Kedves "nünüke" és "inkoo"!
Ne értsetek félre: nem sértődtem meg. A két szemem között olyan nagy a dioptria-különbség, és ráadásul más tengelyállással kancsal mind a kettő, hogy ha a szemész külön-külön korrigálja, akkor az agyam nem tudja egy képpé összeállítani, ezért a szemüvegeim olyanok, hogy nem rendezik a látáshibát, hanem a szem és az agy működése közötti "kompromisszummal" a lehető legjobb (de nem tökéletes) képet adják. Mivel ez régen fennáll, s lassan romlik, az agyam "megtanult" nem ideálisan éles képeket úgy értékelni, mintha azok élesek lennének. Ez mind az általam készített, mind a mások által készített képekre igaz, nagyon-nagyon életlennek kell lennie valaminek ahhoz, hogy azt életlennek lássam.
Más kérdés az, hogy ilyen szemmel miért fotózik valaki... mert szeretem... szeretem megörökíteni a dolgokat, azt hiszem, a szerkesztés, vágás többé-kevésbé sikerül. És azért ezen az oldalon, mert itt jól éreztem (és érzem) magam, nagyon sokat tanultam, bajtársakat, barátokat szereztem, s azt hiszem, hogy a jó szándékú kritikát elfogadtam és most is elfogadom.
A megfogalmazás? - nem vagyunk egyformák. Le style c'est l'homme méme - van, aki így írja meg, van aki úgy a véleményét. Én nem így írtam volna - de ettől a kép nem lesz sem élesebb, sem életlenebb...
Szia inkoo! Nyilván mindenki tud véleményt alkotni, de nem mindegy, hogyan teszi. El lehet mondani negatívumokat úgy is, hogy közben nem bántod meg a másik embert. Nem mindenki olyan, hogy félvállról veszi ezt a stílust. Ilyenkor azt is érdemes lenne figyelembe venni, hogy amikor alkotsz valamit, és megmutatod másoknak, akkor magadból mutatsz meg egy darabot (mint egyébként akkor is, amikor egyéb módon nyilvánulsz meg), és ha kinevetnek, durván leszólnak, az biztos nem esik jól neked sem. Az építő kritikából lehet tanulni, de ez nem volt az. Üdv.
Lehetek őszinte?
A korábbi képekkel kapcsolatosan azt a kritikát kaptam a sorozatban, hogy zajosak, nincsenek szűrve, lágyítva. Én úgy gondoltam, hogy nem portrékról, hanem életképekről és a modellek arckifejezéséről van szó, de "engedve a köz akaratának" ezt a képet lágyítottam. Az arcára a foltokat nem én tettem, hanem ott voltak - természetesen ki lehetne retusálni, de akkor nem "Biancát" ábrázolom az onkoteam-en, hanem egy idealizált alakot, aki nem ő. Portrénak nem tettem volna fel, de nem is az. Tudom, hogy mindenkiből (talán még belőlem is) lehetne szépet csinálni, csak azt nem tudom, hogy az igaz-e. És elég régi fotóstársak vagyunk ahhoz, hogy bevalljam: nem láttam rossznak, egy kicsit sajnáltam, hogy nem a természetes valóságot mutatom be, de az én szememnek megfelelt. Rossz a szemem is és a természetem is, nem csinálnék sima, selymes, hibátlan arcbőrt akkor se, ha látnám - mert az nem az igazság. A képsorozaton folyamatot, arckifejezéseket, gesztusokat, gondolatok megjelenését és kifejeződését próbáltam bemutatni - akkor is erre törekedtem volna, ha tökéletes a látásom.
Ha a végső konklúzió az, hogy akinek olyan szeme van, hogy ezt a képet elfogadhatónak találja, az inkább ne töltsön fel képet, azt is elfogadom. Az oldalon maradok, mert a megjelent képek jó részét csodálom, arról, amihez érteni vélek, szívesen írok véleményt, támogatom is az oldalt, ha szükséges - de ez nem jár képfeltöltési kötelezettséggel. Én ennyit és így látok. Sajnálom...
11000
727
