A Gyulán szervezett rendezvényen készült a kép. Mivel a múltkori edzőnél hiányoltátok az úszásra utaló jeleket, itt meghagytam a jelzőzászlókat és a szemüvegben tükröződő medencét.
Köszönöm szépen a véleményedet! Lenyűgöz az a sokféle karakter - vagy mondjuk úgy., hogy sokféle arc, ami mögé különböző karaktereket képzelek -, akikre gyermekeinket bízzuk, hogy úszót és sportolót neveljen belőlük (nem az élsportolóra gondolok, hanem egyfajta mentalitásra, a divatból kiment "sportember" fogalomra. Ezért kifejezetten "gyűjtöm" az edzőket, aztán (ha erre ráunok, vagy elég sokfélét találtam), majd szeretnék egy edző mellé csapódni, hogy a verseny során az érzelmek sorát megörökítsem...
Itt szerencsém volt, "András bácsi" visszafordulása nagyon jó, zárt kompozíciót adott, nem is sokat kellett vágnom - a tükröződést csak itthon vettem észre, és nagyon örültem neki. Még egyszer köszönöm a véleményedet!
A szemüveg mögött is látszó szemek, köröttük a ráncok...
Az öltözet és a fények is illenek a címhez.
Fent és lent a zászlósor érdekes keretet ad, a szemüvegen tükröződő medence pedig elképesztő jó lett!
Nagyon valóságos, egyben személyes is, de talán leginkább emberi.
Köszönöm a véleményedet! Eredetileg egy mellette levő alakra céloztam volna, de ahogy valamiért visszafordult, és valamit még mondott a gyerekeknek, nem tudtam a pillanatnak ellenállni...
Mivel életkép, ezért nem igazán zavar, hogy árnyékos az arc, meg szerintem egyébként sem túlzottan az. Jó a tükröződő medence, nekem tetszik, hogy alapvetően az emberen van a hangsúly, a körülményeket, ha akarom, észreveszem. Szerintem ez jól sikerült.
Szándékosan nem derítettem vakuval a spontán pillanatok kedvééért, meg 105 mm-es fókuszhoz való vakum nincs is (egy NDK-beli régi kincset használok). Az arc valóban sötét, de hát ezért vette fel a sapkát, hogy árnyékolja... Köszönöm a véleményedet!
11000
727
