Talán ma eldől a vita, és győz az igazság. A korábban feltöltött piros bogyós képem körül támadt egy kis békés növényhatározós nézeteltérés.
A bogyók mögött a távolban a Visontai Hőerőmű által "gyártott" mesterséges felhő látható. A magas kürtőből kiáramló vízgőz egy bizonyos magasságban felhővé alakul...
Igen,ez a Közönséges tűztövis(Pyracantha cocinea),fogyasztásra alkalmatlan,vannak szakemberek ,akik terméseit erősen mérgezőnek tartják.Vigyázat..nem összetéveszteni a Homoktövissel(Hippophae rhamnoides),ami egy gyógyszer,a Tibetiek kincset érő cserjéje,bogyótermésének igen magas a C vitamin tartalma,és lekvárok,gyümölcslevek készitésére használják,meg sok betegség...és női bajokra is használatos a homok aranya.Magyarországon védett.Anyosóm is szokott szedni szirupnak,van egy szomszédom aki nagy mennyiségben pasziroz ki szirupnak,és magyarországon értékesiti.Itthon nem védett,ide betelepitették elöszőr a tengerpart környékére,és oda ahol homokos csuszamlós a talaj,talajfogónak.A homoktövis probálják termeszteni is,kisebb nagyobb sikerrel,mivel van him ,és női egyed...kb.6 női egyedhez kell egy fiú is...lehet probálkozni:)Dióhéjban ennyi,de a neten sok adat van.
Üdv,Norbi
*
#2 Írta:AndOr
2011.10.29 09:25:20
134919
(döpö kapott 1.00 pontot)
A botanikai kérdés már rendben.
A kép meg óriási!
Szép részletes, élénk színekkel, a hűtőtornyok a háttérben megmondják a helyszínt.
Hatalmasra sikerült kiemelni a terméstől dús ágat, színei szinte világítanak a szép kék-eges háttér előtt.
A négyzetes vágás pont a lényeget tartalmazza, semmi nem maradt ki, és semmi felesleg.
Norbus barátunknak igaza van abban, hogy ez a növény a tűztövis, a Pyracantha nemzetség tagja. Arra azonban hogy ez a Közönséges (cocinea) változat lenne, ne vegyél mérget. A helyzet az, hogy ez a növény a hazai flórában nem honos. Eredetileg Ázsiában illetve Dél-Európában él. Nálunk 8-10 nemesített faja él, kertekben illetve közparkokban, közterületeken ültetik. Ezek mind rendkívül hasonlítanak egymáshoz, a termés színe a sárgától, a narancson át, a vörösig változik. A többség piros. A változatoknak magyar nevük nincs is, csak tudományos, vagy angol fantázia név. A tűztövis azért is népszerű, mert rendkívül igénytelen, szívós növény. Esetleg kivadulhat. Valószínű, hogy valamelyik nemesített fajt fényképezted. A kiinduló faj valóban az, amit a Norbi ír, csak mint írtam, az nálunk nem honos, de természetesen az is ültethető. De ez kevéssé valószínű, mert ha már ültetik, akkor inkább a nemesítettet szokták választani.
További szép fotonokat!
Már megint hibáztam volna..::)Kivagyok rugva...de nagyon közel álltam...állok:))
Ha még sokat feszegetitek a dolgot,kiutazom Hozzátok egy növény cserje szakértővel,és mintát vetetek belőle....végre le szeretném zárni,nem akarom karácsonyig húzni vonni ezt a témát,még sok növény van amit azonositanunk kell...:::)
Nem hibáztál, teljesen korrekt, amit írtál. A pontos megállapításhoz tényleg szakértőnek kell lenni és a helyszínen lenni… Simán lehet az eredeti faj is, amit írtál, és valószínűsíthetően lehet valamelyik nemesített is. Az, hogy én ez utóbbit valószínűbbnek gondolom, semmit nem számít, mert csak logikailag jutottam erre a következtetésre:) Azt hogy oda melyiket ültették, soha nem fogjuk megtudni:) Lényeg, hogy tűztövis, a Péter kérdése is erre vonatkozott.
Köszönöm Bringás a további adalékokat, egész szakértő leszek a végén. Ám nem baj, mert lehet, hogy ilyen növényt fogunk telepíteni a cég parkolójának a szélére, mivel az ezelőtt telepített sövény-növényt vandál lábak kitaposták, vandál kezek kicibálták. Ezt azt hiszem, speciális kesztyű nélkül nemigen fogják kicibálni. Üdv.
Igen, minden kétségem elszállt, akkor kecskerágó... helyett madárberkenye...... sem, hanem TŰZTÖVIS! VBALI kollégám is örülni fog, hogy neki lett igaza. Tsaba.Hunter pedig velem együtt vesztes ebben a "vérre menő" küzdelemben. Köszönöm fiúk!!!!
Szóval, tűztövis.
Engedjétek meg, hogy egy kicsit töprengjek - nem a kiváló képen, mert az a már megszokott szuper minőség, hanem a tűztövisen, és sok más, dísznövénynek ültetett mérgező növényen...
Michael Crichton írja valamelyik könyvében (talán az Őslényparkban, de ebben nem vagyok biztos), hogy még a természettudósok egy része is hajlamos azt hinni, hogy az állatok valamilyen "zöld háttér" előtt mozognak, s nem gondolnak arra, hogy ez a "háttér" is élő és élni akaró, s ennek érdekében különféle védekező mechanizmusokat (beleértve a toxinokat is) kifejlesztő szervezet. Gyönyörködünk a tűztövisben, kiültetjük sövénynövényként félig az utcára, s nem gondolunk amygdalin-tartalmára, megcsodáljuk a tiszafa álbogyóját, s eszünkbe sem jut, hogy taxint és taxakatint tartalmaz, maszlagot (Daturae) ültetünk, s nem tudjuk, hogy szkopolamin, hioszcianin, atropin van benne. Igyekeztem néhány olyat felsorolni, melyek a gyerekeknek tetszenek, kézbe veszik, s ha látják, hogy a tűztövis bogyóját a madarak vígan eszik, megkóstolják ők is. Emlékszem, egyszer orvos anyja hozott hozzám kétségbeesetten egy kisfiút, addig általam, de a nálam idősebbek által sem, soha nem látott mértékű pupilla-eltéréssel a két oldalon - szerencsére, mielőtt (akkor CT és MR még nem voltak) agyi érfestésre került volna sor, kiderítettük, hogy a gyerek a temetőben nagy szép növényt talált és fogdosott össze, ami olyan volt mint egy vadgesztenye, amiban kis iker-gesztenyék vannak. A Datura stramonium alapos matatása után megdörzsölte a szemét. Baja nem lett, de ha nem jut az eszünkbe ez a lehetőség, az akkori diagnosztikai módszerek mellett, bizony, igen invazív vizsgálatokat végeztünk volna... A saját gyerekedet megtanítod rá, hogy mérgező, de olyan helyre ültetni, ahol tájékozatlan gyerek és felnőtt is hozzáfér - lelkiismereti kérdés (az, hogy jogilag megállna-e a kertész esetében a "foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés" különös részi tényállása, nem tudom, s nincs is lelkierőm utánanézni...)
Kösz Dodó, az értékelés is jólesik, de amit írsz, az is megfontolandó. Én faluszélén nőttem fel, és tényleg megtanították a szüleink, hogy mit szabad és mit nem. A beléndek (mi csak bilindöknek neveztük) ott virított az udvarunkon, de eszünkbe sem jutott hozzányúlni, mert tudtuk, hogy mérgező.
Gimiben tanultuk biológia órán, hogy a tiszafa minden porcikája erősen mérgező, kivéve a bogyóját, mert az ehető. Ki is próbáltuk azonnal, és tényleg, finom mézízű a kis zselészerű bogyócska. Kicsit izgultunk, hátha téved a tanár úr, de nem lett tőle semmi bajunk. Ma is megkóstolom, ha utamba kerül, mert mindig azt a gimis biológia órát idézi fel, meg a fiatalságunkat.
A bogyójában is mérgező dísznövényekkel kapcsolatban pedig teljesen igazat adok neked. Üdv.
A tiszafa (ál)bogyóját mi is csemegéztük a református templom kertjében, s mi is túléltük. Szokásunk volt viszont akkoriban a tűlevelűeket rágcsálni, mert kellemesen kesernyések voltak, és meg voltunk győződve arról, hogy a leheletünk férfiasan illatossá válik tőle - szerencsére a tiszafát kihagytuk. Egy nyugdíjas biológiatanárhoz (Puskás Laci Bácsihoz, aki néha ragadozó madarakat is nevelt otthon) csapódtunk sokszor, aki a ligetben levő növények között is sok érdekeset (ehetőt és mérgezőt) mutatott - azért ma már nem merném vállalni, hogy mindenre emlékszem...