Még mindig a Megyei Onkológiai Központ családi napja.
Az asztali foci után egy kis "igazi" is - korra és nemre való tekintet nélkül. (Lehet, hogy nem volt teljesen olyan a színvonal, mint a VB-n, de az "árnyalatnyi" különbség ellenére jól éreztük magunkat.)
Köszönöm a véleményedet! Szeretek sportot fényképezni (a rossz nyelvek szerint akkor meg is kellene tanulnom). Valóban érdekes, ahogy látom, hogy van olyan szakorvosjelölt, aki küzd a labdáért (talán nem árulok el titkot, hogy "szazsa" fotóstársunk támad balról), míg álldogáló rezidens és két szakvizsgás kolléga is akad). Persze, ha rám céloztál, mint nézőre, elárulom, hogy beálltam védeni én is lányom mellé (aki ettől rögtön kiszaladt a mezőnybe) - csak erről nincs kép...
Nagyon jó hangulatú fotó, technikailag semmi kifogás nem lehet ellene, Nehéz ez a műfaj is, pillanatok alatt kell eldönteni a vágást, beállítást és megfelelő időben nyomni:)) Neked ez nagyon jól sikerült, nem szaladt ki senki a képből, mozgalmas jelenet és mint az életben van aki gürizik és van aki nézi:DDD Üdv. Amarillis
Köszönöm a véleményedet... valóban mindenkinek megvolt és megvan minden végtagja, bár valami sajátos taktikai megfontolásból van, aki az ellenkező irányba fut, ami így családi napon a kevésbé összeszokott csapat esetén előfordul...
Szia!
Jól elkapott pillanatfelvétel.Jók a színek jó az élesség és igen mozgalmas a kép.A szerkesztés is jó mivel minden szereplőnek megvan minden végtagja.
Üdv:alalat
Hát igen... igyekeztek, már amennyire a gyerekek és a lányok miatt lehetett... nincs sok kép róla, mert beálltam Boginak segíteni védeni a kapuba - erre kirohant a mezőnybe. Lényeg az, hogy jó buli volt, de most a tetovált pillangó és egyebek előtt (tavaly buliról felrakott képem) hazarendelt egy felsőbb hatalom minket (a feleségemre gondolok). Köszönöm a véleményedet!
11000
727
