Köszönöm a véleményedet! Tényleg szegény életszerűen hunyorog, de nagyon erős volt a fény, és az ISO-t nem tudtam 50-re levenni, pedig vígan elviselte volna - szoktattuk egymáshoz a 70-300-as objektívet... Nagyon nagy élmény volt, amikor sikerült...
Való igaz, a kötél csak edzésnél van ennyire közel... Miután jelezte "z62" megpróbáltam kiszedni, de nem lett vele annyival jobb, amennyit reméltem - ahogy kikerülnek ismét a szabadba, akkor megpróbálom más szögből, vagy akkor, amikor a kötéltől eltávolodik. Talán tavasszal nem lesz akkor a fényerő, hogy vagy egyik oldalról a napellenző ellenére belesüt a gépbe, vagy hunyorognak tőle (talán olyat kell választanom, akin szemüveg van, de olyan, amelyik nem csillan be. (Főleg az objektív paramétereit próbálgattam,a 300 mm-nél lágyuló Tamron után,és nekem tetszett a mélységélesség - tényleg jól közelíti a képelemeket..,)
A kötél valahogy megbontja a szimmetriát, ha szabad ezzel a képzavarral élnem. Ugyanakkor a tele nagyon szépen összehúzta a teret, jótékony hatással volt a képre. Tetszik, hogy látszanak az arcvonások, az arckifejezés, nem győzöm hangsúlyozni ennek fontosságát a sportfotóknál. Kár, hogy a srác hunyorog a szemébe sütő nap miatt.
További szép fotonokat!
Köszönöm a véleményedet! A kötéllel szerettem volna lezárni a képet, részben szerkesztési megfontolásokból, részben pedig azért, mert edzésen kevés a pálya, s kétirányú a forgalom a kötelek mentén. Vívódtam, én is, hogy a teljes kötelet (azaz a másik oldaláig) futtassam-e ki, de itt már olyan szélesnek látszana, hogy egy kicsit elnyomta volna magát az úszót,és a mélységélességből "kijövő" kötélszakasz nem annyira mutatott volna jól...