Nem láttam, de tudok róla. A képen főleg a megvilágítása tetszik, a fehértől a feketéig minden árnyalat megvan, jó színekkel, élességgel. Kiégve (beégve) se a fehér, se a szemben lévő ablakok nincsenek. Jó!
Bármennyire is furcsa hallani, de volt világ (nem is olyan nagyon régen), amikor az emberek ugyanabban az ágyban születtek és haltak meg, otthonukban. Az élet kezdeténél a bába néni (egyes vidékeken gólya néni) segédkezett és csak szövődmény, nehéz szülés esetén volt szükség az orvosra, és az elmúlás méltóságához és emberségéhez is fontosabb volt az utolsó kenet, majd a gyermek, feleség kézszorítása, mint a különböző monitorok pittyegése. A család ott örvendezett a jövevénynak, vagy búcsúzott az eltávozótól. Az élet a halál természetes velejárója volt, elkerülhetetlen esemény, és a halott nem szégyellnivaló, hanem a saját házában, melyben leélte az életét, felravatolozott [B]ember[/B]. A családokat ekkor a gazdasági szükségszerűségek mellett az emberi kapcsolatok is jobban összetartották...
Na jó, ez volt.
Most a képről: Szépen exponált, színekben gazdag kép, a szerkezetet a fal fehér csíkjai és a rongyszönyegek elhlyezése és mintája meghatározza. A jobb oldali tér és a két gyertyatartó készíti elő a ravatalt. (Érdekes, hogy a kép túl tágasnak tűnik jobb oldalra, de nem tudnék olyan kicsit vágni belőle, hogy ne lenne szúfolt, szűk, és ehhze a témához méltatlan). Gratulálok hozzá, és a téma és a szép kép együttese miatt 5 pontot is küldök.
...itt az életkép inkább idézőjelbe téve igaz...
Valóban egy emberközeli világot láttatsz , a régmúlt értékeinek bemutatásábal tárgyi és lelki síkon egyaránt.
/ A rongyszőnyeg nekem még külön is nosztalgiát ébreszt, mivel az édesapám takács volt - s betegsége miatt az utólsó métert már én szőttem le a szövőszéken /10 évesen/, mielőtt darabokra kellett szedni...meg kellett szüntetni az ipart:-( /
Érdekesség továbbá még - nekem legalábbis - a fal belső kiképzése, ami felénk még a legöregebbeknél sem volt ilyen.
Köszönöm az élményt, s egy 5-ös mindenképpen megy:-)