Bringásnak, Levinek, és mindenkinek szeretettel akik szerették volna színesben is látni!
Ezúttal köszönöm mindenkinek a véleményeket, és hogy a nap képe lehetett a FF változat, igazán megtiszteltetek!
Megnéztem ff-ben is, és úgy is nagyon jó, de így színesben egyszerűen káprázatos. A keret viszont szerintem túl hangsúlyos, valamint egy kicsit szétesett a kép (talán a tömörítés miatt).
Szia Scampkid,
Először a képről. Nekem sokkal jobban tetszik így színesben. Nagyon jól visszajön a táj monumentalitása.
Másodszor, a kérésedre íme itt egy kis tudományos magyarázat. A képen látható Óriások Útját egy ír óriás, Finn MacCool építette magának a tengeren át, hogy átjuthasson rajta esküdt ellensége, a skót Finn Gall erődjéig. Miután leverte a kőcölöpöket, hazatért megpihenni. Ekkor a ravasz skót megelőzte, maga ment át Írországba. MacCool feleségének azonban sikerült elhitetnie vele, hogy az alvó óriás csak a kisfia. Finn Gall megrettent: mekkora lehet az apa? Ijedtében elmenekült és felszaggatta maga mögött az utat, hogy többé senki se járhasson rajta. Ennyi a legenda. A tudományos magyarázat pedig 60 millió évre nyúlik vissza. Az addig egymással összefüggő Észak-Amerika és Európa ekkor kezdett külön kontinensekké szakadni. A hasadék mentén kialakuló vulkanizmus alakította ki ezt a csodálatos geometriájú bazaltplatót. Az óceánba mintegy 150 m hosszan benyúló Óriások Útja nagyjából 40 000, szabályos, többségében hatszög alakú bazaltoszlopból áll, melyek tökéletesen illeszkednek össze. A kb. 2 hektáros területen egykor jóval több hasáb lehetett. A jégkorszakok gleccserei és az Atlanti-óceán kérlelhetetlen koptató munkája alakította ki a mai arculatot. A bazaltoszlopok átlagosan 40-50 cm átmérőjűek, s 6 m magasságúak. Az oszlopok kb. 3,5 cm vastag szeletekből állnak, melyek azonban összeötvöződtek. A hullámverés időről-időre leválaszt egy-egy szegmenst, ez alakította ki az út lépcsőzetes jellegét. A geometrikus szabályosság pedig annak köszönhető, hogy az ismétlődő kitörések során több, mint 180 m vastagságban ömlött szét a híg bazaltláva. Minden alkalommal új réteg borította be a régit. Amikor a láva már sík és megszilárdult réteget terít be, akkor igen lassan és egyenletesen hűl ki, s húzódik össze. A hűlő rétegben egyenlő erővel hat a nyomás és szabályos hatszög alakban húzza szét a lávát. Ahogy a láva egyre hűlt és zsugorodott, a geometrikus mintázat egyre mélyebbre hatolt, mígnem az egész ilyenné vált.
Nagyon szép felvétel.
Két megállapítással egyetértek, kicsit tényleg túlszaturlátnak tűnik, és tényleg kicsit jobbra dől (ez utóbbit magamtól nem vettem volna - és nem is vettem) észre. (Ilyenbe maga is belefutottam nemrég.)