Olvasva a mellékelt leírást fény derül az épület egykori funkciójára és fontosságára.
Valóban jól érzékelhető a hely elhagyatottsága,olyan mint ha örök álmát aludná az épület és maga a helyszín.
Ettől aztán meg van a hangulata is,a fotó minősége és szerkesztése is tetszik.
Gratulálok hozzá,további szép felvételeket kívánok!
A kompozíció kényszer. Szerettem volna hátrábbról, de már nem lehetett hová hátrálni. Ezért van a bal alsó zöldike. A színek pedig azért ilyenek, mert (rám nem jellemző módon) ezúttal került rá egy színeffekt is. A dőlést ugyan nem látom, de könnyen lehet, mert kifacsart testhelyzetben kellett komponálnom. Részben ez (is) magyarázza az érzékenységet. A fő ok azonban az, hogy ez egy HDR, 3 expozíciós. A megadott záridő értelemszerűen a normál expozíciójú képkockára vonatkozik. A fölülexpós képkocka zárideje azonban így is 1/25 volt. Ezért kellett ez az érzékenység, mert annak is élesnek kellett lennie. A beállítás tehát rekesz előválasztás volt, a megadott blendével és érzékenységgel, expozíció sorozatban +/- 3 FÉ eltolással. Kényszerkompó kézből. A nagylátós torzítás védhetetlen, itt most engem azért nem zavart, mert ez nem klasszikus épületfotó, ahol a szabályosság, a szimmetria, vagy az épület szépsége a hangsúlyos. A függőkre igyekeztem a helyszínen figyelni, mert perspektíva torzítást korrigálni csak komoly veszteséggel lehet. Hordót szintén. Ezeket nem is korrigáltam, ami bele került, az említett okok miatt nem zavart. Körülbelül ennyi a fénykép története:) Köszönöm szépen a részletes véleményt!
Én is elolvastam a leírást, jó "kis" ismertető.
A nézőpont és látószög választás logikus, mivel minél több mindent szerettél volna láttatni a képen, és tényleg minden belefért a látószögbe, cserébe a perspektivikus torzítás(ok)ért, ami nekem itt most nem tetszik, plusz egy kis jobbra dőlés is van benne, ha jól tévedek. A bal alsó zöldikét jó lett volna kikomponálni, bár nyilván nem amiatt lett ilyen a szerkesztés. Ami még feltűnik, az ég színe nem egyezik az ablaküvegben tükröződő ég kék színével. Egy kicsit sokallom a fényérzékenységet ilyen záridő mellett, azért gondolom, még az 5D is kellemesebbet lő mondjuk iso800-on. Csak kíváncsiságból, ez milyen beállítással készült?
A hely lepusztult hangulatát jól érzékelteti a kép, tényleg a torzítás az, ami nem igazán tetszik itt.
Köszönöm az értékelést, megtisztelsz, hogy szavaztál is rá! Nagyon örülök, hogy a HDR és effekt párosával is utat talált a szívedhez. Ha érdekel a téma, van már fönt folytatás is belőle:)
Szia!
Fantasztikus történelmi összefoglalót írtál egy épület egy kép kapcsán. A fotó technikailag is érdekes nem nagyon szeretem a HDR-T+ még effekt is de itt most ehhez a fotóhoz jónak érzem, nekem tetszik az összkép.
Szavazok bár még nem tudom most mit jelent, de mindjárt megnézem...:)
Gratulálok!
Nem szoktam, de most tettem rá egy szín-effektet, aminek pont "sejtelmes fények" a fantázia neve. Köszönöm a véleményt, örülök, hogy átadta a hangulatát!
Én is abba a korba születtem bele, a hozzánk hasonlóknak ténylegesen hoz fel emlékeket az ilyesmi. Köszönöm a véleményed, öröm számomra, hogy átadta a hangulatát!
Köszönöm, megtisztelsz! Azért nem jelent meg, mert mikor a hozzászólásokat írtad, már letelt a 24 órája. (Feltételezem, te akkor szavaztál, amikor a véleményed írtad.)
Köszönöm a megtisztelő véleményt és szavazatot. A hozzászólásod időpontjában már letelt a 24 órája… amúgy én sem láttam, csak a feliratból értesültem róla. Nagyon örülök, hogy tetszik neked! Ha érdekel, van már folytatása is:)
Hátrébb menni nem lehetett egy centit sem, így is a „határon” voltam:) Persze van benne hordózás és és nagylátós torzítás is, valahogy ennél a hangulatú kompozíciónál nem éreztem szükségét az eltávolításnak, bár hátrányára nem válna az kétségtelen. A színek azért ilyenek, mert (rám nem jellemző módon) ezúttal a HDR kidolgozás mellé egy színeffekt is került föl. A szerkesztési javaslat tetszik, ha visszatérek, majd megpróbálom még lentebbi nézőpontból, a kamera döntése sajnos szóba sem jöhet, mert az durván csúnya.
Köszönöm a véleményt, örülök, hogy elnyerte a tetszésed. A hangulat talán annak is köszönhető, hogy (rám nem jellemző módon) ezúttal került rá egy kis szín effekt.
Érdekes ház új is öreg is. Egy barátom szüleinek házikójában többször nyaraltunk majd sátoroztunk Akarattyán 1960-65 között. Szép de elhanyagolt környék volt.
Tetszik a fotód és nagyon tanulságos a leírásod. Köszönjük
Elolvastam a kép történetét, nagyon érdekes volt, különösen úgy, h én bár abból a korból való vagyok nem tudtam ezeket az információkat.
A kép, magáért beszél, tükrözi az elhagyatottságot, fotózásilag, mások véleményezték. Nekem összességében tetszik, s tudom, milyen nehéz egy ilyen helyen fotózni.
Szia, Gratulálok,a felvétel nagyon jól ábrázolja a régmúlt időkből lepusztult villa elhagyatottságát. A történetet jó volt olvasni, szomorú és egyben lehangoló. A kép tetszik, remek észrevétel. Üdv.Ili
Szia!
A kép nagyon tetszik amellett is, hogy a hely történetét úgy, ahogy, ismerem. Technikailag a tőled megszokott remek színvonal, az külön szót talán nem is érdemel. Azt viszont magam sem értem, miért nem látom a nap képe helyén.
Szavazok én is, hátha...
Egészen rendkívüli leírást mellékeltél a képhez, gyakorlatilag mindent megtudtunk erről a valamikor jobb napokat látott helyről. Köszönjük!
A fotót én dokumentarista jellegűnek érzem, ezzel csak megpróbálom elhelyezni műfajában, tehát ez nem minősítés. Nekem kimondottan tetszik a benne hagyott torzítás, ez valahogy egybevág nekem avval a világgal, ami ez egykor volt. Én úgy gondolom, hogy az ilyen témák bemutatása igazából sorozatban az igazán erős, de nyilván nem ez az egyetlen fotód innen. :)
Szia! A nagylátó miatt vannak görbületek. Nem tudom lett volna-e lehetőséged hátrébb menni és inkább nagyobb gyutávon meglőni. A tetejéből picit elvennék és azt az elvett részt a lépcsőre meghosszabbítására fordítanám. Ami nagyon szembetűnő és nem is értem, hogy a jobb alsó rész miért sárgásabb. Talán valamilyen fény vetült oda, de kicsit furcsák a csúcsfények. A zöldnek is másabb a színe.
üdv.
Szia, érdekes és részletes történet, a képnek meg van egyfajta posztapokaliptikus hangulata is. Nehéz így elképzelni, hogy néhány évtizede milyen élet volt itt. üdv
Hosszú évtizedek óta versengenek a tó körüli települések (elsősorban Keszthely, Siófok és Füred) a Balaton „fővárosa” címért. Azonban a rendszerváltásig a társadalmi és a politikai élet nyári központja az egyik legkisebb település, Balatonaliga volt. Az 1930-as 40-es években egyre több tehetős ember a fővároshoz legközelebbi balatoni üdülőhelyen, Aligán épített villát. Volt itt minden korabeli földi jó.
Aliga életében a nagy fordulat 1948 nyarán történt, amikor itt pihente ki az államvezetés „fáradalmait” Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Rajk László és a kor többi fővezére. Rákosinak annyira megtetszett a 30-40 méter magas löszfalakkal védett, az aligai magaspart ölelésében fekvő, természetes elzártságot élvező, kívülről megközelíthetetlen terület, hogy a párt még abban az évben kisajátította a települést. A lakosokat kitelepítették, a legtöbb házat lebontották, helyükre villa-nyaralókat emeltek. A jó állapotú épületeket a párt vezetőinek osztották ki. Ekkor kapott többek közt Kádár János is egy ingatlant a területen. Ez még persze nem a Kádár villaként elhíresült épület, hanem „csak” egy 1,5 szobás „kis” nyaraló volt.
Az egyszerű emberek számára Balatonaliga megszűnt létezni. A tó csücskében megbúvó, festői szépségű, elkommunizált települést zárt területté nyilvánították, s megszületett az állampárt szemet gyönyörködtető parkokkal és 2 km-es partszakasszal rendelkező 47 hektáros üdülője. A természetes védettségű amúgy is megközelíthetetlen terület védelmét megerősítették. Az üdülőt éjjel-nappal kutyás, fegyveres őrök védték. A löszfalba géppisztolyos lőállásokat mélyítettek, s a víz felől is fegyveres védelem tartotta távol a hívatlan látogatókat. Némi túlzással, még a túl közel merészkedő madarakat is lelőtték.
Azonban az egyenlők közt is voltak egyenlőbbek. A pártüdülőt kerítés osztotta ketté belül is. Egészen a kezdettektől fogva. Rákosi és a többi főelvtárs villáit kerítéssel választották el a többitől. Külön őrség vigyázott rájuk. Éjjel reflektorok pásztázták a vizet nehogy onnan közelítsék meg az épületeket.
A komplexum Világos felőli részén (Aliga I.) üdültek a magas rangú párttagok. A belső kerítés túlsó felén, az Akarattya felőli oldalon (Aliga II.) voltak a Központi Bizottság, vagyis a legfelsőbb vezetés tagjainak villái. A főelvtársak pihenték ki itt fáradalmaikat. Aliga II. - ha lehet - még szigorúbban zárt világ volt. A politikusok nyugalmát itt speciális fegyveresek őrizték. Szigorú beléptetési rendszer volt érvényben, csak engedéllyel és igazolvánnyal lehetett bejutni. A Balaton felől sem lehetett megközelíteni, elég hosszan benyúlt a kerítés a tóba és éjjel-nappal figyelték, hogy ne lehessen bejutni. Volt rendőrség, volt karhatalom, oldalról is el volt kerítve a terület. Tilos volt fényképezni, ez főbenjáró bűn volt.
A Kádár-villaként ismert nyaraló a hetvenes években épült, a párt „adományaként” a legfőbb vezetőnek, aki addig a kezdetben kapott „méltatlan” kis ingatlanban üdült. A Kádár villa kocka alakú, szocreál betonépület. A park sűrűjébe rejtve úgy emelték, hogy a partról se lehessen látni. Az alapterülete 80 m2 körüli. Földszintes. Bár a kor összes vívmányát felvonultatta, (pl. itt volt először színes TV) de a luxust nélkülözte. A villában található összes luxus kimerül az álmennyezet fölé rejtett szellőztető berendezésben. Ez volt a pártüdülő első klímaberendezése. A hűtőszekrényben sokféle finomság és friss gyümölcsök sorakoztak, amiről az egyszerű emberek álmodni sem mertek. Kádár alig nyúlt hozzájuk. Maradt a puritán ételeknél. A Kádár villához egy sziget is dukált, így a fővezér azt is kapott, a villa közelében felépítették a Balaton egyetlen szigetét.
Aliga II.-n építették fel a kor minden igényét kielégítő Elnöki villát is, ahol a testvéri országok vezetőit, a külföldi pártvezéreket látták vendégül. Üdült itt többek közt Nikita Hruscsov, Fidel Castro, Jurij Gagarin, Ho Shi Minh, Csou-En-Laj, Erich Honecker is. A kubai vezér nyaralása alkalmából nagyvonalúan Castro villára keresztelték át az elnöki épületet.
Az elvtársak rendelkezésére állt egy kétszintes közösségi ház is, amelynek teraszáról teljes panoráma nyílt a tóra, ahová étellift vitte fel a szükséges frissítőket. Egy szinttel lejjebb hatalmas privát moziterem állt a vendégek rendelkezésére. Kevesen tudják, hogy hazánk első autópályája, az M7-es is azért épült, hogy az állami vezetőink a lehető legkönnyebben megközelíthessék az aligai üdülőkomplexumot.
Az egyszerű párttag számára még az Aliga I. néven ismert terület is maga volt a mennyország, ahova csak a kivételezett párttagok kaphattak beutalót. De miket is beszélek, hiszen abban az időben ateistának kellett lenni. Lényeg, hogy Aliga I. is elit hely volt, méghozzá sokkal jobb, mint a legjobb vállalati üdülő. Aliga zárt városállama saját kórházzal, műtővel, élelmiszer bolttal, éttermekkel, sportlétesítményekkel, kikötővel rendelkezett. Még temploma is volt. Tisztaság és nyugodt körülmények jellemezték. A 47 hektáros parkot 400 kertész gondozta, meg is látszott rajta, még a fűszálak is vigyázban álltak. Aliga I.-en a luxust a nagy tér, a nagy házak és a jó ételek jelentették. És persze a bolt. A bolt, amiben nagyon olcsón lehetett megkapni olyan nyugati cuccokat, vagy élelmiszereket, amelyekhez másutt még drága pénzért sem juthatott hozzá az egyszerű halandó.
Aliga I. és II. egész évben dübörgött. A főidényben a két szektor akár 500 elvtársat is tudott fogadni, akiket további 350-400 fős személyzet látott el. Aliga I.-ről tilos volt átmenni Aliga II.-re, mivel ott csak a fejesek tartózkodhattak, miniszterek, pártközpontvezetők, külföldi pártvezérek, megyei vezetők. De a „szomszédban” is csak olyan nyaralhatott, aki sokat tett a pártért. Aliga I.-re jártak a pártközpont vezetői, járási vezetők, közigazgatásban vagy másutt dolgozók, akiknek MSZMP-hez kötődő munkájuk volt. (Mai viszonylatban körülbelül egy minisztériumi főosztályvezetői rangnak megfelelő poszttal rendelkező párttag juthatott be Aliga I.-re, vagy kellő protekció birtokában.)
A pártállami luxusüdülő funkciója azonban nem csupán a magas színvonalú kikapcsolódás (jutalmazás) volt. A szigorúan zárt üdülő egyszerre szolgálta a pihenést és a pártkarrier építését. A feltörekvő fiatalok féltékenyen lesték, kinek int egy-egy fejes, ki kap ebédmeghívást. Beszédtéma volt, ki járt Aliga II.-n, vagy kit hívtak át oda Aliga I.-ből. Lehetett pozíciót szerezni, akár gesztusokkal, akár azzal, hogy ki kivel vacsorázik. A tűzközelbe vágyóknak az áttörési pont Aliga II. ebédlője volt, itt környékezték meg a Kádárt. Ha pisilni ment, mindig többen utánamentek, hátha megszólítja őket. Pedig ezek az emberek is magas pártfunkcionáriusok voltak
Aligára tiltott dolgokat is be lehetett vinni. Táskarádióval sétálva hallgatták a Szabad Európa rádiót, amiért a lakosságot, ha rajtakapták, megbüntették. Nemcsak az elsővonalas kommunisták birodalmába, de még Aliga I.-re is bármit be lehetett vinni. Következmény nélkül lehetett tiltott irodalmat olvasgatni, akár nyilvánosan is. Ha észre is vette a többi elvtárs, nem nézett ferde szemmel a kilengőre. A mozik műsora is eltért a külvilágétól. Itt olyan filmeket is vetítettek, amelyeket a filmátvételi bizottság nem engedélyezett a lakossági mozikban. A kiváltságosokat hét lakat alatt őrizték. Aliga I.-ből csak külön engedéllyel lehetett átmenni Aliga II.-be. Vendégeket pedig még Aliga I.-re is nehezen engedtek be, így a facér elvtársak többnyire csak komplexumon belül ismerkedhettek a csinos elvtársnőkkel.
50 év fényűzés után a politikai elit luxus nyaralója 1989-ben, a rendszerváltáskor hanyatlásnak indult. Az MSZMP-s pártvagyon felosztása óta a komplexumnak igazi gazdája nem volt, a különböző állami felügyeleti szervek közt hánykódott. A karbantartókat, a kertészeket szélnek eresztették. Azóta a terület az enyészet martaléka. Az egykor pazar villák a mai szemmel nézve ócska, düledező épületek. Minden rohad szét és pusztul. A Kádár villa gyalázatos állapotú. A komplexum ma szabadon látogatható, a villák kívülről megnézhetők. A néhai Aliga I. területen több „felújított” épület van, ami ma is fogad szállóvendégeket, akik a csendes, nyugodt elzártságot keresik - jó pénzért. A komplexum mai szemmel nézve egy időutazás a múltba, teljesen lepukkant hatást kelt a külső szemlélőben. Az egykor csodálatos 47 hektáros parkterületen ahol 400 kertész dolgozott, mára egyetlen fő kertész van alkalmazásban. Meg is látszik, a terület egy részét felverte a gaz. A területet 2007-ben egy befektető vette meg. A jogi huza-vona még tart, de az a terv, hogy mindent eldózerolnak és egy modern, elit üdülőközpont létesüljön e természetes elzártságú helyen.
Időről-időre előjön a téma, hogy meg kéne-e tartani és felújítani az épületeket. A tervek szerint a Club Aliga teljes területén lévő 55 épületből ötöt akar megtartani a tulajdonos, köztük az Elnöki-villát, a Közösségi központot, illetve Aliga I.-en 2-3 házat. A többi helyén modern szállodák, apartmanok, vendéglátóhelyek és egy vízipark épülne, és tervezik a strand valamint a kikötő fejlesztését is. Az épületek közül egy sem áll műemléki védelem alatt, tehát elvben bonthatók. A Kádár villa is elbontásra kerülne.