A megbeszélés vége: Az onkoteam szervező nyomtatás előtt ellenőrzi, hogy a javaslat pontosan került-e rögzítésre a kórházi informatikai rendszerben - aztán kinyomtatjuk, a jelenlevők aláírásukkal és az orvosi bélyegzőjükkel hitelesítik. (Akinek különvéleménye van, az ez előtt kérheti annak írásos rögzítését, amit csak természetesen ő ír alá, de eddig minden esetben sikerült konszenzusos megoldásra jutnunk.)
Egyébként elfelejtettem a bevezetőbe írni, hogy ezzel a képpel amúgy is befejezni terveztem az onkoteam sorozatot.
Ha nagyon elviselhetetlenek, akkor ilyen nagy létszám mellett, tényleg ronda dolog más elől elvenni a helyet...
Én a magam részéröl kimondottan élveztem a sorozatodat, amihez a magyarázó szöveg is jelentösen hozzájárult. Betekintést nyújtott valami olyasmibe, amivel nem sokan találkozunk hétköznapjaink folyamán. Én köszönöm! A fotókon elkapott pillanatok tetszenek, kifejezöek. Az utómunka nem igazán sikeres. Milyen szoftvert használsz?
Köszönöm a véleményedet!
Azért állítottam össze ezekből a képekből, mert szerettem volna ha egyrészt nem misztifikálná senki az onkoteam-et, mivel csak arról van szó, hogy a korábbi??? "az Isten én vagyok" orvosi attitűd helyett több szakterület szakorvosa "teszi hozzá" ismereteit a javaslathoz, másrészt pedig azt próbáltam jelezni, hogy ez bizony nemcsak szakmai feladat, hanem pszichésen is igénybe veszi a résztvevőket (aminek valahol örülök, mert azt jelzi, hogy nem fásultunk még el).
Utómunka: a Photoshop legegyszerűbb eszközeit (RAW korrekció, Noise Ninja, intelligens élesítés) használom, a baj - ahogy ezt már megírtam az előző képnél - nem a programmal, hanem a szememmel van, nagyon nagyokat kell a csúszkán tolnom ahhoz, hogy lássak különbséget, azaz széles az a tartomány, ahol nem érzékelek változást, pedig ebben dől el, hogy a kép zajos, túlszűrt, túlélesített lesz-e...
Roppant tanulságos és kifejező sorozatnak lett vége.
Egy fotó nem csak minőségből áll, és nem is gondolom, hogy az a legalapvetőbb, különösen, ha nem rontja el a lényeget.
(Bár előfordul, hogy rossz minőségben egy jó zene is zavar, de egy nem tetsző zene hangtechnikailag lehet akármilyen csúcsminőségű...)
A kifejező arcok, a mögöttük szinte látható gondolatok, a fotós nyilvánvaló szándéka valami olyan megmutatására, ami másoknak érdekes és nem mindennapi betekintést nyújt egy komoly munkába - hát itt nem az élesség meg a zaj a lényeg, nem ezek jelentik a minőséget.
Köszönöm a véleményedet - valóban, egy "szokásos" történetet próbáltam összeállítani: alapvető kérdésfelvetés az elején - nem teljesen lényegre törő referálás - érdemi információk - felmerülő aggály, ellenvélemény - a főnök megpróbálja a lényegre koncentrálni a megbeszélést - egyetértés (azaz egyéb lehetőség hiánya) - végül dokumentálás. Ha ez sikerült, s közben annak a "magvait" is elhintettem, hogy a betegek korszerű, esélyegyenlőségre épülő, s szakmai alapokon nyugvó ellátásának záloga az onkoteam, akkor nem raktam fel hiába.
Én is végignéztem a sorozatot.Miután elolvassa az ember a háttérinformációt egyből más szemmel kezdi nézni a fotókat:nincs jelentősége az esetleges zajosságnak,itt az orvosok-EMBEREK-arca a lényeg,ami sok mindenet elárul abból az érzelmi skáláról ami ilyenkor lejátszódik bennük.És sokszor mit ezen a fotón is érdekes megfigyelni egyetlen pillanattben mennyi érzelemet tud kifejezni egy arc.Köszönjük hogy bemutattad ezt a világot!
üdv:house
Köszönöm a véleményedet. Ezen a héten kedden reggel 8-tól 10.30-ig a szobámban ültünk a tüdőgyógyászokkal (legközelebb megpróbálok ott is fotózni, csak kicsi a helyiség, nagyon "összetorlódunk"), aztán 14-től 18.40-ig a többi tumort megbeszélendő. Ennyi idő alatt elég sok mindent kifejeznek a mimikák, - azt szerettem volna, ha mindenki látja, hogy mennyire megterhelő ez a munka mind szellemileg, mind érzelmileg. (Sajnos, Magyarországon a "kiégés" ("burn-out syndrome") semmivel sem ritkább, mint a "Bécsi út túlsó végétől" kezdve, csak itt nekünk magunknak kell vele megküzdenünk, mivel szervezett segítséget nem kapunk, s amikor megpróbáltak segíteni, attól csak a romlott mindig a helyzet... lehet, hogy a segítség adásában, lehet, hogy a befogadási képességben volt a hiba...) Még egyszer köszönöm - örülök, hogy "átment" a mondanivaló
Nem szokásom a kommentelőim után mélyebben érdeklődni,hacsak nem állok velük privát levelezésben,vagy ép nem hasonló a világnézetünk egyes elemei. Először is szeretném megköszönni,hogy rendesen átnyálaztad a birodalmam,cserében ugynezt tettem a te képeiddel. Korábban csak úgy ismertelek,hogy egy fanatikus szülű,aki minden úszóversenyre elviszi a masináját, ahol a gyermeke részt vesz :) Az Onkoteam sorozatod világított rá,hogy nem "csak" (ezt ne értsd félre) az vagy sőt igen sokoldalú emberrel van dolgom! Jó pont,hogy alföld fannak is vallod magad :)! Mindjárt van kedvezményed nálam,ajánlom nem felhasználni :) NA de beszéljünk erről a sorozatról. HA a képekhez nem fűzől ekkora kommentet,ki nem derűl,hogy a témáid mivel foglalkoznak,lehetnének akár igen jól szituált boltosok is :) Egy osztályos tablón igen jól megállnák a helyüket és tisztelet teljes,hogy bemutatod őket nekünk. A képeknek kellene beszédesebeknek lenniük és nem a képaáírásoknak,annak ellenére,hogy itt most megállja a helyét,de a következő sorozatot,(remélem lesz ilyen) úgy kellene megszerkeszd,hogy mélyebb nyomot hagyjon bennünk. NE kérdezd,hogy hogyan. Tudom,hogy a legdrámaibb pillanatokban kap utoljára a gépért az ember,de ezek a képek azok amelyek a KIÁLLÍTÁS KÉPEI. Most már ismerjük a szereplőket,mondjuk azt,hogy a prológus megvolt. Jöhet a dráma. A fenti sorokat a legnagyobb tisztelettel és alázattal szerettem volna írni,remélem olyan építő kritikának veszed,amit csak egy műélveződ mer elmondani. Üdvözlettel : Tibor
Sok igazságot mondtál. Sajnos, ezekről a megbeszéléseken csak érzéseket, a javaslathozatal érzelmi oldalát tudtam bemutatni, mivel ami benn a fejekben zajlik, csak ilyen formában látható. Mégis, mi volt a célom? Az, hogy az onkoteam (legalábbis nálunk, s remélem sok helyen) nem egy kötelező automatizmus, futószalag, hanem annak átérzése, hogy emberi sorsokról szóló dokumentumok vannak az asztalon, s a jó javaslat meghosszabbíthatja a beteg életét (a rosszal pedig soha vissza nem térő esélyektől foszthatjuk meg). Jó lett volna, ha "átmegy" az, hogy ez az ott dolgozókat megviseli, s amíg egy bíróság több hónapos (éves?) tárgyalás után (fellebvitel lehetőségével) hoz ítéletet ( s már nincs halálbüntetés...), itt egy délután 20-30, néha még több ember sorsa dől el - legjobb tudásunk szerint. Ezek az emberek (magamat is beleértve) kiégnek, s ezzel ("burn out" syndroma) mindenütt a világon érdemben foglalkoznak - a képzett emberek érdekében és azokat értéknek tekintve - csak nálunk nem. (Tehát egy kis "reklám" is volt az onkoteam-nek). A következő, amin dolgozom (bocsánat, hogy visszatérek a medence mellé) az edzőket mutatja be, mint eltérő karaktereket, akik viszont mind ugyanazt teszik).
Nagyon köszönöm az értékes véleményedet, sajnálom, hogy a szemem miatt mostanában nem rakok fel képeket, de nem akarom égetni magam...
(A FV Facebook-ján néhány edzős képem most fenn van, de ez az anyagnak csak egy kis része. s mire végeztem az átnézéssel, mondhatom, hogy nem is a legjobb talán.)
Köszönettel és barátsággal!
Dodó
Ha a szemed miatt nem teszel fel képeket,akkor ne késlekedj,vegyél egy jó nagy monitort! Sajnálnám,ha a folytatást nem tudhatnám meg. Az edzős téma nagyon érdekel! A nagyobb leányom kézilabdázik és mindig sajnáltam,hogy mikor időt kért az edző ,azokat a gesztikulációkat- intemezzókat ,amik ez idő alatt zajlanak ,nem tudom megörökíteni jobb kamera és fényerős obi híjján. Na ennek vége,mert jó kamerát beszereztem,most obikra gyüjtök. Mire elkezdődik a szezon,beállok mögéd a fedjük fel az edzőket projektbe :)
A korházas fotóknál pedig a következőt javasolnám. Rá kell keresni ,akár stock fotós akár más oldalakon,címkézett fotókra ahol a hospital -t vagy hasonló felíratot biggyesztik a fotó alá. A gyakorlottaktól nem szégyeny tanulni,én bevallom csakis e célból járok ide,s egy jó kritikát többre becsülök,mint egy ötöst. Ez nem feltétlen a másolást jelenti,de mindenképp ötleteket ad és inspirál.
Üdv : Tibor
Sajnos a helyzet a szememmel rosszabb, tegnap próbálkoztam a Noise Ninja-val - a csúszkaállások szélső helyzetében látom a különbséget, de hosszú szakaszokon a mozgatás ellenére ugyanaz. (Kezdődő, de műtétre még nem kellően megért szürkehályog, diabeteses szemkárosodás, és olyan eltérő fénytörés a két szememen, hogy ha külön-külön rendesen korrigálják, akkor az agyam nem tud képet alkotni belőle, ezért "kompromisszumos" a szemüvegem...
Az orvosi tevékenység fényképezésén gondolkodom, de jelen jogi és etikai helyzetben, valamint az orvos-beteg kapcsolat szisztematikus aláásása mellett nem lesz könnyű...
Edzők. Van itt is fenn, FV Facebook-on is, és talán lelek még... Nem egy edző "változásait" gyűjtöm (pedig az is érdekes lenne, csak úszáskor valami trükk kell hozzá - esetleg a medence túloldalán követni a mozgásban levő edzőt?), hanem a karaktereket...
NA igen ,a jogi dolgai a munkahelyen való fényképezésnek, meg annak,hogy nem mindenki nézi ezt jó szemmel. Az emberek bizalmatlanok. Egy kis kompakttal hamarébb érhetsz el eredményt,mint egy komoly tükrössel.
Igen... azt, hogy az elváltozását a későbbi összehasoníthatóság érdekében dokumentáljuk, azt a beteg tudomásul veszi, de azt, hogy a munka folyamatáról szeretnék képet, művészi szándékból, már bajosan. Ha a dokumentumokat feltölteném, nem vennétek jó néven. (Emlékszem, lányom fényképét, amint maszkkal inhalál, és engem a körülötte gomolygó hideg gőz képe fogott meg, olyan mély felháborodás fogadta, hogy gyorsan levettem... most képzeljetek el, egy egész emlőt kitöltő, kifekélyesedő daganatot....)
11000
727
2011.06.19 14:32:39
