makróval is szépen ki lehet dolgozni, korábbról olyanom is van. Csak nem sokáig tart, és általában nem veszik észre. Köszi a hozzászólást, üdv.!
Tényleg nagyon szépek ezek az apró virágok, szépségükhöz persze kell ez a jókora nagyítás, hiszen a szélporozta virágokon amúgy sosem akad meg az ember szeme, mert azok nem hivalkodásra készültek. Jók ezek a feltáruló részletek.
További szép fotonokat!
Szia, Csodálatos ez a vörösfenyő virága, amit nagyszerűen mutatsz meg nekünk. Nagyon tetszik a színvilága és a háttere. Egy icipicit bal oldal szűk lett, de így is remek felvételnek tartom. Üdv.
Köszönöm szépen Dodó a látogatásodat, és mindenre kiterjedő maratoni leírásodat a vörösfenyő fájáról. Én természetesen elolvastam, bár nagy vonalakban képben voltam... Ezt azért tettem fel, mert úgy gondoltam csak kevesen veszik észre ezt a csöpp virágot, pedig a makrózóknak kiváló téma lenne, főleg ellenfényben. Esetleg Te is próbálkozz vele. Üdv.!
A szokott lenyűgöző minőség egy olyan "apróságról", amit nem veszünk észre. Tanulságos és szép. Gratulálok, virtuális ötöst is küldök.
Volt valami bizonytalan emlékem a vörösfenyő fájának nagy ellenálló-képességéről, de azért rákerestem, és ezt találtam:
"Gyantajáratokkal átszőtt, vöröses fája nagyon tartós és szilárd; ez a legértékesebb fenyőfa. Nagy gyantatartalmának köszönhetően az időjárás viszontagságait jól tűri, emellett rugalmas, szívós, könnyen hasítható. Kiváló épület- és bányafa, szerkezet- és díszítőfa. Régebben főleg vízi építkezéseknél, a bányászatban és tetőszerkezetekhez használták, ma főleg a bútor- és az építőipar keresett alapanyaga. Vasúti talpfának, kerítésoszlopnak, külső nyílászárónak, lépcsőfoknak, padlónak tömegesen használják. Mivel saválló is, a vegyipar számára kádakat, hordókat is készítenek belőle. Szívesen használják a belsőépítészetben és a bútorgyártásban; feldolgozzák furnérnak és fűrészárunak, de megmunkálását nehezítik a kemény és szívós oldalágak. Jól szárad, közepesen repedezik és vetemedik. A régészek mát több mint 2500 éves vörösfenyő gerendákat és egyéb tárgyakat is találtak; az Altaj vidékéről származó, 500 éves sírmaradványok vörösfenyőből készített fája olyan kemény volt, hogy nem lehetett késsel vágni – ezeket a leleteket Szentpétervárott, az Ermitázsban állították ki. Az ókori Rómában az amfiteátrumok építésénél is vörösfenyőt használták. A Dunában megtalálták Traianus császár vörösfenyőből épített és csaknem 1700 évig használt hídjának még mindig jó állapotú maradványait. Az észak-olaszországi Velence és az oroszországi Szentpétervár is vörösfenyő oszlopokra épült, és ebből a fából készítették Budapesten az Országház alapját is. Nem hiába hívják a vörösfenyőt „örök fának”. Oroszországban ezt tartották a hajók építésére legalkalmasabb fának, főleg I. Péter orosz cár idején, amikor az orosz hadiflottát kiépítették. Vörösfenyőből készült a moszkvai Kreml temploma és a Vaszilij Blazsennij székesegyház belső szerkezete. Vörösfenyő borítja a világ egyik legjobb kerékpárpályáját Krilatszkojéban."