Szombat-vasárnap délutánonként feleségem (s néha lányom is) ki szokta vinni Fruzsi kutyánkat a töltésre egy kis szabad szaladgálásra, szimatolásra. Most én is velük mentem, néhány képet csinálni.
Köszönöm a véleményedet! Bevallom, kíváncsi voltam az új objektívvel a délutáni színekre, és az expozíciós idő "lefaragásának" általam még élesre exponálni tudott határaira. (Fruzsiról pedig másképp nem lehet képet csinálni, mert hihetetlenül kíváncsi arra, hogy mi az a fekete dolog a kezemben, és ha valami nem köti le a figyelmét, rohan oda..)
Bocsanat az otost elfelejtettem elkuldeni, es most mar nem engedi. Ezek szerint sikerrel jart az uj objektiv bemutatkazasa, Fruzsi is jo turte a fotozast :)
Köszönöm a véleményedet! Nagy és ritka élmény mindig neki (és nekünk is nagy figyelmet igénylő tevékenység), ma például egy döglött, még nem teljesen felnőtt, nyestet talált, és elég nehéz volt elvenni tőle - csoda tudja, mitől pusztult el, lehet, hogy ragadozómadár ejtette le valami miatt, de az is lehet, hogy direkt vagy indirekt - kumarin-mérgezett egér fogyasztásával - mérgezés áldozata lett, vagy beteg volt. Sajnos, minden iskolázási próbálkozás ellenére nem tud az ilyennek ellenállni....
Dodó nekem is nagyon tetszik a képed, szép természetes színei vannak és jó a pillanat, a komponálás, az obi pedig szépen rajzol és "mos" és aki mögötte van nagy léptekben fejlődik:) A keretért külön dicséretet érdemelsz, finoman egészíti ki a képet. Üdv: Amarillis
Esküszöm azt hittem, hogy írtam választ, de valahova elszállhatott, most igyekszem rekonstruálni.
Köszönöm a véleményedet, úgy látszik, az objektív megérte az árát (különösen úgy, hogy használtan és nagyon jó áron vettem). A tartás labradortól kicsit furcsa volt, de úgy tűnik, hogy ez a figyelem minden kutyánál egyforma.
Köszönöm a véleményedet! Családrag, bár a feleségem kutyája lett, nem a gyereké (ahogy eredetileg terveztük); nejem járt vele kutyaiskolába, ő eteti, sétáltatja. Bogit egy kicsit úgy kezeli a gyermekkori játék miatt egy kicsit kutyaszerű lényt, akivel kutya-mód lehet játszani ma is, nekem meg örül, de mindig van benne egy kis csodálkozás, hogy ki is ez az ember, aki valahonnan ismerős...
Köszönöm a véleményedet. Közelről szinte lehetetlen a kíváncsisága és a megmaradt játékossága miatt lefényképezni, de az objektív "kellő távlatot" adott a természetes viselkedésének a megörökítéséhez.
Köszönöm a véleményedet! Az objektívnek nagyon örülök, és mérete, súlya - mivel az ilyen pillanatok nem "állványosak" egy kis fegyelemre is nevelnek. Igen, a keretben váltottam, ezt a szokásos fekete kerettel (amivel az úszás dinamikáját igyekszem "megfékezni"), nem tudtam elképzelni...
Köszönöm a véleményedet! A délutáni nap még elég fényt adott, és ez az objektív nagyon jól "muzsikál", ha a témára állítom az élességet (mivel rossz a szemem, csak az automatikus élesség-állítás jön szóba nálam - aztán, ha máshova élesít, és ez otthon derül ki, akkor az ember kevésbé boldog, hogy finom legyek...)