A megbeszélés vége: Az onkoteam szervező nyomtatás előtt ellenőrzi, hogy a javaslat pontosan került-e rögzítésre a kórházi informatikai rendszerben - aztán kinyomtatjuk, a jelenlevők aláírásukkal és az orvosi bélyegzőjükkel hitelesítik. (Akinek különvéleménye van, az ez előtt kérheti annak írásos rögzítését, amit csak természetesen ő ír alá, de eddig minden esetben sikerült konszenzusos megoldásra jutnunk.)
Igen... azt, hogy az elváltozását a későbbi összehasoníthatóság érdekében dokumentáljuk, azt a beteg tudomásul veszi, de azt, hogy a munka folyamatáról szeretnék képet, művészi szándékból, már bajosan. Ha a dokumentumokat feltölteném, nem vennétek jó néven. (Emlékszem, lányom fényképét, amint maszkkal inhalál, és engem a körülötte gomolygó hideg gőz képe fogott meg, olyan mély felháborodás fogadta, hogy gyorsan levettem... most képzeljetek el, egy egész emlőt kitöltő, kifekélyesedő daganatot....)
NA igen ,a jogi dolgai a munkahelyen való fényképezésnek, meg annak,hogy nem mindenki nézi ezt jó szemmel. Az emberek bizalmatlanok. Egy kis kompakttal hamarébb érhetsz el eredményt,mint egy komoly tükrössel.
Sajnos a helyzet a szememmel rosszabb, tegnap próbálkoztam a Noise Ninja-val - a csúszkaállások szélső helyzetében látom a különbséget, de hosszú szakaszokon a mozgatás ellenére ugyanaz. (Kezdődő, de műtétre még nem kellően megért szürkehályog, diabeteses szemkárosodás, és olyan eltérő fénytörés a két szememen, hogy ha külön-külön rendesen korrigálják, akkor az agyam nem tud képet alkotni belőle, ezért "kompromisszumos" a szemüvegem...
Az orvosi tevékenység fényképezésén gondolkodom, de jelen jogi és etikai helyzetben, valamint az orvos-beteg kapcsolat szisztematikus aláásása mellett nem lesz könnyű...
Edzők. Van itt is fenn, FV Facebook-on is, és talán lelek még... Nem egy edző "változásait" gyűjtöm (pedig az is érdekes lenne, csak úszáskor valami trükk kell hozzá - esetleg a medence túloldalán követni a mozgásban levő edzőt?), hanem a karaktereket...
Ha a szemed miatt nem teszel fel képeket,akkor ne késlekedj,vegyél egy jó nagy monitort! Sajnálnám,ha a folytatást nem tudhatnám meg. Az edzős téma nagyon érdekel! A nagyobb leányom kézilabdázik és mindig sajnáltam,hogy mikor időt kért az edző ,azokat a gesztikulációkat- intemezzókat ,amik ez idő alatt zajlanak ,nem tudom megörökíteni jobb kamera és fényerős obi híjján. Na ennek vége,mert jó kamerát beszereztem,most obikra gyüjtök. Mire elkezdődik a szezon,beállok mögéd a fedjük fel az edzőket projektbe :)
A korházas fotóknál pedig a következőt javasolnám. Rá kell keresni ,akár stock fotós akár más oldalakon,címkézett fotókra ahol a hospital -t vagy hasonló felíratot biggyesztik a fotó alá. A gyakorlottaktól nem szégyeny tanulni,én bevallom csakis e célból járok ide,s egy jó kritikát többre becsülök,mint egy ötöst. Ez nem feltétlen a másolást jelenti,de mindenképp ötleteket ad és inspirál.
Üdv : Tibor
Sok igazságot mondtál. Sajnos, ezekről a megbeszéléseken csak érzéseket, a javaslathozatal érzelmi oldalát tudtam bemutatni, mivel ami benn a fejekben zajlik, csak ilyen formában látható. Mégis, mi volt a célom? Az, hogy az onkoteam (legalábbis nálunk, s remélem sok helyen) nem egy kötelező automatizmus, futószalag, hanem annak átérzése, hogy emberi sorsokról szóló dokumentumok vannak az asztalon, s a jó javaslat meghosszabbíthatja a beteg életét (a rosszal pedig soha vissza nem térő esélyektől foszthatjuk meg). Jó lett volna, ha "átmegy" az, hogy ez az ott dolgozókat megviseli, s amíg egy bíróság több hónapos (éves?) tárgyalás után (fellebvitel lehetőségével) hoz ítéletet ( s már nincs halálbüntetés...), itt egy délután 20-30, néha még több ember sorsa dől el - legjobb tudásunk szerint. Ezek az emberek (magamat is beleértve) kiégnek, s ezzel ("burn out" syndroma) mindenütt a világon érdemben foglalkoznak - a képzett emberek érdekében és azokat értéknek tekintve - csak nálunk nem. (Tehát egy kis "reklám" is volt az onkoteam-nek). A következő, amin dolgozom (bocsánat, hogy visszatérek a medence mellé) az edzőket mutatja be, mint eltérő karaktereket, akik viszont mind ugyanazt teszik).
Nagyon köszönöm az értékes véleményedet, sajnálom, hogy a szemem miatt mostanában nem rakok fel képeket, de nem akarom égetni magam...
(A FV Facebook-ján néhány edzős képem most fenn van, de ez az anyagnak csak egy kis része. s mire végeztem az átnézéssel, mondhatom, hogy nem is a legjobb talán.)
Köszönettel és barátsággal!
Dodó
Nem szokásom a kommentelőim után mélyebben érdeklődni,hacsak nem állok velük privát levelezésben,vagy ép nem hasonló a világnézetünk egyes elemei. Először is szeretném megköszönni,hogy rendesen átnyálaztad a birodalmam,cserében ugynezt tettem a te képeiddel. Korábban csak úgy ismertelek,hogy egy fanatikus szülű,aki minden úszóversenyre elviszi a masináját, ahol a gyermeke részt vesz :) Az Onkoteam sorozatod világított rá,hogy nem "csak" (ezt ne értsd félre) az vagy sőt igen sokoldalú emberrel van dolgom! Jó pont,hogy alföld fannak is vallod magad :)! Mindjárt van kedvezményed nálam,ajánlom nem felhasználni :) NA de beszéljünk erről a sorozatról. HA a képekhez nem fűzől ekkora kommentet,ki nem derűl,hogy a témáid mivel foglalkoznak,lehetnének akár igen jól szituált boltosok is :) Egy osztályos tablón igen jól megállnák a helyüket és tisztelet teljes,hogy bemutatod őket nekünk. A képeknek kellene beszédesebeknek lenniük és nem a képaáírásoknak,annak ellenére,hogy itt most megállja a helyét,de a következő sorozatot,(remélem lesz ilyen) úgy kellene megszerkeszd,hogy mélyebb nyomot hagyjon bennünk. NE kérdezd,hogy hogyan. Tudom,hogy a legdrámaibb pillanatokban kap utoljára a gépért az ember,de ezek a képek azok amelyek a KIÁLLÍTÁS KÉPEI. Most már ismerjük a szereplőket,mondjuk azt,hogy a prológus megvolt. Jöhet a dráma. A fenti sorokat a legnagyobb tisztelettel és alázattal szerettem volna írni,remélem olyan építő kritikának veszed,amit csak egy műélveződ mer elmondani. Üdvözlettel : Tibor
Köszönöm a véleményedet. Ezen a héten kedden reggel 8-tól 10.30-ig a szobámban ültünk a tüdőgyógyászokkal (legközelebb megpróbálok ott is fotózni, csak kicsi a helyiség, nagyon "összetorlódunk"), aztán 14-től 18.40-ig a többi tumort megbeszélendő. Ennyi idő alatt elég sok mindent kifejeznek a mimikák, - azt szerettem volna, ha mindenki látja, hogy mennyire megterhelő ez a munka mind szellemileg, mind érzelmileg. (Sajnos, Magyarországon a "kiégés" ("burn-out syndrome") semmivel sem ritkább, mint a "Bécsi út túlsó végétől" kezdve, csak itt nekünk magunknak kell vele megküzdenünk, mivel szervezett segítséget nem kapunk, s amikor megpróbáltak segíteni, attól csak a romlott mindig a helyzet... lehet, hogy a segítség adásában, lehet, hogy a befogadási képességben volt a hiba...) Még egyszer köszönöm - örülök, hogy "átment" a mondanivaló
Én is végignéztem a sorozatot.Miután elolvassa az ember a háttérinformációt egyből más szemmel kezdi nézni a fotókat:nincs jelentősége az esetleges zajosságnak,itt az orvosok-EMBEREK-arca a lényeg,ami sok mindenet elárul abból az érzelmi skáláról ami ilyenkor lejátszódik bennük.És sokszor mit ezen a fotón is érdekes megfigyelni egyetlen pillanattben mennyi érzelemet tud kifejezni egy arc.Köszönjük hogy bemutattad ezt a világot!
üdv:house
Köszönöm a véleményedet - valóban, egy "szokásos" történetet próbáltam összeállítani: alapvető kérdésfelvetés az elején - nem teljesen lényegre törő referálás - érdemi információk - felmerülő aggály, ellenvélemény - a főnök megpróbálja a lényegre koncentrálni a megbeszélést - egyetértés (azaz egyéb lehetőség hiánya) - végül dokumentálás. Ha ez sikerült, s közben annak a "magvait" is elhintettem, hogy a betegek korszerű, esélyegyenlőségre épülő, s szakmai alapokon nyugvó ellátásának záloga az onkoteam, akkor nem raktam fel hiába.
Roppant tanulságos és kifejező sorozatnak lett vége.
Egy fotó nem csak minőségből áll, és nem is gondolom, hogy az a legalapvetőbb, különösen, ha nem rontja el a lényeget.
(Bár előfordul, hogy rossz minőségben egy jó zene is zavar, de egy nem tetsző zene hangtechnikailag lehet akármilyen csúcsminőségű...)
A kifejező arcok, a mögöttük szinte látható gondolatok, a fotós nyilvánvaló szándéka valami olyan megmutatására, ami másoknak érdekes és nem mindennapi betekintést nyújt egy komoly munkába - hát itt nem az élesség meg a zaj a lényeg, nem ezek jelentik a minőséget.
Köszönöm a véleményedet!
Azért állítottam össze ezekből a képekből, mert szerettem volna ha egyrészt nem misztifikálná senki az onkoteam-et, mivel csak arról van szó, hogy a korábbi??? "az Isten én vagyok" orvosi attitűd helyett több szakterület szakorvosa "teszi hozzá" ismereteit a javaslathoz, másrészt pedig azt próbáltam jelezni, hogy ez bizony nemcsak szakmai feladat, hanem pszichésen is igénybe veszi a résztvevőket (aminek valahol örülök, mert azt jelzi, hogy nem fásultunk még el).
Utómunka: a Photoshop legegyszerűbb eszközeit (RAW korrekció, Noise Ninja, intelligens élesítés) használom, a baj - ahogy ezt már megírtam az előző képnél - nem a programmal, hanem a szememmel van, nagyon nagyokat kell a csúszkán tolnom ahhoz, hogy lássak különbséget, azaz széles az a tartomány, ahol nem érzékelek változást, pedig ebben dől el, hogy a kép zajos, túlszűrt, túlélesített lesz-e...
Én a magam részéröl kimondottan élveztem a sorozatodat, amihez a magyarázó szöveg is jelentösen hozzájárult. Betekintést nyújtott valami olyasmibe, amivel nem sokan találkozunk hétköznapjaink folyamán. Én köszönöm! A fotókon elkapott pillanatok tetszenek, kifejezöek. Az utómunka nem igazán sikeres. Milyen szoftvert használsz?
Egyébként elfelejtettem a bevezetőbe írni, hogy ezzel a képpel amúgy is befejezni terveztem az onkoteam sorozatot.
Ha nagyon elviselhetetlenek, akkor ilyen nagy létszám mellett, tényleg ronda dolog más elől elvenni a helyet...
11000
727
2011.06.22 09:19:45
