Köszönöm a véleményedet! Itt részben nem nyitottam ki maximumra a blendét, részben valóban nem a 35 mm az ideális, de olyan kedvező volt az ajánlat, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak... (Feleségemnek is szoktam mondani, hogy mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem - ezt nem szokta díjazni). Ezt a fotót igyekeztem eleve egy kicsit átlósan vágni (ha már forgatni nem tudtam), örülök, hogy ez a kompozíció már jobban tetszik (ennek ellenére nem hiszem, hogy ez lesz a jövőben fő témám).
Ezt tényleg nem lehet elforgatni, a gravitáció győzött, de nem a cseppek, hanem a levelek és az ág miatt. Itt sokkal jobban érvényesül az oldalról belógatás, mert a virág ehhez az irányhoz képest derékszögben elfordul a bal alsó sarok felé. Kissé csodálkozom, hogy ez a tág blende csak ennyire mosta el a hátteret, viszont az is igaz, hogy "csak" 35mm-en követted el a fotót. A virágon a fények pont az éles szirmon táncolnak a tükröződés határán. A derítés sokat segíthet. Kompozíciójában jobbnak gondolom.
További szép fotonokat!
Köszönöm a véleményedet! Lehet, hogy az éjjel még volt egy vihar, de azt átaludtam. Délelőtt zuhogott, aztán ahogy egy kis fény támadt, kimentem, és a "meggyalázott" virágokról készítettem pár fotót.
Nagyon szomorú szegény virág.
Ha elmúlik a vihar jön a felfrissülés. Itt mintha egy vihar után de az igazi nagy vihar előtt lennénk. Az elesettség és a szorongás sugárzik.