A bögrét a feleségem is hiányolja...,azt mondta miért nem hoztam haza ...,szépen mutatott volna a köcsögfán :) A bögre a kút káváján maradt,hátha más is lefotózza :) Köszönöm,hogy menézted és értékelted. Üdv : Tibi
Falusi gyerek vagyok, és nálunk is szokás volt, hogy az idősek a kapu mellett egy hokedlin, széken, vagy az előkertben egy padon üldögéltek, üdvözölték az ismerősöket, és ha okuk volt rá (már pedig ok mindig akadt) másnap a boltban vagy a piacon kibeszélték. Sokkal jobb és emberibb dolog volt, mint most s televíziót bámulni. Amikor Gyulán a panelből egy kertes házba (pontosabban több ház által körülzárt park-szerű kertes házba) költöztünk, egy nagyon szűk kis utcácska vezetett ki a főútra (de olyan szűk, hogy ha két autó jött véletlenül szembe, akkor manőverezni kellett, hogy elférjünk). És a sarkon, egy hokedlin, amikor mentem dolgozni, és amikor hazajöttem (azaz a nyári tikkasztó meleg előtt és után) ott ült egy hokedlin egy néni - mindig intettünk egymásnak, és egészen másképp kezdődött a munka (benn is, és az is, amit hazahoztam)...
Mint írtam korábban különleges érzékenységgel vagyok az ilyen témák iránt,talán azért is mert hasonló körülmények közt nőttem fel. Akkor tájt ezek a házak élettel bírtak és a széken mindig ült valaki esténkén,sőt több szék is volt a ház előtt. A hely élettel és szeretettel volt tele. A szomorúságom és szívfájdalmam próbálom belesűríteni az ilyen fotóba és csak reménykedemhogy megértitek,még azok is akik a panelben nőtek fel. Köszönöm a pozitív értékelésed és,hogy ily sok időt töltöttél el az albumom képei közt. Üdv : Tibor
A cím remek, mind közvetlen, mind átvitt értelmében. A kép színvilága nagyon jó, kifejezi ennek a mostani időnek a szürke, szomorú, hideg, párás, de nem látványos jellegét - ezért külön minden dicséretet megérdemelsz azért, hogy az árnyalatok a képeden "élnek". Bal oldal? Nem tudom... valószínűleg én is így vágtam volna, két okból: az egyik az, hogy egy összefüggő képelemet ezzel zársz le, a másik a harmadolás eleganciájának megőrzése. (Persze, ahányan vagyunk, annyiféle vágást el tudnánk képzelni, de ez most jó, és ez a kép, az a kép, amilyennek Te megálmodtad. Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Egészen festményszerű. A cím egészen frappáns! :)
A fotó hangulata borongós, de mégis nyugalom árad belőle. Tetszik a szerkesztése, mert semmi sem szabályosan van a képen.
Tetszik a fotón a szürkés árnyalat, a hangulat harmonizál a színnel. Esetleg ebben az esetben lehetne középre szerkeszteni az ablakot és a széket, picit sok a bal oldalon a falfelület.