Ez egy előadás volt a Mozgásszínházban, illetve annak a fotós próbája. Természetesen rengeteg expót lőttem, különböző technikákkal, de a technika érdektelen, a kép a fontos. Sok fotó közül aztán ki kellett választani azt a párat, amelyik igazán izgalmas, mint kép. Lett ezek között egy CD borító, egy könyborító, két kiállítási fotográfia, de a lényeg az, hogy sokszáz expóból igazán csak néhány lett jó. A helyszínen a fotós lázasan dolgozik, mindent megpróbál, variál, otthon aztán válogat, legtöbbet kidobja. Mindenesetre ez a kép szakaszos zoom-olással készült, tehát egy-egy zoom-rántás között pillanatra megálltam.
Más: amiről írsz, az tipikus. A helyes expozíció, a képszerkesztés szabályai, a fókuszálás, mélységélesség megválasztása, stb. ezek alapvető dolgok. Ezeket készség szinten tudni kell. Nem lehet ezeket a kérdéseket megkerülni, kihagyni. Látok sok "fotóst", aki "művészkedik", fóleg PS-sel maszatol, de valójában egy becsületes, jó expozíciót nem tud lőni. Másik típus viszont megragad ezeknél az alapoknál. De ez valójában csak a fotózás elemi iskolája. Sajnos a legtöbb fotoamatőr nem tud kilépni az alapok fölé, hanem egész fotós élete sirán az alapokat ismétli. Talán egyre precizebben. Mintha egy festőművész egész életében olyan arcképeket rajzolna, melyek nagyon pontosan hasonlítanak a modellre, ahigyan azt a képzőmúvészeti szakközépiskolában megtanulta.Hát az ilyen festőből nem lesz Csontváry, se Chagall. Ha az alapok a fotós készségévé váltak, nem kellene beleragadni, folyton perszeverálni, önmagát ismételni. Ha az alapok megvannak, el kéne rugaszkodni, s meg lehet próbálni képet alkotni. Ez persze nem azt jelenti, higy az eskúvői fotós állítsa fejre a menyasszonyt. De még az alkalmazott fotográfia terén is kamatoztathatómaz, ha a fotós képessé tette magát arra, hogy KÉPben gondolkozzon, ne csak fotóban.
Ez több, mint La Dance. Benne van a cím, a Szentivánéji álom, és talán még több is.
A korábban véleményezett képednél a zaj nem jött így le, de itt tisztán kirajzolódik, és valóban fontos esszenciája ez a képnek.
Érdekes számomra az, hogy a zoomos technika, a hosszú zár ellenére az a néhány részlet, ami élesebben rajzolódik ki, mennyire fontos részletek ezek, a férfi izmos válla, a lábak, a hölgy kezének tartása, és arca, míg a férfi arca rejtőzve marad előlünk, mintha szándékosan elfordította volna a fejét.
Őszintén kíváncsi lennék, hogy vajon hány expó készült ennél a témánál, és hogy milyen szempontok alapján választod ki azt, amit végül publikálásra szánsz.
Egy szó, mint száz, ismét érdekes, dinamikus, és nekem nagyon szenvedélyes képet mutatsz.
Illetve még arra reagálnék, hogy nagyon fontos dolgot írtál le, sajnos itt is, és máshol is találkozok olyan véleményekkel, amik az alapvető helyes expozícióra hegyeznek csak ki. hosszú téma ez, de egy kép működhet túlexponálva, alulexponálva, teljesen életlenül, bemozdulva, elforgatva, döntve, témájától függ. Láttam én már jó képet ferde horizonttal is, szándékosan megdöntve, hagy folyjon ki az a tó! Portrénál megskalpolva, kézbe vágva, stb. Persze, néha én is észreveszem ezeket, sőt meg is jegyzem, ha úgy érzem, hogy figyelmetlenség, sem mint erénye a képnek, de attól még az a kép lehet jó!
Néha jó lenne, ha ettől el tudnánk szakadni, mert az igazán különleges alkotások sok esetben a szabályoktól messze elrugaszkodók! :)
Semmiképp nem k e l l mást látnod. És nem is szükséges megpróbálni m e g é r t e n i. Ha úgy nézel rá a képre, hogy az egy KÉP akkor az jó. (Mert viszont legtöbb amatőr fotós csak úgy tud egy fotóra nézni, hogy az fókuszálás, expozíciós idő, blende, színegyensúly, harmadolás, mondanivaló oktrojálása, stb., stb. Képtelenek úgy nézni a képre, hogy az - egy kép. Talán ha elmennek egy fotoművész kiállítására, akkor ott megpróbálnak kép-et látni. Vagy ott se.)
Amúgy örülök nagyon, hogy a mozgás dinamikáját említed, mert a kép korábbi címe ez volt: La Dance. Ez meghatározó itt. De a széteső, feloldódó formák, az irreális, rózsaszínesbe hajló színvilág, a matéria jellege, a krétarajz-szerű pixelzajhatás, a kéz tartása, stb, számomra mást is mesél még - de talán csak számomra.
Szia!
Az igazság az,hogy olyan ez a kép,mint a fúziós jazz.Ha sok mindent hallottál már,egy idő múlva igényled az egyre nehezebb,bonyolultabb zenéket és megpróbálod megérteni őket.
Én még nem láttam annyit,hogy bármit is értsek az ilyen technikával készült fotóidon.
A mozgás dinamikája az üvölt,azt adja.
Mást kellene látnom?:)