Régen bőrbetegségeket (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) gyógyítottak a virágzó hajtás kivonatával, innen eredeztethetők a népi nevei: vargyógyítófű, fekélyfű, gombos kóró, kelésfű, koszfű, rühfű, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű, seprőfű, kuzupa.
Ezen kívül köhögésre, torokgyulladásra és hólyaghurutra is javallották.
A mai homeopátia légúti megbetegedésekre és emésztési gyengeség kezelésére használja.
Konkoly, köszönöm a véleményt, örülök, hogy megtetszett.
Somasok, neked is köszönöm az értékelést. Most, hogy kérdezted utánanéztem, igen, szinte a lehető legmagasabb napállásnál készült, ami hazánkban lehetséges.
A klassz fotó mellé remek ismeretterjesztő! Köszi!
Szép a virág szine, tetszik a bimbóra vetett gyengéd árnyéka, és hát nem semmi a két bogár (cincér?). Kölönösen a hátraszegett tapogatójú tetszik! Szép lett a háttered is.
Ugye ez elég magas napállásnál készült?
Gratulálok, szép fényeket!
Köszönjük az ismeretterjesztő írásodat! Ily mellékleteket mindig szívesen olvasgatok.
A képed is szép lett. Jó szerkesztése és az élessge, de különösen a virágra eső fények tetszenek. A bogarak pedig még egy kis plusszt is adnak a látványhoz.