Hosszú évtizedek óta versengenek a tó körüli települések (elsősorban Keszthely, Siófok és Füred) a Balaton „fővárosa” címért. Azonban a rendszerváltásig a társadalmi és a politikai élet nyári központja az egyik legkisebb település, Balatonaliga volt. Az 1930-as 40-es években egyre több tehetős ember a fővároshoz legközelebbi balatoni üdülőhelyen, Aligán épített villát. Volt itt minden korabeli földi jó.
Aliga életében a nagy fordulat 1948 nyarán történt, amikor itt pihente ki az államvezetés „fáradalmait” Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Rajk László és a kor többi fővezére. Rákosinak annyira megtetszett a 30-40 méter magas löszfalakkal védett, az aligai magaspart ölelésében fekvő, természetes elzártságot élvező, kívülről megközelíthetetlen terület, hogy a párt még abban az évben kisajátította a települést. A lakosokat kitelepítették, a legtöbb házat lebontották, helyükre villa-nyaralókat emeltek. A jó állapotú épületeket a párt vezetőinek osztották ki. Ekkor kapott többek közt Kádár János is egy ingatlant a területen. Ez még persze nem a Kádár villaként elhíresült épület, hanem „csak” egy 1,5 szobás „kis” nyaraló volt.
Az egyszerű emberek számára Balatonaliga megszűnt létezni. A tó csücskében megbúvó, festői szépségű, elkommunizált települést zárt területté nyilvánították, s megszületett az állampárt szemet gyönyörködtető parkokkal és 2 km-es partszakasszal rendelkező 47 hektáros üdülője. A természetes védettségű amúgy is megközelíthetetlen terület védelmét megerősítették. Az üdülőt éjjel-nappal kutyás, fegyveres őrök védték. A löszfalba géppisztolyos lőállásokat mélyítettek, s a víz felől is fegyveres védelem tartotta távol a hívatlan látogatókat. Némi túlzással, még a túl közel merészkedő madarakat is lelőtték.
Azonban az egyenlők közt is voltak egyenlőbbek. A pártüdülőt kerítés osztotta ketté belül is. Egészen a kezdettektől fogva. Rákosi és a többi főelvtárs villáit kerítéssel választották el a többitől. Külön őrség vigyázott rájuk. Éjjel reflektorok pásztázták a vizet nehogy onnan közelítsék meg az épületeket.
A komplexum Világos felőli részén (Aliga I.) üdültek a magas rangú párttagok. A belső kerítés túlsó felén, az Akarattya felőli oldalon (Aliga II.) voltak a Központi Bizottság, vagyis a legfelsőbb vezetés tagjainak villái. A főelvtársak pihenték ki itt fáradalmaikat. Aliga II. - ha lehet - még szigorúbban zárt világ volt. A politikusok nyugalmát itt speciális fegyveresek őrizték. Szigorú beléptetési rendszer volt érvényben, csak engedéllyel és igazolvánnyal lehetett bejutni. A Balaton felől sem lehetett megközelíteni, elég hosszan benyúlt a kerítés a tóba és éjjel-nappal figyelték, hogy ne lehessen bejutni. Volt rendőrség, volt karhatalom, oldalról is el volt kerítve a terület. Tilos volt fényképezni, ez főbenjáró bűn volt.
A Kádár-villaként ismert nyaraló a hetvenes években épült, a párt „adományaként” a legfőbb vezetőnek, aki addig a kezdetben kapott „méltatlan” kis ingatlanban üdült. A Kádár villa kocka alakú, szocreál betonépület. A park sűrűjébe rejtve úgy emelték, hogy a partról se lehessen látni. Az alapterülete 80 m2 körüli. Földszintes. Bár a kor összes vívmányát felvonultatta, (pl. itt volt először színes TV) de a luxust nélkülözte. A villában található összes luxus kimerül az álmennyezet fölé rejtett szellőztető berendezésben. Ez volt a pártüdülő első klímaberendezése. A hűtőszekrényben sokféle finomság és friss gyümölcsök sorakoztak, amiről az egyszerű emberek álmodni sem mertek. Kádár alig nyúlt hozzájuk. Maradt a puritán ételeknél. A Kádár villához egy sziget is dukált, így a fővezér azt is kapott, a villa közelében felépítették a Balaton egyetlen szigetét.
Aliga II.-n építették fel a kor minden igényét kielégítő Elnöki villát is, ahol a testvéri országok vezetőit, a külföldi pártvezéreket látták vendégül. Üdült itt többek közt Nikita Hruscsov, Fidel Castro, Jurij Gagarin, Ho Shi Minh, Csou-En-Laj, Erich Honecker is. A kubai vezér nyaralása alkalmából nagyvonalúan Castro villára keresztelték át az elnöki épületet.
Az elvtársak rendelkezésére állt egy kétszintes közösségi ház is, amelynek teraszáról teljes panoráma nyílt a tóra, ahová étellift vitte fel a szükséges frissítőket. Egy szinttel lejjebb hatalmas privát moziterem állt a vendégek rendelkezésére. Kevesen tudják, hogy hazánk első autópályája, az M7-es is azért épült, hogy az állami vezetőink a lehető legkönnyebben megközelíthessék az aligai üdülőkomplexumot.
Az egyszerű párttag számára még az Aliga I. néven ismert terület is maga volt a mennyország, ahova csak a kivételezett párttagok kaphattak beutalót. De miket is beszélek, hiszen abban az időben ateistának kellett lenni. Lényeg, hogy Aliga I. is elit hely volt, méghozzá sokkal jobb, mint a legjobb vállalati üdülő. Aliga zárt városállama saját kórházzal, műtővel, élelmiszer bolttal, éttermekkel, sportlétesítményekkel, kikötővel rendelkezett. Még temploma is volt. Tisztaság és nyugodt körülmények jellemezték. A 47 hektáros parkot 400 kertész gondozta, meg is látszott rajta, még a fűszálak is vigyázban álltak. Aliga I.-en a luxust a nagy tér, a nagy házak és a jó ételek jelentették. És persze a bolt. A bolt, amiben nagyon olcsón lehetett megkapni olyan nyugati cuccokat, vagy élelmiszereket, amelyekhez másutt még drága pénzért sem juthatott hozzá az egyszerű halandó.
Aliga I. és II. egész évben dübörgött. A főidényben a két szektor akár 500 elvtársat is tudott fogadni, akiket további 350-400 fős személyzet látott el. Aliga I.-ről tilos volt átmenni Aliga II.-re, mivel ott csak a fejesek tartózkodhattak, miniszterek, pártközpontvezetők, külföldi pártvezérek, megyei vezetők. De a „szomszédban” is csak olyan nyaralhatott, aki sokat tett a pártért. Aliga I.-re jártak a pártközpont vezetői, járási vezetők, közigazgatásban vagy másutt dolgozók, akiknek MSZMP-hez kötődő munkájuk volt. (Mai viszonylatban körülbelül egy minisztériumi főosztályvezetői rangnak megfelelő poszttal rendelkező párttag juthatott be Aliga I.-re, vagy kellő protekció birtokában.)
A pártállami luxusüdülő funkciója azonban nem csupán a magas színvonalú kikapcsolódás (jutalmazás) volt. A szigorúan zárt üdülő egyszerre szolgálta a pihenést és a pártkarrier építését. A feltörekvő fiatalok féltékenyen lesték, kinek int egy-egy fejes, ki kap ebédmeghívást. Beszédtéma volt, ki járt Aliga II.-n, vagy kit hívtak át oda Aliga I.-ből. Lehetett pozíciót szerezni, akár gesztusokkal, akár azzal, hogy ki kivel vacsorázik. A tűzközelbe vágyóknak az áttörési pont Aliga II. ebédlője volt, itt környékezték meg a Kádárt. Ha pisilni ment, mindig többen utánamentek, hátha megszólítja őket. Pedig ezek az emberek is magas pártfunkcionáriusok voltak
Aligára tiltott dolgokat is be lehetett vinni. Táskarádióval sétálva hallgatták a Szabad Európa rádiót, amiért a lakosságot, ha rajtakapták, megbüntették. Nemcsak az elsővonalas kommunisták birodalmába, de még Aliga I.-re is bármit be lehetett vinni. Következmény nélkül lehetett tiltott irodalmat olvasgatni, akár nyilvánosan is. Ha észre is vette a többi elvtárs, nem nézett ferde szemmel a kilengőre. A mozik műsora is eltért a külvilágétól. Itt olyan filmeket is vetítettek, amelyeket a filmátvételi bizottság nem engedélyezett a lakossági mozikban. A kiváltságosokat hét lakat alatt őrizték. Aliga I.-ből csak külön engedéllyel lehetett átmenni Aliga II.-be. Vendégeket pedig még Aliga I.-re is nehezen engedtek be, így a facér elvtársak többnyire csak komplexumon belül ismerkedhettek a csinos elvtársnőkkel.
50 év fényűzés után a politikai elit luxus nyaralója 1989-ben, a rendszerváltáskor hanyatlásnak indult. Az MSZMP-s pártvagyon felosztása óta a komplexumnak igazi gazdája nem volt, a különböző állami felügyeleti szervek közt hánykódott. A karbantartókat, a kertészeket szélnek eresztették. Azóta a terület az enyészet martaléka. Az egykor pazar villák a mai szemmel nézve ócska, düledező épületek. Minden rohad szét és pusztul. A Kádár villa gyalázatos állapotú. A komplexum ma szabadon látogatható, a villák kívülről megnézhetők. A néhai Aliga I. területen több „felújított” épület van, ami ma is fogad szállóvendégeket, akik a csendes, nyugodt elzártságot keresik - jó pénzért. A komplexum mai szemmel nézve egy időutazás a múltba, teljesen lepukkant hatást kelt a külső szemlélőben. Az egykor csodálatos 47 hektáros parkterületen ahol 400 kertész dolgozott, mára egyetlen fő kertész van alkalmazásban. Meg is látszik, a terület egy részét felverte a gaz. A területet 2007-ben egy befektető vette meg. A jogi huza-vona még tart, de az a terv, hogy mindent eldózerolnak és egy modern, elit üdülőközpont létesüljön e természetes elzártságú helyen.
Időről-időre előjön a téma, hogy meg kéne-e tartani és felújítani az épületeket. A tervek szerint a Club Aliga teljes területén lévő 55 épületből ötöt akar megtartani a tulajdonos, köztük az Elnöki-villát, a Közösségi központot, illetve Aliga I.-en 2-3 házat. A többi helyén modern szállodák, apartmanok, vendéglátóhelyek és egy vízipark épülne, és tervezik a strand valamint a kikötő fejlesztését is. Az épületek közül egy sem áll műemléki védelem alatt, tehát elvben bonthatók. A Kádár villa is elbontásra kerülne.
Szia, érdekes és részletes történet, a képnek meg van egyfajta posztapokaliptikus hangulata is. Nehéz így elképzelni, hogy néhány évtizede milyen élet volt itt. üdv
Szia! A nagylátó miatt vannak görbületek. Nem tudom lett volna-e lehetőséged hátrébb menni és inkább nagyobb gyutávon meglőni. A tetejéből picit elvennék és azt az elvett részt a lépcsőre meghosszabbítására fordítanám. Ami nagyon szembetűnő és nem is értem, hogy a jobb alsó rész miért sárgásabb. Talán valamilyen fény vetült oda, de kicsit furcsák a csúcsfények. A zöldnek is másabb a színe.
üdv.
Egészen rendkívüli leírást mellékeltél a képhez, gyakorlatilag mindent megtudtunk erről a valamikor jobb napokat látott helyről. Köszönjük!
A fotót én dokumentarista jellegűnek érzem, ezzel csak megpróbálom elhelyezni műfajában, tehát ez nem minősítés. Nekem kimondottan tetszik a benne hagyott torzítás, ez valahogy egybevág nekem avval a világgal, ami ez egykor volt. Én úgy gondolom, hogy az ilyen témák bemutatása igazából sorozatban az igazán erős, de nyilván nem ez az egyetlen fotód innen. :)
Szia!
A kép nagyon tetszik amellett is, hogy a hely történetét úgy, ahogy, ismerem. Technikailag a tőled megszokott remek színvonal, az külön szót talán nem is érdemel. Azt viszont magam sem értem, miért nem látom a nap képe helyén.
Szavazok én is, hátha...
Szia, Gratulálok,a felvétel nagyon jól ábrázolja a régmúlt időkből lepusztult villa elhagyatottságát. A történetet jó volt olvasni, szomorú és egyben lehangoló. A kép tetszik, remek észrevétel. Üdv.Ili
Elolvastam a kép történetét, nagyon érdekes volt, különösen úgy, h én bár abból a korból való vagyok nem tudtam ezeket az információkat.
A kép, magáért beszél, tükrözi az elhagyatottságot, fotózásilag, mások véleményezték. Nekem összességében tetszik, s tudom, milyen nehéz egy ilyen helyen fotózni.
Érdekes ház új is öreg is. Egy barátom szüleinek házikójában többször nyaraltunk majd sátoroztunk Akarattyán 1960-65 között. Szép de elhanyagolt környék volt.
Tetszik a fotód és nagyon tanulságos a leírásod. Köszönjük
Köszönöm a véleményt, örülök, hogy elnyerte a tetszésed. A hangulat talán annak is köszönhető, hogy (rám nem jellemző módon) ezúttal került rá egy kis szín effekt.
Hátrébb menni nem lehetett egy centit sem, így is a „határon” voltam:) Persze van benne hordózás és és nagylátós torzítás is, valahogy ennél a hangulatú kompozíciónál nem éreztem szükségét az eltávolításnak, bár hátrányára nem válna az kétségtelen. A színek azért ilyenek, mert (rám nem jellemző módon) ezúttal a HDR kidolgozás mellé egy színeffekt is került föl. A szerkesztési javaslat tetszik, ha visszatérek, majd megpróbálom még lentebbi nézőpontból, a kamera döntése sajnos szóba sem jöhet, mert az durván csúnya.
Köszönöm a megtisztelő véleményt és szavazatot. A hozzászólásod időpontjában már letelt a 24 órája… amúgy én sem láttam, csak a feliratból értesültem róla. Nagyon örülök, hogy tetszik neked! Ha érdekel, van már folytatása is:)
Köszönöm, megtisztelsz! Azért nem jelent meg, mert mikor a hozzászólásokat írtad, már letelt a 24 órája. (Feltételezem, te akkor szavaztál, amikor a véleményed írtad.)
Én is abba a korba születtem bele, a hozzánk hasonlóknak ténylegesen hoz fel emlékeket az ilyesmi. Köszönöm a véleményed, öröm számomra, hogy átadta a hangulatát!
Nem szoktam, de most tettem rá egy szín-effektet, aminek pont "sejtelmes fények" a fantázia neve. Köszönöm a véleményt, örülök, hogy átadta a hangulatát!
Szia!
Fantasztikus történelmi összefoglalót írtál egy épület egy kép kapcsán. A fotó technikailag is érdekes nem nagyon szeretem a HDR-T+ még effekt is de itt most ehhez a fotóhoz jónak érzem, nekem tetszik az összkép.
Szavazok bár még nem tudom most mit jelent, de mindjárt megnézem...:)
Gratulálok!
Köszönöm az értékelést, megtisztelsz, hogy szavaztál is rá! Nagyon örülök, hogy a HDR és effekt párosával is utat talált a szívedhez. Ha érdekel a téma, van már fönt folytatás is belőle:)
Én is elolvastam a leírást, jó "kis" ismertető.
A nézőpont és látószög választás logikus, mivel minél több mindent szerettél volna láttatni a képen, és tényleg minden belefért a látószögbe, cserébe a perspektivikus torzítás(ok)ért, ami nekem itt most nem tetszik, plusz egy kis jobbra dőlés is van benne, ha jól tévedek. A bal alsó zöldikét jó lett volna kikomponálni, bár nyilván nem amiatt lett ilyen a szerkesztés. Ami még feltűnik, az ég színe nem egyezik az ablaküvegben tükröződő ég kék színével. Egy kicsit sokallom a fényérzékenységet ilyen záridő mellett, azért gondolom, még az 5D is kellemesebbet lő mondjuk iso800-on. Csak kíváncsiságból, ez milyen beállítással készült?
A hely lepusztult hangulatát jól érzékelteti a kép, tényleg a torzítás az, ami nem igazán tetszik itt.
A kompozíció kényszer. Szerettem volna hátrábbról, de már nem lehetett hová hátrálni. Ezért van a bal alsó zöldike. A színek pedig azért ilyenek, mert (rám nem jellemző módon) ezúttal került rá egy színeffekt is. A dőlést ugyan nem látom, de könnyen lehet, mert kifacsart testhelyzetben kellett komponálnom. Részben ez (is) magyarázza az érzékenységet. A fő ok azonban az, hogy ez egy HDR, 3 expozíciós. A megadott záridő értelemszerűen a normál expozíciójú képkockára vonatkozik. A fölülexpós képkocka zárideje azonban így is 1/25 volt. Ezért kellett ez az érzékenység, mert annak is élesnek kellett lennie. A beállítás tehát rekesz előválasztás volt, a megadott blendével és érzékenységgel, expozíció sorozatban +/- 3 FÉ eltolással. Kényszerkompó kézből. A nagylátós torzítás védhetetlen, itt most engem azért nem zavart, mert ez nem klasszikus épületfotó, ahol a szabályosság, a szimmetria, vagy az épület szépsége a hangsúlyos. A függőkre igyekeztem a helyszínen figyelni, mert perspektíva torzítást korrigálni csak komoly veszteséggel lehet. Hordót szintén. Ezeket nem is korrigáltam, ami bele került, az említett okok miatt nem zavart. Körülbelül ennyi a fénykép története:) Köszönöm szépen a részletes véleményt!
Olvasva a mellékelt leírást fény derül az épület egykori funkciójára és fontosságára.
Valóban jól érzékelhető a hely elhagyatottsága,olyan mint ha örök álmát aludná az épület és maga a helyszín.
Ettől aztán meg van a hangulata is,a fotó minősége és szerkesztése is tetszik.
Gratulálok hozzá,további szép felvételeket kívánok!