|
#1 Írta: Bringás
2011.04.28 23:55:41
28277
1150
A fény kettős természetű, vagyis hullám- és részecsketulajdonságokkal is jellemezhető. A fény részecskéit fotonoknak nevezzük. A polárszűrő szempontjából minket azonban most csak a fény hullámtermészete érdekel.
A fényhullám három fő tulajdonsága a következő:
– Intenzitás (amplitúdó), amit az emberi fényerőként, fényességként érzékel.
– Hullámhossz(frekvencia), amit az emberi szem színként érzékel.
– Polarizáció (a fény rezgés iránya), amit az emberi szem nem érzékel. (De bizonyos rovarok igen.)
Hiába nem érzékeljük, mégis ez utóbbival fogunk most foglalkozni. A Napból érkező fény nem polarizált (depolarizált) vagyis mindenféle rezgésirányú fényhullámot tartalmaz. A Napból érkező fény tehát valamennyi irányban rezeg (hullámzik).
Polarizációról akkor beszélhetünk, ha a fényhullámok csak egy meghatározott síkban rezegnek. Polarizált fény a természetben is előfordul. Erre a legismertebb példák a viszonylag sima felületekről egy bizonyos szögben visszaverődő fénysugarak. Az üveg, a vízfelület, az utak felülete, stb. csak részlegesen polarizál. A magas légköri vízpára és por által visszavert fény, viszont sokkal erősebben polarizált.
A polárszűrő működése: a Napból tehát nem polarizált fény érkezik. A napfény a tárgyakról visszaverődik, ezért látjuk őket. A tárgyakról a szemünkbe (fényképezőgépünkbe) érkező fények a felületek egyenetlensége miatt több irányban rezegnek, ezért ugyanolyan polarizálatlanok, mint amelyek a Napból közvetlenül jönnek. A polárszűrő kialakítása olyan, hogy ezeket a polarizálatlan fényeket megszűrje, és csak egy bizonyos (az optikával párhuzamos) síkban rezgő fényeket engedje át a fényképezőgépünk érzékelőlapja felé. Egyszerűbben fogalmazva: a polárszűrő a fényt polarizálja. A polárszűrő sokkal fontosabb tulajdonsága, hogy ha bármely okból polarizált fény érkezik belé, azt csak akkor engedi keresztül, ha a beérkező fény rezgésiránya megegyezik a saját kiképzésével. Az egyéb irányokat elnyeli. A fotózásban ez utóbbi tulajdonságát hasznosítjuk.
Értsd: A polárszűrő úgy szűr, hogy csak a struktúrájának megfelelő irányú fényhullámokat ereszti át. A többit nem. Ebből az következik, hogy a polárszűrő leginkább a már eleve polarizált fény módosítására alkalmas. A tükröződések általában polarizáltak, így a szűrővel el lehet nyeletni őket, vagyis nem kerülnek a képre. Az égre is ezért van akkora hatással, mert a vízpára és a por által visszavert fény is polarizált. Tehát azok jelentős részét is el lehet nyeletni.
A polárszűrő fényképre gyakorolt hatásai:
– a színek tisztábbak lesznek,
– a színek mélyebbek lesznek,
– a kontrasztok erősödnek,
– a tükröződések csökkennek, eltűnnek.
Fontos hatás, hogy a beeső fény jelentős része a polárszűrés következtében elveszik, amit a helyes expozíció érdekében pótolni kell. Polárszűrő használatakor tehát a következők valamelyikére (vagy kombinációjára) lesz szükségünk: rekesz tágítása, záridő növelése, ISO érték emelése. A polárszűrővel együtt tehát az állvány használata is erősen ajánlott, amennyiben a fenti paraméterekben nem akarunk megalkuvást. Ha nagyon sok a fény, akkor persze kézből is megy a dolog. Tévhit, hogy a polárszűrő zavarja a fénymérést, hiszen a fénymérés a mi hobbigépeinknél az optikán keresztül, a gépbe bejutó fényből történik. Így a polárszűrő hatását a fényképezőgép már eleve beszámolja a rekesz, zár és/vagy ISO értékek meghatározásánál.
Hogy kell használni a polárszűrőt? Miután ütközésig felcsavartad az optikára, azt fogod tapasztalni, hogy a polárszűrő elülső, kifelé eső része továbbra is tekergethető. Ez az elülső rész önálló, s a szűrő többi részétől függetlenül körbe-körbe forgatható. Ez a forgatható rész nem menetes, tehát letekeredni nem fog, olyan, mint egy csapágy, örökké forgatható. Azért ilyen a polárszűrő tervezése, mert akkor fejti ki legjobban a hatását, ha a Nappal bezárt szöge 90 fok. A Nap állása, vagyis a fény szöge viszont folyamatosan változik (4 percenként 1 fokot). A fotós addig tekergeti a szűrő elejét, míg ez a kívánt helyzet elő nem áll. Persze nem minden kompozíciós helyzetben valósítható meg, hogy a Nap derékszöget képezzen a szűrővel. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy a lehető legnagyobb mértékben megközelítsük ezt. A terepen persze senki sem fog szögeket méricskélni, számolgatni. Ennek érdekében a jobb fajta polárszűrőkön van egy jelölés, s a szűrőt addig kell forgatni, míg ez a jelölés a Nap irányába néz. Fontos tudni, minél nagyobb az eltérés a 90 foktól annál rohamosabban fog csökkenni a polárszűrő hatása, míg végül olyan lesz, mintha nem is lenne.
Jelölés hiányában is könnyedén beállítható a szűrő. Ilyenkor a fényképezőgép keresőjébe pillantva azt kell megállapítani, hogy mikor a leghatásosabb a szűrő hatásfoka. Tekergesd a polárszűrőt és közben figyeld, hogy mikor a legsötétebb a kép, illetve mikor tűnnek el a felesleges becsillanások. Ha nem bízol a szemedben, vagy az emberi szem képességeinél precízebb beállítást szeretnél, nyomd le félig az exponálógombot. Ilyenkor a gép fényt mér és fókuszál. A gombot felengedve még jó néhány másodpercig működni fog a fénymérés. Ezalatt tekergess, és figyeld a kijelzett értékek változását. Pl. rekesz-előválasztás esetén (A), a záridő értékei változnak. Mikor a gép a leghosszabb záridőt kínálja, abban az állásban leghatásosabb a polár. Zársebesség előválasztás esetén (S), a legtágabb felkínált blende jelzi a tökéletes forgatást. Míg manuális (M) módban a legkisebb expozíciós érték megjelenése. Érdemes a szűrőt mindig az objektívra való felcsavarás irányába forgatni, mivel ha ellenkezőleg tekered, esetleg fellazulhat a szűrő felcsatlakozása. Ha ezt nem veszed észre, akkor az állítgatás közben letekerheted a szűrőt az objektívről, ami így könnyen a földre eshet, hiszen nem számítasz ilyesmire.
Mihez használjuk, és mihez ne használjuk a polárszűrőt? A polárszűrő elsősorban a természetfotózásban használatos. A tájképfotós legfontosabb segédeszköze (persze csak az állványa után). A polárszűrő kiemeli a táj zöld színét, gyönyörűen elmélyíti az ég kékjét. Ezt mutatja be a mellékelt "színvilág" alcímű kép. A polárszűrő továbbá látványosan felerősíti a kék ég és a fehér felhők kontrasztját. Leszedi a vízfelszín zavaró csillogását. A tükröződés eltüntetése révén lehetővé teszi, hogy akár a vízfelszín alá is befotózzunk. Lásd a "tükröződés" alcímű képen. A polárszűrő hasznos eszköz a tárgyfotósoknak is, mert a tárgyon jelentkező tükröződéseket eltünteti. Kirakatba be lehet fotózni anélkül, hogy tükröződés látszana. A múzeumi üvegtárlókban lévő tárgyak fotózásánál is jól használható, mert az üveg csillanását eltávolítja, s a céltárgy könnyebben fényképezhető.
Fontos tudni, hogy van egy dolog, aminek a csillanását nem tudja korrigálni a polárszűrő, mégpedig a nyers felületű fémekről érkező fényekét. Így pl. nem tüntethető el az autók fémfelületén keletkező tükröződés.
Ha nincs szürke szűrőnk, de van kéznél polár, akkor a záridő hosszabbítása érdekében is alkalmazhatjuk, pl. vízesések fotózásánál. (Bár nem ez a polár elsődleges célja.)
A tájképeken gyakran megfigyelhető, hogy a fotó egyik felén az ég sokkal kékebb, mint a másik oldalon. Ez a jelenség a polárszűrős képeken sokszor alaposan felerősödik. Ennek oka, hogy a két égboltterület a valóságban sok km-re helyezkedik el egymástól. Így róluk érkező polarizált fény rezgésiránya eltérő szögeket zár be a polárszűrő struktúrájával. A szűrő viszont ott dolgozza meg jobban az eget, amelyik részéről közel 90 fokban érkeznek a fénysugarak. Ehhez jön hozzá, hogy a Naphoz közelebb eső égbolt terület eleve fényesebb.
Ha vízfelület van a képen, akkor jól fontoljuk meg, hogy használjuk-e a polárszűrőt. Ugyanis az ég színének mélyülésével párhuzamosan a vízen tükröződő ég kékje meg fog fakulni, vagy el fog tűnni. Ez a jelenség is tetten érhető a "színvilág" alcímű képen.
Panorámáknál ne használjunk polárszűrőt, mert a folytonos tekergetés miatt mindig változik a hatása, így az egyes képkockák nagyon eltérőek lesznek. Ha pedig nem forgatjuk a szűrőt, akkor az összeillesztés után a legjobban megszűrt égbolt részen, csúnya, kiterjedt, természetellenes kék folt fog terpeszkedni.
Csak a kék égboltról érkező fény polarizált, a felhőkről visszaverődő fény már ugyanúgy polarizálatlan, mint a Napé. Tehát a polárszűrő a felhőkről érkező fényekre nincs látható hatással. Így borult időben ne használjunk polárt, mert fölösleges. Olyan, mintha nem is volna fönn. Felhős időben csak akkor van értelme polározni, ha a felhők közül elegendő kék ég látszik ki.
Milyen a jó polárszűrő? Azt kell mondjam, hogy elsősorban drága. Sajnos a minőséget itt is nagyon meg kell fizetni. Az a helyzet, hogy egy gyengébb képességű polár használatakor a fényképen elég kevés változás mutatkozik majd. Ráadásul a gyengébb képességű szűrő sem olcsó. Így aztán a fotós úgy érezheti, csak kidobta a pénzét, csalódni fog és kiábrándul a polárszűrőkből. Pedig a polárok hatása csodálatos. Azt tanácsolom, hogy inkább spórolj tovább, mert csak jó minőségű, jó képességű polárszűrőt érdemes venni. Felmerülhet a lehetőség, hogy a mai digitális világban majd a Photoshoppal helyettesítjük a polárszűrőt. Az igazság az, hogy hosszú bűvészkedéssel látványos eredményt lehet elérni, de a polár valódi hatását csak megközelíteni lehet. Ráadásul meglehetősen időigényes ez a foglalatoskodás.
Az áráért egy minőségi polárszűrő üvegszéle nem szórja a fényt. Többszörös tükröződésmentesítő bevonata van. (Tudomásom szerint jelenleg 12 réteg a maximum.) Csökkenti a tükröződésből eredő fényveszteséget és szellemképet. A színtelítettséget és a kontrasztosságot nagymértékben növeli. Foglalatának külső része érdesített, így sokkal nehezebb elejteni. Jelölés mutatja rajta a Nap optimális irányát. A szűrőfoglalata rendkívül vékony. Ez utóbbi a tájképezéshez való nagylátószögű objektívek használatakor különösen fontos tulajdonság. A széleslátó objektív látómezejébe ugyanis a normál vastagságú szűrőfoglalatok már belelógnak, így magát a szűrőt is lefényképezzük. Ilyenkor bizony elég csúnya lesz az eredmény.
A polárszűrő árában tehát nem magát az üveget, hanem a rétegek és bevonatok számát, a foglalatot, és nem utolsósorban az átmérőt fizetjük meg. Nyilván minél kisebb az átmérő, annál olcsóbb a szűrő. (Így egy 4/3-os kit optikával dolgozó Olympus-os kolléga sokkal olcsóbban kapja meg ugyanazt a minőséget, mint pl. egy full frame képkört rajzoló fényerős optikát használó Canonos vagy Nikonos.)
A polárszűrőknek két fajtájuk van az egyik a lineáris polárszűrő (PL), a másik a cirkuláris polárszűrő (CPL). Mindkettőnek ugyanaz a hatása és mindkettőt ugyanúgy kell használni. Akkor mégis miért van két különböző fajtája? Időrendben a lineáris polárszűrő volt az első, amit kifejlesztettek. Aztán megjelentek a digitális fényképezőgépekben a különböző AF rendszerek. A kontraszt alapú AF rendszerek elterjedésével kiderült, hogy a lineáris polárszűrő bizonyos esetekben megzavarja az AF rendszer kontrasztmérését, s ilyenkor az AF nem tud élesre állni. A kontraszt alapú AF rendszer általában a kompakt és a bridge fényképezőgépekben működik, míg a tükörreflexes masinák már a jóval gyorsabb fáziskülönbség alapú autofókuszt kínálják. A lineáris polár ezeket már nem zavar(hat)ja. A tükrös gépekben gyakorlatilag csak ott okozhat autofókusz problémát a polárszűrő, ahol az AF mezők közt van olyan is, amely nem keresztszenzoros működésű. A nem keresztszenzoros fókuszpontot használva tükrös géppel is előfordulhatnak AF problémák. Ezen problémákat a marketingesek és a gyártók persze jelentősen felfújták és "megoldásként" kifejlesztették a cirkuláris polárt. (Ezt a magatartást gondolom, nem kell jobban magyarázni.)
A cirkuláris polárszűrő mindössze annyiban különbözik a lineáristól, hogy egy plusz réteg van a szűrőn elhelyezve. Ez a réteg a szűrő fényképezőgép felé eső részén található. A célja egyszerű: a szűrőn átjutó immár polarizált fénynek ad egy „csavarintást”, tehát a fény nem párhuzamosan halad az objektívünk felé, mint a lineáris szűrő esetén, hanem egy spirál mentén. Ezáltal a polárszűrő okozta AF problémák teljes mértékben kiküszöbölődnek. A CPL persze némileg drágább, mint a PL, és nem is minden esetben szükséges. Aki azonban biztosra akar menni, az CPL-t vásároljon.
*
|
|